Ismerjük meg!
A mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) világos tejeskávé színű, halványbarna, egyszínű, rugalmas húsú, kicsiny, 2-6 cm-es gomba. Fő ismertetőjele a jellegzetes illata és ritkán álló, halványbarnás lemezei. Kalapja fiatalon púposan domború, később lapos, de közepén ilyenkor is gyakran kissé csúcsos. Az öreg gomba kalapjának a széle néha felhajló, hullámos, színe fehéressárga, sárgás-, esetleg rozsdabarnás. Közepén többnyire sötétebb, illetve a kalapon gyakran egy sötétebb belső és egy ugyanolyan széles világosabb külső rész látszik. Az idősebb példányok kalapjának széle többnyire kissé bordás. Lemezei ritkán állók, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Színük nem fehér, hanem világos sárgásbarnás, okkerbarnás. Spórái fehérek, kicsinyek, tojásdadok. Tönkje karcsú, egyenes, egyenletesen vastag, 4-10 cm hosszú, 3-6 mm vastag, szívós, színe a kalappal megegyező vagy alul kissé sötétebb. Húsa a kalapban vékony, eléggé rugalmas, merev, fehéres, halványsárgás, a tönkben szívós és nehezen elszakítható. A gomba száraz időben elfonnyad, de ha ismét nedvességhez jut, újra éled. Fű között terem.
Legelőkön, réteken, mezőkön találjuk, de erdőszélen, erdei füves tisztásokon, parkokban, kertekben is. Kora tavasztól késő őszig, többnyire igen nagy tömegben, seregesen terem, gyakran boszorkánykörben vagy hosszú, zegzugos vonalban. Már néhány milliméter eső elég a megjelenéséhez.
Miért jó?
Jóízű és feltűnően fűszeres jó szagú, szegfűszegre emlékeztető, kellemes illata van. Egyike a legkedveltebb és legjobban keresett gombáinknak. Az egész országban gyűjtik és árusítják, nagy mennyiségben kerül forgalomba.
Hogyan fogyasszuk?
A tönk legalsó részét célszerű eldobni, mert rágós. Leggyakrabban levesben és mártásként fogyasztják, de bármilyen elkészítési módra alkalmas. Ritkán kukacos. Szárításra és tartósításra is alkalmas. Az árusított gomba tönkjének hossza legfeljebb egy cm lehet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Álljon itt néhány különleges recept a HáziPatika Egészségreceptek rovatából. Mind a , mind a , mind a , ugyanígy a elkészítéséhez remekül alkalmazható a szegfűgomba.
Tippek-tanácsok
A gomba nagy víz- és fehérjetartalma miatt gyorsan romlik, könnyen elszaporodnak benne a kórokozók. Mivel a romlott gomba súlyos mérgezéseket okoz, ezért a gombát tartalmazó ételeket csak frissen szabad elfogyasztani.
Vele összetéveszthető veszedelmes mérges gombák egyike a kerti susulyka, amelynek lemezei sűrűn állók és szürkésbarnásak, kalapja erősen rostos, bordás, húsa puha, törékeny, tehát elég könnyen megkülönböztethető tőle. A másik a parlagi tölcsérgomba, amelynek lemezei kissé lefutók, eléggé sűrűn állók, tönkje görbe és húsa törékeny. A szegfűgomba mindkettőtől sajátságos jó illatával is különbözik. A sárga rétgomba lemezei sűrűn állók, sárgásbarnák. A gyapjaslábú fülőke lemezei sűrűbben állnak, színe sötétebben barnás, íze csípős. Hasonlít hozzá a kis barna fakógomba is, de annak színe sötétebb, egészen barna, lemezei sűrűn állók, és húsa törékenyebb. A mérgező, kis termetű őzlábgombákkal alig téveszthető össze, mert azoknak kalapja pikkelyes, tarka. Mindezen gombáknak hiányzik a jellemző szegfűgombaillata is. Az ennivaló gombák közül hasonlít hozzá több faj is, így néhány kis termetű, hasonlóan barnás színű ehető gomba. Ilyen például a rozsdásszárú fülőke. Ennek lemezei sűrűn állók, fehérek. Az erdei szegfűgomba illata majdnem azonos, de kalapja fehéres színű, és tönkje alul sötét vörösbarna. Ez is jó, ehető gomba.
A szegfűgombára is érvényes az a figyelmeztetés, amelyet egyetlen vadon szedett gomba esetében sem felesleges újra és újra elmondani, betartani: a laikusok által gyűjtött gombát vizsgáltassuk meg gombaszakértővel!
Érdekességek
Termőhelyeit, a réteken, legelőkön feltűnő, a környezeténél sötétebb zöld csíkokat "boszorkányköröknek" is nevezik. Az egész országban ismert, legnagyobb becsben az alföldi pusztákon áll, ahol nagy tömegben terem. Termesztésével is próbálkoztak, különösen Angliában és Kanadában, ló- és marhatrágya alapon, és a vadon előforduló egyedeknél nagyobb, vastagabb gombákat sikerült nevelni. Hosszú tenyészideje, gyenge tárolhatósága miatt azonban a termesztése nem terjedt el.
