Az allergia tipikusan a civilizációs betegségnek nevezett kórképek körébe tartozik. Maga az elnevezés is csak a 20. század elején született. 1906-ban Clemens von Pirquet, bécsi gyermekorvos kezdte használni, amikor pácienseinél azt tapasztalta, hogy néhány ártalmatlan dologra, például a háziporra, vagy egyes ételek összetevőire heves testi tünetek megjelenésével reagálnak. Az osztrák doktor egyébként két görög szóból alkotta meg az új fogalmat: az allosz, azaz "más, eltérő" és az ergon, azaz "működés, tevékenység" összevonásával hozta létre az azóta már világszerte ismert és elterjedt allergia kifejezést.
Mi is az allergia?
A definíció szerint az immunrendszer túlzott reakciója olyan anyagokra, amelyek normális körülmények között nem váltanak ki semmiféle választ az emberi szervezetből. Ezeket az anyagokat allergéneknek nevezzük. Közéjük tartoznak a pollenek, az állati szőrök, egyes élelmiszerek, gombák, mikroorganizmusok, gyógyszerek, vegyszerek és akár fémek is. A folyamat pedig úgy néz ki, hogy amikor egy allergénnel kapcsolatba kerülünk, az hozzákapcsolódik az IgE-, más néven immunglobulin molekulákhoz. Ezek tulajdonképpen olyan fehérjemolekulák, amelyeket az immunrendszer termel, hogy felismerje és ártalmatlanítsa a szervezetünkbe került veszélyes idegen anyagokat, például a baktériumokat vagy a vírusokat. Az IgE-molekulák tehát végzik a feladatukat, és a különböző fehérvérsejtekből hisztamint, citokineket és prosztaglandinokat szabadítanak fel. Ezeknek a molekuláknak elsősorban jeltovábbító, közvetítő szerepük van, azaz a sejtek közötti kommunikációban nélkülözhetetlenek. Ha azonban túl nagy mennyiségben állítja elő őket az emberi test, az káros, hiszen gyulladást okoznak a szövetekben.
Az pedig, hogy pontosan hol, rendkívül változatos és eltérő lehet. A levegőben terjedő allergének elsősorban a légutakban és a szemben váltanak ki panaszokat, a tüdőbe kerülve előfordulhat nehézlégzés, köhögés is, ha pedig az emésztőrendszert érik el, hasfájás, hányinger, hasmenés és puffadás is lehet a következménye. De természetesen a kültakarónk, azaz a bőrünk is jelezhet: az allergia elsősorban bőrpírt és duzzanatot okoz. Meg kell említeni egy ritka, de annál veszélyesebb jelenséget is. Ha a szervezet túlzott immunválasza nem egy helyen, azaz egy szervben vagy szervrendszerben valósul meg, hanem a szervezet egészére kiterjed, azt anafilaxiának nevezzük. A rettegett sokkos állapot pedig gyors kezelés nélkül akár halálhoz is vezethet.
A szem allergiás tünetei
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kivörösödik, ég, irritált, viszket és megállás nélkül könnyezik: általában ezekre panaszkodnak az allergiások, ha a szemet is érintő tünetekről van szó. Ezeket tavasztól őszig általában a különböző pollenek, az őszi és téli időszakban pedig a lakáson belüli allergének, azaz a házipor, a penész, az állati eredetű szőrök vagy irritáló gázok, például dohányfüst, parfüm váltják ki.
Honnan tudhatjuk biztosan, hogy allergiával állunk szemben?
Ha azt tapasztaljuk, hogy szünet nélkül viszket vagy könnyezik a szemünk, nemcsak allergiára gyanakodhatunk. Elképzelhető ugyanis, hogy a számítógép előtt végzett munka, a száraz levegő, vagy éppen valamiféle fertőzés a felelős a kellemetlen tünetek kialakulásáért. Elsőként mindenképpen tárjuk a problémát egy szemész szakorvos elé. A szakember mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy vajon mindkét szemünk érintett-e. Ha csak az egyiknél érzünk panaszokat, vagy éppen úgy emlékszünk, hogy féloldalasan kezdődött, és csak később terjedt át a másik szemre is, az inkább valamilyen kórokozó jelenlétére utal. A doktor általában azt is felméri, szedünk-e olyan gyógyszert, amelynek mellékhatásai között előfordulhat szemszárazság, vagy -viszketés. Ez ugyanis egyes antidepresszánsoknál , vérnyomáscsökkentőknél és fogamzásgátlóknál könnyen előfordulhat. Sőt, akár cukorbetegség, vagy autoimmun eredetű reumás ízületi gyulladás kísérőjeként is megjelenhetnek a tünetek. Ahhoz azonban, hogy a légszennyezettség, füst, vagy más vegyi anyagok által kiváltott szemirritációt az allergiától elkülönítsük, részletes anamnézisre van szükség. Azaz a szemész alaposan kikérdezi a pácienst arról, hogy vannak-e egyéb tünetei.
Ha kiderül, hogy orrviszketés, orrfolyás, tüsszögés és orrdugulás is megkeseríti a beteg mindennapjait, nagy valószínűséggel légúti allergia áll a háttérben. Főleg akkor, ha a viszketés és könnyezés csak pár hétig áll fenn, majd magától "elmúlik", esetleg arra is emlékszünk, hogy a tavalyi év azonos időszakában ugyancsak szenvedtünk tőle. Ilyenkor valószínűsíthető, hogy valamiféle növény pollenje váltotta ki a tünetegyüttest. Ha egész évben egyenletesen jelentkeznek a panaszok, akár háziporatkára , háziállatok szőrére, vagy bármiféle kozmetikumra is allergiásak lehetünk. Ebben az esetben azonban biztos eredményt az allergiateszt hozhat. Az alapos szemészeti vizsgálat után ezért az orvosok általában allergológus szakemberhez irányítják a páciensüket.
A teszteknek többféle típusa is létezik: van olyan, amikor alkarra juttatnak allergéneket, olyan is, hogy vérmintából mutatják ki az esetleges jelenlétüket, de elterjedt az úgynevezett epicutan-teszt is, amikor a hát bőrére helyeznek fel kisméretű, allergéneket tartalmazó korongokat, és akár több napon át is figyelik a reakciót. Ha beigazolódik az allergia, a szakemberek általában személyre szabott, komplex kezelést javasolnak, amely lehet allergén immunterápia, illetve a szem panaszait jelentősen csillapíthatja az antihisztamin-tartalmú szemcsepp is.
Legjobban: