Az erdőt-mezőt járó ember még januárban is sok érdekességgel találkozhat a természetben, hiszen a cserjék és fák rövidebb-hosszabb ideig őrzik terméseiket, magjaikat, melyek majd új és új növénygenerációkat hoznak létre. A magvak, termések sokszor nemcsak látványosak, hanem hasznos anyagokat is tartalmazhatnak. Ismerkedjünk meg néhány gyakori, közönséges képviselőjükkel.
A gyepűrózsa (sokszor vadrózsának is mondjuk) egyik leggyakoribb cserjefajunk, hiszen erdőszéleken, cserjésekben, éppúgy megtalálható, mint utak mentén, vagy a legelők szélén. Hajtásai egyenesek, tüskéi sűrűn állnak. Levelei szórtak, páratlanul, szárnyaltan összetettek, az egyes levélkék tojásdadok, 2-4 cm hosszúak, élük fűrészes. Virágaik világosabb vagy sötétebb rózsaszínűek, melyek 1-3-asával állnak, nyelük rövid. Virágzásuk májustól júliusig tart. Ezután fejlődik ki a termés, amely valójában a botanikai "áltermések" csoportjába sorolható. Az áltermés fogalma azt jelenti, hogy a termés kialakításában nemcsak a virág termője, hanem egyéb részei is részt vesznek.
A gyepűrózsa áltermését csipkebogyónak hívjuk, amely különösen értékes. Összetételében feltűnő a nagyon magas C-vitamin-tartalom, amit egyéb vitaminok mellett karotinoidok, pektin és szerves savak egészítenek ki. A csipkebogyóból sokféle, gyógyhatású termék (szörp, lekvár, bor) készíthető, a legismertebb azonban kétségkívül a csipkebogyó tea. Ennek fogyasztása már csak azért is javasolt, mert - különösen kúraszerűen alkalmazva - nő a szervezet ellenálló képessége, javul a vérképzés. Gyenge vizelethajtó és hashajtó hatása is van. Éppen C-vitamin-tartalma indokolja, hogy különösen ajánlott a meghűléses betegségek megelőzésére, illetve kezelésére. A csipkebogyó lekvár igen kellemes ízű, nagy tápértékű, s fogyasztása a család minden tagja számára ajánlott!
A galagonya (pontosabban: egybibés galagonya) az európai flóra egyik leggyakoribb cserjefaja. Hazánkban a tölgyesek, a cserjések társulásainak tagja, de füves társulások tagjaként is igen gyakori. A növény ágai elágazóak, fiatalon vörösbarnák, molyhosak, később kopaszodók, tövisesek. A szórt állású levelek fordított tojásdad alakúak, szeldeltek. A virágok szirmai kerek vagy ellipszis alakúak, fehérek, kissé rózsaszínűek. Virágzása áprilistól június végéig tart, termései pedig gömbölyű vagy hosszúkás, tojásdad almatermések, melyekben valójában egy kőmag (más szóval csontár) található. A galagonya különböző részei gyógyászatilag értékes anyagokat tartalmaznak. Így procianidinek, flavonoidok találhatók a növényben, amelyeket különböző aromaanyagok (kávé- és klorogénsav) egészítenek ki. A növény szívelégtelenség, időskori szívgyengeség, szívritmuszavarok kezelésére, megszüntetésére lehet alkalmas, még az erősebb hatású szívglikozidokkal történő kezelések megkezdése előtt. A galagonyának közvetlen vérnyomáscsökkentő hatása nincs ugyan, de képes a változó vérnyomásviszonyokat stabilizálni, normalizálni. A népi gyógyászatban mérsékelt vérnyomás-szabályozónak, enyhe szívnyugtatónak alkalmazzák, egyben számos gyári készítmény alapanyaga is.
Ez is érdekelhet
Városokban, településeken, kertekben, utak mentén találkozhatunk a sorfának ültetett vadgesztenyével, amelynek hazája Elő-Ázsia és a Balkán-félsziget, de mára már igen sok más helyre - főleg északabbra - is eljutott, hiszen a fagyokat igen jól bírja. Az utóbbi időben a hazai állományok jelentős károkat szenvedtek egy állati kórokozótól, melynek kártétele nyomán a fa lombozata már nyár közepére is elszáradhat, lehullhat. A fa akár a 25 méteres magasságot is eléri, törzsének kérge sötétbarna, pikkelyesen leváló. Rügyei - figyeljük meg majd tavasszal - vastagok, kúposak, ragadósak. Levelei nagyok, tenyeresen összetettek, és 5-7, igen nagy, visszás tojásdad alakú levélkéből állnak. Virágai fehér, tövükön sárga, majd pirosló szirmúak, s hatalmas, csodaszép, gyertyaszerű bugavirágzatot alkotnak. Virágzásuk hónapja a május, s szeptemberre alakulnak ki a tüskés, háromfelé repedő toktermések, melyek 1-3 fényes, gesztenyebarna magot tartalmaznak. E magok - melyek egyébként hazai növényeink közül a legnagyobbak - jelentős mennyiségű szaponint, keményítőt, cukrot, B-, C- és K-vitamint, cseranyagot tartalmaznak. A magokból előállított készítmények főként érfalerősítő, véralvadást lassító hatásúak, ezért érgörcsök, keringési zavarok esetén használatosak, hiszen a perifériás keringést javítják. Az állatorvosi gyakorlatban beszámoltak a magvak sikeres alkalmazásáról gyulladásos tünetek ellen, ugyanakkor mérgezési esetek is ismertek. A vadgesztenyemagvak fogyasztása - különösen gyerekeknél - súlyos mérgezést is okozhat, ezért házi szerként semmilyen formában ne alkalmazzuk! X.évf./1.szám
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
