Hazánk lakosságának 1-2 százaléka szenved gluténérzékenységtől (cöliákia, gluténszenzitív enteropátia), melyet sokan csak divatos hóbortnak gondolnak, akár mondjuk a candidát vagy a helicobacter-fertőzést. Pedig a lisztérzékenység nem más, mint egy tudatos táplálkozásra kárhoztató nyavalya, ahol minden áldott nap együtt kell élni a lemondással és a helyettesítő megoldásokkal. Miért? Mert lisztérzékenyként mindent kerülni kell, amiben búza, árpa, rozs és zab van. Ezek magjában található ugyanis egy gliadinból és gluteninből álló fehérjekeverék, ami az ellenreakciókat kiváltja a szervezetben.
Szétnéztünk az Egészségboltban
A piacon ma több tucatnyi olyan speciális élelmiszert találunk, ami kifejezetten lisztérzékenyek számára készült, a rágnivalóktól kezdve egészen a kenyérlisztig. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek mennyiben térnek el a hétköznapi élelmiszerektől, illetve hogy ízélményüket tekintve megközelítik-e "normál" társaikat. A bőséges kínálatból választottunk ki termékcsoportonként 1-2 élelmiszert (összesen 8 darabot), és egészséges résztvevőként a HáziPatika.com újságírója, illetve dietetikusa vágott bele a kóstolásba. A teszt azonban úgy lehet csak igazán hiteles, ha egy hús-vér érintettet is bevonunk, így volt segítségünkre Fekete Emese, aki valószínűleg gyermekkora óta szenved a betegségtől, ám mivel csak később szembesült vele, tudatosan felnőtt fejjel kezdett diétázni.
Most lássuk termékenként, mit tapasztaltunk!
Schär Gluténmentes Pausa Ciok piskótaszelet
(10x35 g, 1545 Ft)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): A gyerekeim nagy rajongói az efféle piskótás édességeknek, ezért természetesen ők voltak a tesztalanyok. Ránézésre a termék ugyanolyan, mint a boltokban kapható társai, ízre viszont kissé különbözik - ami sajnos pont elég volt ahhoz, hogy a máshoz szokott gyerekek visszaadják. Szerintem viszont semmiben sem különbözik a többitől, inkább csak kényesek voltak a gyerekek.
- Emese, lisztérzékeny beteg: Nagyon finom, az állaga is jó, nem esik morzsányi darabokra, finom a tölteléke is. Arra pont ideális, hogy az embernél legyen valami kis harapnivaló, ha hirtelen megéhezne.
- Verus, szerkesztő: Ha nagyon kekec akarnék lenni, kiszúrnám, hogy kicsit más ízre, mint a többi, nem gluténmentes édesség vagy csomagolt piskóta, de lényegében teljesen megegyezik az élmény. A gyerek nálunk is csak a felét ette meg, de szerencsére akadt, aki elmajszolta helyette.
Mester család gluténmentes csokoládé ízű pudingpor
(200 g, 138 Ft)
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): A puding is a kedvelt desszertek között van a családunkban, szóval ezt is érdeklődve vártuk. Meglepetés nem ért: ugyanolyan, mint bármelyik másik pudingpor. Kukoricakeményítőből készül, így a glutén nyoma sem lelhető fel benne (a normál pudingporok általában búzakeményítővel készülnek), az íze egy kicsit lehetne erősebb, csokisabb, de alapvetően rendben van.
- Emese, lisztérzékeny beteg: Nagyon finom, könnyű elkészíteni is, nem csomósodik, kb. ugyanolyan, mint a hagyományos pudingporok, szerintem, aki nem tudja, nem mondja meg, hogy gluténmentes.
- Verus, szerkesztő: Nagy kiszerelés, határozottan megéri az árát, teljesen hagyományos pudingíze van. Semmivel sem macerásabb megfőzni, ugyanúgy viselkedik, mint a klasszikus pudingpor. Csak ajánlani tudom.
Schär Gluténmentes Panini zsemle
(200 g, 860 Ft)
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): A tartós péksütemények mindig más ízűek, mint a kemencéből frissen kikerült társaik, és a műanyagzacskós csomagolás sem tesz jót a termék ízének. Ezért nem meglepő, hogy elsőre a műíz dominál benne, és ezen kívül nincs más, markáns "péksütemény" íze. Tovább sütve, a sütőből frissen kivéve, melegen ez kissé javul.
- Emese, lisztérzékeny beteg: A kenyerek közül kifejezetten finom, de érdemes kicsit utánsütni. Az van ugyan ráírva, hogy egyből fogyasztható, de sokkal finomabb, ha pár percre betesszük a sütőbe - megéri a fáradságot.
- Verus, szerkesztő: Eleve hátránnyal indult, mert nem szeretem az előre csomagolt pékárukat, ennek ellenére azt éreztem, hogy ha nem lenne más választásom, akkor is egy kellemes alternatíva lehet.
Tóthék glutén- és koleszterinmentes orsótésztája
(200 g, 344 Ft)
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): Olyan termék, amely semmiben sem tér el a "normál" társaitól. Kifőzve kicsit fehérebb ugyan, mint a megszokott száraztészták, de sem állagra, sem ízre nem különbözik attól. A zacskón látható felhasználási útmutató pontatlan, 5-10 perces főzési időt ír, de már az alsó határon is könnyen szétesik a tészta, ez viszont zavaró.
- Emese, lisztérzékeny beteg: Sokszor eszem tésztát, emiatt elég nagy a tapasztalatom a gluténmentes kínálatból, és van jó pár olyan márka, amelyiknél nem lehet észrevenni a különbséget. Ez sem rossz, de messze nem a legjobb, és nagyon résen kell lenni, hogy ne főzze túl az ember.
- Verus, szerkesztő: Amikor főzés közben rásandítottam a tésztára, szerencsém volt: ha nem szúrom ki, hogy az előírt főzési időnél rövidebb idő alatt is szétesik, akkor kevés élvezetet találtam volna benne. Ízre semmiben nem különbözött, a család sem szúrta ki. Pirospont.
Schär Salinis gluténmentes sósperec
(60 g, 435 Ft)
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): Ha vakteszt lett volna, senki meg sem mondja, hogy miben különbözik más ropogtatnivalóktól a gluténmentes változat. Külsőre és ízre is ugyanolyan, és persze finom is.
- Emese, lisztérzékeny beteg: Teljesen ugyanolyan, mint a hagyományos sósperec, lehet, hogy még finomabb is. Aki szeret ilyeneket rágcsálni, annak ideális, és mivel helyes kis kiszerelésben kapható, buliba is el lehet vinni, mert a legtöbb helyen alapból úgysem gondolnak a lisztérzékenyekre.
- Verus, szerkesztő: A legjobb eredményt ez a perec érte el mind közül, szerintem finomabb, mint a klasszikus ropi. Ellenben az árával nem vagyok (érintettként sem lennék) kibékülve.
(500 g, 605 Ft)
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): Nagy csalódás. Nem akart összeállni, olyan volt, mint a csiriz, hófehér volt a színe, semleges az íze. Aztán megpróbáltunk belőle palacsintát sütni, de olyan lett, mint a szétázott ostya.
- Emese, lisztérzékeny beteg: Semmi köze az igazi galuskához. Már keverés közben is teljesen másképp néz ki, a végeredmény pedig egy színtelen, szagtalan ragadós valami. Valószínűleg ennek az az oka, hogy fenilalalin-diétás galuskáról van szó. A szimplán gluténmentes galuskák majdnem olyanok tudnak lenni, mint az eredetiek, de ez nagyon nem hasonlít hozzá. Sokkal fehérebb is, nyilván, mert tojás sincs benne.
- Verus, szerkesztő: Az egész család nagy nokedlifaló, egyszer ezért titokban ebből kezdtem bekeverni a köretnek való mennyiséget, de úgy döntöttem, nem tesztelem a családon: már nálam elakadt. A színe és állaga is bizarr, de könnyen lehet, én csináltam rosszul valamit.
Glutenix gluténmentes fehér kenyér sütőkeverék
(500 g, 630 Ft)
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): Sütőben sütöttük, de lehet, hogy gépben sütve finomabb lett volna. Kicsit rágós, szivacsos, ízetlen végeredményt kaptunk, többre számítottam.
- Emese, lisztérzékeny beteg: Lehet, hogy elrontottam valamit, de azzal a veknivel embert lehetett volna ölni, olyan kemény lett. Teljesen ehetetlen volt, tiszta fehér maradt, semmi színt nem kapott a sütés közben, és olyan kemény lett a héja, hogy felvágni sem tudtam.
- Verus, szerkesztő: Amikor bekevertem, nagyon "ideges" lettem: nyúlt-mált, nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz belőle, a gyermekkori gipszöntés pillanatai ugrottak be - az állagáról és vakítóan fehér színéről is. Ennek ellenére pozitív csalódás volt, a végére csak kenyérformát öltött a sütőben, és ahogy a rendes kenyeret szoktam a sütés végén, ezt is lespricceltem kevés vízzel, és így kapott egy kis színt. A gipszfehér színe miatt a gyerkőcnek nem mertem felajánlani, de mivel ízében hasonlított a rendes kenyérre, elfogyott hamar - annak ellenére is, hogy a héja ropogósabb lett.
Barbara gluténmentes kakaós-vaníliás linzer
(180 g, 735 Ft)
- Robi, főszerkesztő (dietetikus): Nagyon finom volt. Valamikor régen, gyerekkoromban volt ilyen kekszféle a boltban, a nevére már nem emlékszem (a nagymamámék „darálós” néven készítették) és arra hasonlított. Volt egy nagyon pici, de nem zavaró mellékíze, talán a kelleténél kicsit szárazabb volt, a közepére tett, franciadrazséra hasonlító valamit pedig jobb lett volna elfelejteni, de az összbenyomás pozitív.
- Emese, lisztérzékeny beteg: Nem nyújt kimondottan kulináris élményt, de nasi gyanánt ropogtatni ideális. Elég jó az állaga is, nem morzsázza össze a billentyűzetet sem, ha éppen munka közben tör az emberre az éhség.
- Verus, szerkesztő: Ezt a típust szoktam "száraz fájdalomnak" nevezni, ezért magában sosem enném, viszont tea és kávé mellé fogyasztva a vendégek is megették - csak utóbb árultam el a turpisságot. A legkisebb családtag a közepén levő franciadrazsé miatt díjazta, és tízóraira vagy uzsira többször is evett belőle jóízzel.
Végkövetkeztetés
Választékban nincs hiány, de a legtöbb terméknél az árkülönbség szembetűnő. A betegség miatti pluszkiadások azonban némileg kiegyensúlyozhatók a tapasztalat szerint, ha az ember megfelelő alapanyagokból, házilag készíti a legtöbb ennivalót. Kétségtelen persze: ahogy múlnak az évek, egyre jobban tökéletesedik a speciális élelmiszerek ízvilága is, ebben legalábbis mindannyian egyetértettünk.
Sorozatunkat folytatjuk: legközelebb konyhai tippek, trükkök következnek, hogyan is kell főznünk, ha lisztérzékeny van a családban!
