Az allergia az egyik leggyakrabban előforduló krónikus panasz világszerte. A probléma alapja az immunrendszer túlműködése. Arról van szó, hogy ilyen esetekben szervezetünk védelmi rendszere alapvetően ártalmatlan anyagokat is veszélyesnek ismer fel, emiatt pedig támadást indít azok ellen. Csakhogy ennek a támadásnak vannak kellemetlen következményei, így az allergiás emberek különféle tüneteket tapasztalhatnak, amikor az adott allergénnel érintkezésbe kerülnek. Egy pollenallergiás például tüsszögni és könnyezni kezdhet a levegőben szálló virágpor miatt, amelyre érzékeny, míg egy élelmiszer-allergiásnál nyelési nehézség, csalánkiütés jelentkezhet, ha olyan ételt eszik, amelyben jelen van egy, a szervezete által nem tolerált fehérje. A tünetek súlyossága egyénenként változó: vannak, akik enyhébb panaszokkal küzdenek csupán, míg másoknál akár életveszélyes reakció is felléphet.
Bárkinél bármely életkorban kialakulhat allergiás megbetegedés
Legtöbbször gyerekkorban jelentkezik először, illetve ismert, hogy környezeti tényezők mellett genetikai hajlam is szerepet játszhat benne. Más szóval: az allergiás szülők gyerekei nem szükségszerűen lesznek maguk is allergiásak, de esetükben magasabb a kockázat erre. Az elmúlt évtizedek tudományos kutatásain alapuló becslés szerint a gyerekek mintegy egytizedénél jelentkezik allergia, ha egyébként egyik szülőjük sem küzdött ilyesfajta panaszokkal. Ha viszont az egyik szülő maga is allergiás, akkor ez az arány máris 30-50 százalékra szökik fel, ha pedig mindkét szülő az, akkor 60-80 százalékos előfordulási rátáról beszélhetünk. Egy szó, mint száz, az allergiára való genetikai fogékonyság valóban örökölhető felmenőinktől.
Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az allergiás szülők gyermekének allergiás panaszokkal kell majd leélnie az életét. Itt jön képbe ugyanis az a jelenség, amelyet a köznyelvben úgy hívunk, hogy az allergiát úgymond ki lehet nőni. Függően betegségük típusától és súlyosságától, sokan, akik gyerekként allergiától szenvedtek, felnőttkorukra megszabadulhatnak a tünetektől. A tej- vagy tojásallergiával élő gyerekek 60-80 százaléka például tinédzserként már panaszmentesen tudja fogyasztani a korábban problémát okozó élelmiszert, míg a mogyoróallergia jellemzően sokkal makacsabb, attól az érintettek csak mintegy egyötöde szabadul meg a kor előrehaladtával. A javulás annak köszönhető, hogy – nagyon leegyszerűsítve – a szervezet lassanként megtanulja tolerálni az adott allergént, és így az arra adott reakció hevessége is enyhül.
Mi segíthet megelőzni az allergiát?
Korábban úgy tartották, hogy a csecsemők hozzátáplálása során egyéves korig kerülni kell a potenciálisan allergizáló élelmiszereket, így csökkentve az allergiás érzékenység fellépése, avagy a szenzitizálódás kockázatát. Mára kiderült, hogy ez a megközelítés kontraproduktív. Éppen ezért a legfrissebb ajánlások – beleértve a hazai, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által 2019-ben kiadott irányelvet is – azt tanácsolják, hogy a potenciálisan allergizáló ételeket ugyanúgy vezessék be a szülők gyermekük étrendjébe az ötödik hónaptól, ahogy a többi szilárd táplálékot. Ügyelni kell azonban a fokozatosságra: egyszerre csak egyféle új élelmiszert kapjon a kicsi, azt is kis adagban – két új táplálék között legalább három nap eltéréssel, illetve a délelőtti órákban. Az óvintézkedés célja, hogy ezáltal könnyebben kiszűrhető legyen, ha egy táplálék allergiás reakciót okoz a babánál.
Azokat a gyerekeket, akik egy vagy több elsőfokú rokonának (szülő vagy testvér) ismert allergiás betegsége van, rizikócsoportba sorolja a hivatalos irányelv. A hozzátáplálás során ezek a csecsemők is a fent leírt módon kaphatnak addig nem kóstolt élelmiszereket a hozzátáplálás során, fontos azonban, hogy mindez szakember felügyelete mellett történjen. A potenciálisan allergizáló táplálékok közé sorolható a földimogyoró és a csonthéjasok, szezámmag, mustármag, tehéntej, tojás, hal, tenger gyümölcsei, szója, búza, zeller, farkasbab egyaránt.
Az allergiás tünetek kezelése
Amennyiben gyermekünknél allergia jelentkezik – és szakember diagnosztizálta a betegséget –, háromféle kezelési módszer jöhet szóba a tünetek megszüntetése, enyhítése céljából. Egyrészt bizonyos helyzetekben megoldást kínál az allergén elkerülése. Ha például a kicsi valamilyen élelmiszerre érzékeny, akkor az adott élelmiszert nem fogyaszthatja, azaz ügyelni kell arra, hogy még véletlenül se kerüljön az étrendjébe. Vannak persze olyan allergiák, amelyek esetében nagyon nehéz teljes mértékben megúszni az allergénnel – így akár a levegőben terjedő pollenekkel – történő érintkezést. A fellépő tüneteket ilyenkor antihisztamintartalmú készítmények segíthetnek csillapítani. A modern, második generációs antihisztaminok nem okoznak álmosságot, így nem befolyásolják negatívan a napi tevékenységeket sem.
Végezetül hosszú távú kezelésként szóba jöhet az allergénspecifikus immunterápia is, amely során szigorú orvosi felügyelet mellett az allergén tisztított kivonatát juttatják a szervezetbe, aminek hatására tolerancia alakulhat ki vele szemben. Gyermekeknél praktikus okokból elsősorban ötéves kor felett és csak bizonyos allergiatípusok esetén nyújthat megoldást a tünetmentesség elérésére a kezelés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
