Európában az őszbogáncsnak is nevezett máriatövis (Silybum marianum, régebbi nevén Carduus marianus) nyár végére terebélyesedik dús, tüskés nyalábokká. A tüskebokrok nemcsak bosszantó, kiirtandó gyomot jelentettek az ókori embereknek, hanem hasznos orvosságot és értékes tüzelőanyagot is. A tüzelőanyag a fákban szegény vidéken valóságos értéket képviselt, és még például a szőlőtőke nélkülözhető részét is minden évben kivágták tüzelésre.
Életenergia, erő
Az egyszerű mezőgazdálkodás a Közel-Kelet sok vidékén alig változott az ókor óta. A földművesek még mindig kétkezi munkával kapálják ki a töviseket a földjükről. Ennek ellenére bizonyos tiszteletet éreznek a tövis életenergiája iránt, és szimbólumként nagyra értékelik az erejét. Nem véletlenül, hiszen míg az egyik mezőn gyomként csak gondot okoz, addig a másikon a gyógyszeripar számára termesztett kultúrnövénynek számít.
A máriatövis csakugyan figyelemre méltó jelenség. Az egyéves növény nálunk is termeszthető. Sok fényt és meleget igényel, viszonylag szárazságtűrő.
Nagy, fényes, tüskés levelei ezüstösen foltosak, főleg a levélerek mentén. A fészekvirágzat a magas szár csúcsán magányosan fejlődik. Pillangóktól körülröpködött ibolyaszínű, olykor fehér virágait büszkén viseli festőien erezett levélgallérján.
A fészekpikkelyek tüskések, egymagvú kaszattermésük barna, világosabb foltokkal, csúcsukon sárga gyűrű van, bóbitájuk többsoros.
Régebben és napjainkban Európában is rendkívül népszerű étvágygerjesztő, emésztést segítő, a máj működését fokozó, epehajtó hatású népi orvosság.
Egyik fő hatóanyaga, a flavonoid szilimarin, közvetlenül a májsejtekre hat. Védi azok szerkezetét, a sejthártya épségét. Visszaállítja egyes nukleinsavak és fehérjék képződését. Szabadgyökfogó, ez egyaránt vonatkozik a szervezetben képződő oxigénszabadgyökökre, és a külvilágból származó, különböző természetű anyagokra.
A máj a szervezet "vegyi laboratóriuma", fontos szerepet játszik az ember egészségének és működésének fenntartásában. E szervünk termeli az epét, amely a zsírok lebontásához szükséges. Méregteleníti azokat a toxikus anyagokat, amelyek kívülről kerülnek be a szervezetbe, vagy különböző anyagok lebontása során keletkeznek. Gondoskodik a nikotin, az alkohol és más különböző szennyeződések mérgező hatásának megakadályozásáról. A májban raktározódnak az A-, D-, E- és K-vitaminok is.
Fokozza a májműködést
Számos vizsgálat igazolta: a máriatövis fokozza a máj általános működését, illetve új májsejtek képződését, tehát serkenti a szerv regenerálódását. Fokozza a zsírok lebontásához szükséges epe képződését.
Ez a gyógynövény olyan betegeknél hatásos kiegészítő kezelésként, akik idült májgyulladásban (hepatitisz chronica) szenvednek. Ugyancsak hasznos a túlzott alkoholfogyasztás miatt kialakult májcirrózis (májzsugorodás) esetén.
Használata a gyermekgyógyászatban nem jelentős. A nem állapotos vagy a nem szoptató kismamáknak, anyukáknak javasolni szokták dohányzás esetén, valamint azoknak is, akik a munkahelyükön erős levegőszenynyeződésnek vannak kitéve. A máriatövis fő hatóanyagai vízben rosszul oldódnak, ezért a növény teaként kevésbé hatásos. Hazánkban hatóanyagainak kivonatát más gyógynövényekkel is kombinálva gyógyhatású termékként cseppek, tabletta formájában forgalmazzák máj-, epe- és gyomorbántalmak ellen.
Külsőleg a comb alsó részének fekélyesedése esetén használják nedves borogatásként.
A máriatövis persze nem csodaszer. Ha meg akarjuk gyógyítani májbetegségünket, akkor annak okát is fel kell derítenünk. Hiszen a máj az anyagcserénk legfontosabb szerve, és fontos, hogy egészséges legyen.
Régen úgy tartották, hogy az emberek a bosszúságot, mérget, haragot mértéktelen táplálkozásba, alkoholfogyasztásba is fojtják, pedig inkább ki kellene rekeszteni magunkból a dühöt, mint a szúrós tövis, amikor valaki a közelébe merészkedik. VI.évf./9.sz.