A kórelőzmény gondos felvételének kiemelt jelentősége van: a tünetek szezonális jelentkezése, a családban előforduló megbetegedés, a családdal együtt élő háziállatok és a lakásviszonyok, illetve a beteg foglalkozása mind nagy segítséget jelentenek a diagnózis felállításában. Az orvos szemszögéből nézve az allergiás betegségek jellegzetesek, és akár légúti, akár bőrgyógyászati vagy gyomor-bélrendszeri elváltozásokról van szó, a gondos kikérdezés és a szokásos orvosi vizsgálat után általában meg tudja mondani, fennáll-e az allergiás betegség gyanúja.
Az allergiás bőrpróba
Ha az orvos betegénél allergiára gyanakszik, általában sor kerül az allergiás bőrpróbára. Az allergiás reakciót kiváltó allergén kimutatása a Prick-teszt segítségével történik. A vizsgálat során az allergénekből gyárilag előállított oldatokat használják. Az alkar hajlító oldalára cseppentett allergénoldaton keresztül a bőrt egy tűvel picit megszúrják és felemelik. Ha a bőrben található sejtek felületén megtalálhatók az adott allergén elleni, ún. immunglobulin E (IgE) molekulák, akkor kialakul az allegiás reakció, amely bőrpírt és csalángöböt eredményez. A bőrteszttel kimutathatók azok az allergének is, amelyek a légutak vagy a gyomor-bélrendszer túlérzékenységi reakcióiért felelősek, mert az IgE-t hordozó sejtek nemcsak azokban a szervekben vannak jelen, ahol az allergiás tünetek megjelennek, hanem mindenhol, a vérben és a bőrben is.
A bőrteszttel bejuttatott allergén mennyisége igen csekély, ezért az anafilaxiás reakció - az allergiás reakció életet veszélyeztető, keringés-összeomlással járó formája - kialakulására kevés esély van, ennek ellenére a bőrteszt csak szakképzett személyi feltételek megléte esetén végezhető. Az eredmény 15-20 percen belül leolvasható. Az allergénoldat bejuttatásának másik lehetősége a bőrbe történő fecskendezés: ez a módszer érzékenyebb, de fájdalmasabb, mint a Prick-teszt. Allergiás bőrgyulladás, azaz ekcéma esetén az allergéneket tapaszok segítségével juttatják a bőrfelszínre és 24 óra elteltével távolítják el.
Az allergiás asztma diagnózisa
Ha a tünetek - a köhögés, a nehezített kilégzés, amelyet a mellkasban kialakuló nyomásérzés kísér - a vizsgálat idején fennállnak, az allergiás asztma diagnózisa nem különösen nehéz. A tüdőgyógyász légzésfunkciós vizsgálatot végez, amelynek eredménye, a légzésfunkciós görbe lefutása jellemző lesz az asztmára. A beteg ezután hörgtágító gyógyszert kap, amely belélegzése után rövid időn - 15-30 percen - belül megismételve a vizsgálatot legalább 15-20%-kal javul az eredmény.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tünetmentes időszakban az allergiás asztma diagnosztizálása ún. belégzéses provokációs vizsgálatokkal történik. Ilyenkor az asztma tényét és az allergiás érzékenységet csak külön lehet vizsgálni. A vizsgálat során egyrészt vagy nem antigén természetű anyagokat lélegeztetnek be, vagy száraz, hideg levegő jelenlétében fizikai terhelésnek teszik ki a beteget. A diagnózis felállításához sokszor elegendő a beteg korrekt és alapos kikérdezése, valamint PEF (= Peak Flow = kilégzési csúcsáramlás) értékeinek néhány napon át történő mérése. Ha ezek alapján az asztma igazolódik, és a kórelőzményben egyéb allergiás tünetek is szerepelnek, ezt követően bőrteszttel próbálják beazonosítani, hogy milyen allergén okozhat hasonló rohamot. Mellkas-röntgenre pedig az egyéb tüdőbetegségek kizárása miatt van szükség.
Ételallergia
Ha az allergiás tünetek valamely élelmiszerre való túlérzékenység gyanúját vetik fel, a biztonságos megoldást az ételnapló vezetése jelenti. Ebben a beteg gondosan feljegyzi az elfogyasztott ételeket, majd azokat a tüneteket, amelyek az egyes étkezések után jelentkeztek. Természetesen ebben az esetben is sor kerülhet provokációs próbára, amikor a "gyanúsított" allergént a szervezetbe juttatják, de ezt csak kórházban, gyakorlott szakorvos közreműködésével és az anafilaxiás sokk ellátásához szükséges felszerelés birtokában lehet elvégezni.
Legjobban: