Ideje leszámolni a D-vitamint övező tévhitekkel, amelyeket még mindig sokan elhisznek.
Tévhit: a naptej miatt nem termelődik elég D-vitamin
A jó minőségű naptejeknek hála tényleg búcsút mondhatunk az ultraibolya sugárzásnak – és a helyzet iróniája, hogy tényleg ezen sugárzás hatására termelődik bőrünkben a D-vitamin egy változata, amely májunkon keresztülhaladva alakul át egy olyan vegyületté, amelyet testünk teljes nyugalommal képes használni. De nem kenjük le testünk minden egyes nanométerét naptejjel, úgyhogy valamennyi ultraibolya sugárzást úgyis el fogunk nyelni.
Az viszont szinte teljesen biztos, hogy több D-vitaminra van szükségünk, mint amennyi a mostani napi bevitelünk, úgyhogy a nyári időszakban napi 15-30 percet legalább kint kéne lennünk a szabadban. Testünk legsütöttebb pontjait – a kezeinket és az arcunkat – viszont mindenképpen védjük naptejjel, és figyeljünk arra is, hogy ne kapjunk napszúrást!
Tévhit: kell egy vérvétel, abból látjuk meg, hogy mennyire vagyunk D-vitamin-hiányosak
Az orvosok véleménye nagyban különbözik, ha megkérdezzük tőlük, hogy mennyi D-vitaminra van szükségünk. De sokan még azt is megkérdőjelezik, hogy a 25-hidroxivitamin D-nek nevezett teszt jó-e: a világon leggyakrabban ezzel tesztelik a vérünkben található D-vitamin mennyiségét. (A legtöbb orvos 50-80 ng/ml közé becsüli a vitamin ideális szintjét, de más vélemények is olvashatóak ezzel kapcsolatban.) A Preventive Services Task Force nevű, amerikai független orvosegylet szerint például csak azoknak nem pénzkidobás a D-vitamin-teszt, akiknek veszélyben van a csontozata. Ezzel sok orvosszakértő egyet is ért: a konszenzus szerint az emberek jobban járnak, ha kimennek a napra és egészségesebben táplálkoznak.
Tévhit: a D-vitamin megakadályozza a rák kialakulását
Egyre több kutatás mutat ki kapcsolatot a D-vitamin-szint és bizonyos krónikus betegségek között: legyen szó a szklerózisról , pszoriázisról, cukorbetegségről, elhízásról vagy a rák több típusáról (veseráktól a mellrákon át a méhnyakrákig). Ezekről azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy csak úgynevezett „asszociációs kutatások”, nem pedig olyan kontrollált tesztek, amelyek egyértelmű ok-okozati összefüggéseket tárnak fel a D-vitamin és az egyes betegségek között. Egy dán kutatás például azt hozta ki eredményeknek, hogy 40 százalékkal nagyobb a rákban való elhalálozás esélye azoknál, akiknek életükben végig alacsony volt a D-vitamin-szintje, azonban szükség lenne egy kontrollált és randomizált kutatásra is, mielőtt teljes biztonsággal kijelenthetnék, hogy D-vitamint kell szedni a rák ellen.
Tévhit: elég D-vitamint szerezhetünk étrendünkből
Egyes ételekben kellően sok D-vitamin található: ilyenek például a tenger gyümölcsei , a marhahús, a tej vagy a tojás. Elég D-vitamint viszont csak akkor tudnánk étrendünkből összehozni, ha napi 6 pohár tejet és pár kistányérnyi lazacot fogyasztanánk. Amerikai orvosok szerint senki sem képes az országban csak az étrendből összeszedni a szükséges mennyiséget (70 éves kor alatt 600 IU, felette 800 IU). Akármennyit is fogyasztunk belőle, érdemes tudni, hogy a D-vitamin zsírban oldódik, ezért zsírokban gazdag ételekkel érdemes bevinni a szervezetbe: ilyen például az avokádó, a halak vagy a csonthéjasok.
Ez is érdekelhet
Tévhit: ha napos vidéken élünk, valószínűleg elég sok D-vitamin jut a szervezetünkbe
Hiába élünk napsütéses területen, ha a modern életvitel miatt keveset vagyunk kint a szabadban. Szaúd-Arábiában, a bolygó egyik legnapsütöttebb területén például az emberek 90 százaléka D-vitamin hiányos – ez egyfelől az öltözködésüknek köszönhető, másfelől annak, hogy az ottani extrém hőmérsékletek miatt négy fal között tartózkodnak, amennyire csak lehet.
Legjobban: