Magyar ember egyen hazai gyümölcsöt!
Nemrég érdekes elektronikus levél érkezett hozzám. A (természetesen) ismeretlen szerző több (természetesen ismeretlen) általa nevesnek vélt szerzőt citálva próbálta alátámasztani, hogy minden nemzet csak azokat a zöldségeket és gyümölcsöket képes megemészteni, ami a szűkebb pátriárkájukban megterem. Bőszen fejtegette, támasztotta alá áltudományos, de hangzatos érvekkel agyszüleményét, amely időről-időre új erőre kapva járja be jónéhányunk postafiókját. Kétségtelen, hogy a hazai zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának többféle előnye is van, de ettől még ez a levél egy áltudományos maszlag. De mik is valójában ezek az előnyök, és vannak-e hátrányok? Tartson velünk, kiderül!
A tápanyag-megmaradás elve
Lépjünk azon túl, hogy a levél alapállítása természetesen nem igaz, hiszen ha így lenne, senki sem tudna letelepedni egy távoli, idegen országban, vagy egzotikus gyümölcsöket enni. Melyek a hazai zöldségek és gyümölcsök előnyei? Elsősorban az, hogy itt terem, tehát érettebben, tápanyagdúsabban lehet leszedni, mint a hosszú szállítás miatt kényszerérlelt külföldi társaikat. Sőt nem is igazán kell szállítani őket - mit jelent az a pár száz kilométeres, két-három órás út a szabolcsi gazdától a fővárosig, miközben Afrika legközelebbi csücske is több ezer kilométerre van - így nem törődik, romlik szállítás közben. Ha jól tárolják őket, csak nagyon lassan csökken a tápanyagtartalmuk, megbízható vitamin- és ásványianyag-forrást jelentenek késő ősztől akár a tavasz végéig is. Végül, de nem utolsósorban ugyanolyan minőséget feltételezve a hazai előállítás biztosan olcsóbb, és hazai munkaerőt támogatunk a termék megvásárlásával.
Messziről jött, bármit mondhat?
Hogyan kerül asztalunkra valamelyik távoli ország terméke? Bizony, hosszú utat jár be ezalatt, ami az árán kívül másban is meglátszódik. A fogyasztói társadalom szintet természetes igénye, hogy a szezonálisan elérhető zöldségek és gyümölcsök szezonját megnyújtsa, lehetőség szerint folyamatossá tegye. Nem kell túl idősnek lenni ahhoz, hogy emlékezhessünk a csak télen (és korlátozott mennyiségben, de az más miatt volt) kapható narancsra és banánra. Manapság bármelyik üzletben, bármikor, akár augusztusban is szép narancshoz, citromhoz juthatunk, méghozzá sokszor nem is eltúlzott árakon. Ennek azonban valahol meg kell fizetni mégis a valós árát: ezek a termékek a hosszú szállítás miatt nem fejezhetik be érési folyamataikat, nem képződik bennük elég vitamin, nem raktároznak megfelelő mennyiségű ásványi anyagot. Az érés a szállítás alatt, a kamionokra vagy hajókra pakolt konténerekben játszódik le, de mivel itt nem süt a nap, mesterséges anyagokkal kell elérni az érési folyamat folytatódását. No és persze távol kell tartani a rovarokat és a gombákat, ezért elképesztő mennyiségű vegyszert juttatnak a konténerek belsejébe. Egy tréfásan hangzó, de komoly tanács szerint még a banánt vagy a narancsot is meg kell mosni fogyasztás előtt, mert a rajta megtapadt vegyszermaradványok akár komoly rosszullétet is okozhatnak.
Príma-e a primőr?
Mindezek után jogos a kérdés, hogy az igazi szezon előtt kapható, régebben primőrnek nevezett zöldségek és gyümölcsök egészségesebbek, jobbak-e egyáltalán, megérik-e a többszörös árkülönbözetet például a gyorsfagyasztott termékekhez képest? Szinte biztosak lehetünk abban, hogy a legtöbb esetben nem. Ezzel sokszor csak magunkat áltatjuk, hogy mennyit áldozunk az egészségünkre, holott a fele-, harmadannyiba kerülő mirelitben ugyanannyi vagy több értékes tápanyagot találunk. Ráadásul az utóbbiban szinte nincs, vagy csak nyomokban lelhető fel némi szennyeződés azokból a vegyi anyagokból, ami a sokat utazó primőrök sajátossága. Ne önmagunkat csapjuk be, vagy ne vágjunk fel környezetünknek az indokolatlanul drága primőrökkel, legyünk igazán egészségtudatosak és pénztárcakímélők a mirelitek segítségével!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: