A lecsó a magyar konyha egyik ikonikus fogása, amelyet vélhetően az 1870-es években itt megtelepedett bolgár kertészek hoztak be a hazai gasztronómiába. Az alaprecept szerint a hagymát zsiradékon – klasszikusan sertészsíron vagy szalonnán, korszerűbben semleges ízű olajon – megpirítjuk, majd erre kerül a felkarikázott paprika és a cikkekre vágott paradicsom, illetve egy pici só. Az alapreceptben ezeken kívül nem szerepel más, de sokan tesznek bele fűszerpaprikát, borsot vagy majoránnát is – írja közleményében a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ).
A lecsót leginkább egytálételként fogyasztjuk. Ehetjük tojással, kolbásszal, virslivel, rizzsel, burgonyával, tarhonyával, vagy esetleg kenyérrel is. A paprikán és a paradicsomon kívül azonban mehet bele szinte bármilyen más zöldség is, például zöldbab, gomba vagy cukkini. Az alapétel ráadásul köretként is fogyasztható: remekül illik például sült húsokhoz vagy sült libamáj mellé. A kevés zsiradékkal készült változat minden további nélkül beilleszthető az egészséges táplálkozásba, vagy például tojással és barna rizzsel kiegészítve egy könnyű, olcsó, húsmentes családi étkezés lehet a dietetikusok szerint.
Mikor együnk lecsót?
A lecsó tulajdonképpen főzelékként vagy zöldségraguként értelmezhető, hiszen az alaprecepthez a zsiradékon és a fűszereken kívül csak zöldség – 1 hagyma, 2 paradicsom és 4 paprika – kell. A hazai táplálkozási ajánlás, az OKOSTÁNYÉR szerint a zöldségekből és gyümölcsökből naponta összesen 5 adagot (500 grammot) kellene fogyasztani – ebből ideális esetben 3-4 adag a zöldség, és azon belül is az a legjobb, ha egyik adagot nyersen fogyasztjuk el.
Ennek a táplálkozási ajánlásnak a betartásához keresve sem találnánk a lecsónál jobb ételt, főleg most, amikor az alapanyainak amúgy is szezonja van. Dunsztolva ráadásul télire is tehetünk el belőle.
Imádod a lekvárt, de az otthoni befőzést túl macerásnak érzed? Egy korábbi cikkünkben olvasható információk talán meggyőznek róla, hogy mégis inkább a házi mellett tedd le a voksodat.
Ezerarcú étel
Bár a lecsót kifejezetten magyar ételnek gondoljuk, a hazai gasztronómiában is rengeteg változata van. De ez a sokoldalúság a nemzetközi konyhákban is megmutatkozik, amelyekben egy-egy kis változtatással, egy-egy újabb zöldség hozzáadásával a mi lecsónkhoz nagyon hasonló fogások készülnek.
Ezzel viszont még nincs vége a variációknak. A francia ratatouille például a paprika, paradicsom és hagyma mellé cukkinit és padlizsánt is ad, fűszerként pedig petrezselymet és fokhagymát is használ. Az olasz peperonatában fokhagyma, olívaolaj és petrezselyem is van. A spanyol pisto a miénkhez képest színesebb: burgonya, cukkini és padlizsán, sima paprika helyett pedig kaliforniai paprika van benne, emellett olívaolajjal, sóval és borssal készül. A török menemen a hagyma-paprika-paradicsom triót tojással gazdagítja, a bolgár/szerb dzsuvecsben pedig a klasszikus alapanyagokhoz padlizsán és rizs kerül. A közel-keleti shakshouka a török recepthez hasonló, de római köménnyel és petrezselyemmel ízesítik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Érdemes tehát kipróbálni a fenti változatokat is. De már azzal is kicsit különlegesebbé tehetjük a hagyományos lecsót, ha a vöröshagyma helyett a kissé édeskésebb salottahagymából készítjük az alapot, a klasszikus fürtös paradicsom és a paprika mellé pedig teszünk egy kápiát is.
