Amikor a boltban vásárolva leemelünk a polcról egy szimpatikusnak tűnő étrend-kiegészítőt, érdemes rápillantani a termék csomagolásán található információkra, azokból ugyanis sok hasznos dolgot megtudhatunk. Jogi szempontból az étrend-kiegészítők is élelmiszernek minősülnek, így – néhány, a termékcsoportra specifikus előírás mellett – ugyanazok a jelölési szabályok érvényesek rájuk, mint az élelmiszerekre. Fel kell tüntetni rajtuk például a napi ajánlott fogyasztási mennyiséget, továbbá az adott termék napi adagjában lévő tápanyagok és élettani hatással rendelkező anyagok mennyiségét. Sőt, a tápanyagok mennyiségét az ajánlott napi bevitelhez arányosítva is meg kell adni. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Sokszoros túladagolás egyetlen tablettával?
Az ajánlott napi beviteli referenciaérték azt mutatja meg, hogy egy bizonyos tápanyagból mekkora mennyiséget kell naponta bevinnünk egészséges felnőttként a betegségek megelőzése érdekében. A hangsúly tehát a megelőzésen van, vagyis ezek a mennyiségek semmilyen hiányállapot következtében kialakuló betegség kezelésére nem elegendők. A legtöbb esetben ezt az értéket (az angol Nutrient Reference Value kifejezés nyomán) NRV jelöléssel találjuk meg a vásárlói tájékoztatóban, ha vitaminokról és ásványi anyagokról van szó, és RI (Reference Intake) jelzéssel az energiatartalom és a makrotápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok) esetében.
Az Európai Unió területén minden vitaminra, ásványi anyagra és nyomelemre vonatkozó közös rendelet határozza meg a feltüntetendő NRV-t. Ennek alapján elmondható például, hogy egy felnőtt szervezetnek naponta legalább 80 milligramm C-vitamin bevitelére van szüksége. Persze előfordulhat, hogy olyan termék kerül a kezünkbe, amely tablettánként 1000 milligramm C-vitamint tartalmaz, a napi ajánlott beviteli mennyisége pedig egy tabletta. Százalékosan kifejezve tehát azt fogjuk látni, hogy a termék napi mennyisége a C-vitamin-igényünk 1250 százalékát fedezi – ezt az NRV% jelzés alatt.
Hogyan lehetséges ez? Nos, fontos hangsúlyozni, hogy az NRV egy minimumot fejez ki, tehát azt a legalacsonyabb mennyiséget, amelyet a táplálkozásunkkal feltétlenül szükséges a szervezetünk számára biztosítanunk a hiányállapotok vagy betegségek megelőzése érdekében. Maradva a C-vitaminnál: vízoldékony vitamin lévén azt a szervezetünk nem tudja tárolni, ennélfogva a felesleg a vizelet útján hamar kiválasztódik, nem kell túladagolástól tartanunk. Mivel pedig előfordulhatnak olyan élethelyzetek, már kialakult betegségek, amikor a javasolt napi referenciaértéknél magasabb a szervezetünk tényleges C-vitamin-igénye, ezért indokolt lehet az azt akár jelentősen meghaladó bevitel. Jó példa lehet erre a kemény fizikai munka, az intenzív testedzés vagy egy influenzás megbetegedés.
Az étrend-kiegészítők korlátjai
Az étrend-kiegészítőkkel szembeni alapvető elvárás, hogy napi adagjuk a bennük felhasznált vitaminok és ásványi anyagok napi ajánlott beviteli referenciaértékének legalább 15 százalékát biztosítsa. A másik oldalról nézve pedig tápanyagtartalmuk nem haladhatja meg a legfelső biztonságos szintet. Ez utóbbit a táplálkozástudományban (az angol Upper Levelből) UL rövidítéssel jelölik. A termékek csomagolásán nem kötelező feltüntetni az UL értékét, mégis egy olyan mutatóról van szó, amely jelentősen meghatározza, hogy pontosan mit vásárolhatunk meg étrend-kiegészítőként. Az UL meghatározásakor különböző nemzetközi egészségügyi szervezetek, bizottságok szakértői csoportjainak ajánlásai az irányadók.
Az UL kapcsán izgalmas példát szolgáltatnak a vaspótlásra szolgáló étrend-kiegészítők. Először is a vas NRV-je 14 milligramm. Érdemes megemlíteni, hogy ez csupán egy átlag: az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) felnőtt férfiak és a változókoron túl lévő nők számára valamelyest alacsonyabb, napi 11 milligrammos bevitelt, míg a termékeny korú nők számára magasabb, 16 milligrammos bevitelt javasol. Ennek oka, hogy a menstruációs vérzés jelentős vasveszteséggel jár, mivel a vas a vörösvértestek nélkülözhetetlen alkotóeleme. Az UL pedig a vas esetében 45 milligramm. Csakhogy vannak esetek, amikor muszáj túllépni a felső határt. Jelentős vashiány és vashiányos vérszegénység esetén, a vasraktárak feltöltése érdekében jóval magasabb, akár napi 100-300 milligramm (!) elemi vas kúraszerű bevitelét szokták javasolni az orvosok, kiegészítve azt a vas felszívódását segítendő folsav- és C-vitamin-pótlással. Az étrend-kiegészítők ennek csupán töredékét tartalmazzák, ezért a vashiány vagy anémia kezelésére nem is alkalmasak, ráadásul a vasat jellemzően kevésbé jól hasznosuló vassók formájában, esetleg olyan további összetevőkkel, például kalciummal, magnéziummal együtt tartalmazzák, amelyek a vas felszívódását gátolják. Logikus tehát, hogy ilyenkor vaspótló gyógyszer alkalmazására van szükség, amelyek többnyire csak gyógyszertárakban kaphatók vény nélkül vagy orvosi recept ellenében.
Ez is érdekelhet
E ponton érdemes kitérni az étrend-kiegészítők jelölésének egy másik kötelező elemére: fel kell tüntetni rajtuk, hogy nem helyettesítik a vegyes étrendet. Egy átlagos életvitelű, egészséges ember esetén a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás ugyanis képes biztosítani a szervezet egyensúlyi állapotához, normál működéséhez szükséges összes tápanyagot. Az étrend-kiegészítők tehát, ahogy a nevük is sugallja, csupán kiegészítik az étrendünket olyan élethelyzetekben, amikor diétás megszorításokat alkalmazunk például fogyókúra vagy különféle egészségi problémák, esetleg egyéb meggyőződés, például veganizmus miatt. Nem alkalmasak tehát betegségek, komolyabb hiányállapotok kezelésére, amelyek gyanúja esetén inkább kérjük szakember tanácsát a helyes és hatékony terápiát illetően.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
