Az immunrendszer a szervezet rendőrsége, harci alakulata. Azonosítja és elpusztítja a külső betolakodókat, felismeri és semlegesíti a vírusokkal fertőzött sejteket, de olyan sejteket is, amelyek működése rendellenessé vált, így hozzájárulhatnak a daganatok kialakulásához. Azaz mindent megtesz, hogy a szervezet egészséges maradjon. Elég azonban működésének legkisebb hibája is, hogy ártalmatlan anyagokra támadjon vagy ártalmas anyagokat vegyen célba a szükségesnél sokkal nagyobb erővel. Ennek következményei kissé kellemetlenek, de akár erősen kényelmetlenek is lehetnek a szervezet számára, amelyet pedig az immunrendszer védeni kíván.
Az allergiáról szóló legelfogadottabb nézet szerint a felesleges vagy túlzott reakciót minden esetben valamilyen fehérje váltja ki. A védelmi rendszernek kétféle immunsejtje (más néven fehérvérsejtje) van, a B-limfociták (B-sejtek) és a T-limfociták (T-sejtek). Ha ezek hibáznak, allergiás reakciót válthatnak ki.
Mindkét fajta sejt megvédi a testet az idegen anyagokkal (például baktériumokkal, vírusokkal és felszabaduló méreganyagokkal) szemben. Szabadon mozognak a test szövetei között, a véredények falain keresztül, illetve a nyirokcsatornákat használják közlekedésre a különböző nyirokcsomók között. Azaz a limfociták mindenütt jelen vannak. Ha úgy tetszik, mint afféle járőröző rendőrök, mindenkit igazoltatnak. Ha pedig valakinek nem stimmelnek a "papírjai", azonnal intézkedésbe kezdenek.
Allergiás veszélyek
Ha a limfocita olyan felszíni marker(ujjlenyomat)molekulákkal találkozik, amelyeket idegen behatolóhoz társít, akkor nem kérdez tovább, hanem nekilát végrehajtani az óvintézkedéseket. A behatolók úgynevezett antitestek termelését váltják ki, ezért ezeket antitestgenerátoroknak vagy antigéneknek hívják. Miután a B-sejt azonosítja az antigént, visszatér a nyirokcsomóba, plazmasejtté alakul, és olyan antitestek termelésébe kezd, amelyek kifejezetten az adott fenyegetés semlegesítésére alkalmasak.
Az antigének általában fehérjék, poliszacharidok (a baktériumok, vírusok és más mikroorganizmusok testét felépítő anyagok) vagy toxinok is lehetnek. A nem mikrobiális külső eredetű antigének közé tartoznak többek között a pollenek, a tojásfehérje, az átültetett szövetek vagy szervek fehérjéi, beleértve a vérátömlesztéskor bejutott vérsejtek felszínén található fehérjéket is. Ötféle típusú antitest létezik, ezeket nevezik immunglobulinoknak vagy Ig-knek is. Az A, D, E, G és M Ig-verziók közül az IgE felel az allergiás reakciókért.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az IgE antitestek mindenkiben jelen vannak. Egy megfelelően működő immunrendszerben a genetikai kód elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy a limfociták megkülönböztessék a fenyegető és a nem fenyegető fehérjéket. Az allergiás személy esetében azonban a limfociták nem tudják megmondani, hogy bizonyos elfogyasztott fehérjék nem támadják-e meg a testet. A B-sejtjek - mivel nem kapják meg a genetikailag helyesen kódolt információkat - hatalmas mennyiségű IgE antitest termelődését okozzák, amely az egész szervezetben megtámadja a hízósejteket és a bazofileket. Ez az úgynevezett szenzibilizáló expozíció. Ez azért nem jó a szervezetnek, mert a hízósejtek - amelyek a legnagyobb mennyiségben a bőrben, a légzőrendszerben és az emésztőcsatornában találhatóak - a heparin és a hisztamin hormonok termelésében játszanak szerepet, hozzájuk kapcsolódnak az IgE fehérjék, allergiás reakció esetén pedig fokozott hisztamintermelést váltanak ki belőlük. Másfelől a bazofil sejtek szabályozzák a legfontosabb védő sejtek érését, megindítják a behatolók elleni támadást, és az immunológiai memóriában is szerepet játszanak. A hisztamin fontos fegyver a szervezet arzenáljában a fertőzés elleni küzdelemben. Ha azonban nem megfelelő vagy túl nagy mennyiségben szabadul fel, akkor a szervezetre nézve is potenciálisan igen pusztító anyag.
Az allergiás kaszkád
A hízósejtek és a bazofilek szenzibilizáló expozíciója - amit az IgE antitestek izzítanak be - 7-10 napig tart, és ha az allergén ismét megjelenik, akkor pusztító dominóhatást vált ki, amelyet allergiás kaszkádnak neveznek. Függetlenül attól, hogy ezt egy fehérjemolekula, belélegzett parlagfűpollen vagy a darázs mérge indítja-e el, ugyanaz a folyamat zajlik le.
A bazofilek és hízósejtek felületéhez kötött IgE antitestek felismerik az allergén felszíni fehérje markereit. Az IgE antitestek úgy reagálnak, hogy hozzákötődnek a markerekhez, miközben továbbra is kapcsolódnak a hízósejtekhez vagy bazofilokhoz. Ez a kötés figyelmezteti a speciális fehérjék vérben keringő csoportját, amelyet komplement komplexnek neveznek. (E fehérje családjában körülbelül 20 fehérje van, amely közül legalább kilenc részt vesz az allergiás reakció mechanizmusában.) Ha egy ilyen fehérje találkozik az imént leírt kötéssel, akor maga is odakapcsolódik. Ezzel figyelmezteti a következő komplement fehérjét, amely szintén kötődik - és így tovább. Amikor a lánc teljessé válik, a veszélyes sejtet megsemmisítik.
Ez a normális immunrendszerben korrekt működést jelent, mivel az Ig antitestek a betegségsejtek felszíni markereire rögzülnek, és megsemmisítik azokat. De allergiás reakciónál az érintett sejtek éppen a hízósejtek és a bazofilek. Amikor ezek elpusztulnak, a hisztamin és egyéb allergiás hatóanyagok a környező szövetekbe jutnak. Ez a felszíni vérerek tágulását és a vérnyomás csökkenését okozza. A környező sejtek közötti tér folyadékkal töltődik fel. Az allergéntől vagy az érintett testrésztől függően pedig különböző allergiás tüneteket eredményez. A leggyakoribbak a viszketés, a csalánkiütés, a tüsszögés, a nehéz légzés, a hányinger, a hányás, a hasmenés.
Bár a pontos mechanizmust még mindig nem értjük, tapasztalatokból tudjuk, hogy némely allergiás beteg, ha bizonyos allergénekre túlérzékennyé vált, akkor is allergiás tüneteket produkál, amikor kapcsolódó anyagokkal kerül érintkezésbe. Például a különféle méhcsípésekre ugyanúgy megjelenik az immunválasz.
Anafilaxiás sokk
Egyesekénél, akik érzékenyek bizonyos fehérjékre - például a parlagfű pollenjére, a latexre, bizonyos ételekre vagy gyógyszer-hatóanyagokra, így a penicillinre -, az allergiás reakció az egész testre kiterjed. Ez az úgynevezett szisztémás reakció. Erre figyelemmel kérdez rá az orvos például a penicillinérzékenységre, vagy kéri a beteget pár perc várakozásra egy injekció beadása után. A szisztémás reakciókban az allergiás mediátorok (főleg a hisztamin) felszabadulása a hajszálereket a szervezet egészében kitágítja. Ha ez veszélyességig fokozódik, akkor anafilaxiának nevezik. Ha a folyamat még tovább halad, az áldozatnál anafilaxiás sokk alakul ki.
A folyamat rendkívül gyors lehet. Enyhe esetben viszketés vagy duzzanat jelentkezhet. Súlyos reakció során a bőrfelület nagy területén jelenhetnek meg csalánkiütések, továbbá nehézlégzés , gyors és komoly vérnyomásesés alakulhat ki. A súlyos reakció gondolkodási zavart is okozhat, mivel az agy és más létfontosságú szervek sem jutnak elég oxigénhez. Különösen az agy és a vesék veszélyeztetettek az ilyen a típusú reakcióban, és még túlélés esetén is véglegesen károsodhatnak ezek a szervek.
A folyamat még ennél is rosszabbra fordulhat, mert a torokszövetekbe áramló sejtfolyadék miatt a garat megduzzadhat, ami anafilaxiás sokkhoz és halálhoz vezethet, akár három-négy percen belül az antigén expozíció vagy a tünetek megjelenése után.
Jelenleg az anafilaxia egyetlen hatékony kezelése az epinefrin izomba adott injekciója. Ez egy olyan hormon, amelyet a mellékvesék természetes módon termelnek. Az epinefrin ellensúlyozza az anafilaxiás tüneteket azáltal, hogy összehúzza az ereket és megnyitja a légutakat. Az injekció beadása után mindössze 10-20 perccel az anafilaxiás tünetek elmúlnak, de számítani kell néhány potenciálisan súlyos mellékhatásra, illetve a hatóanyagot a hatásosság érdekében lehetőleg a tünetek megjelenése előtt vagy kifejlődésük minél korábbi fázisában kell alkalmazni.
Allergiatípusok, tesztek és kezelés
A lehetséges allergének listáját csak a létező fehérjemolekulák száma korlátozza. Egyesek azonban több mindenre érzékenyek, mint mások. Sok ember szezonális, légzőszervi allergiában szenved, általában tavasszal vagy ősszel, amelyet pollen, penész és por okoz. Néhány embernek ételallergiája van. A legismertebb allergiát kiváltó élelmiszerek a mogyoró és a kagyló. A befecskendezett allergének közül a penicillin és a rovarok mérgei a leggyakoribbak.
Számos diagnosztikai technikát kidolgoztak és alkalmaznak annak megállapítására, hogy egy személy allergiás-e, és mire. Sajnálatosan a legbiztonságosabb és leghatékonyabb tesztek sem képesek teljes bizonyossággal azonosítani, hogy milyen anyag okozza a beteg tüneteit.
A leggyakoribb vizsgálat a bőrpróba (karcteszt), amikor a potenciális allergén hígított kivonatát a hátra vagy a karra csepegtetik (a minimálisan felsértett bőrre), és mintegy negyedóra múlva megnézik, hogy látható-e duzzanat vagy vörösödés, ami az IgE antitestek meglétét igazolja. Az allergiát ma már vérvizsgálatokkal is ki tudják mutatni. Kisgyermekeknél elsősorban ezt alkalmazzák, mert a karcolásvizsgálat során felhasznált lehetséges allergének reakciót okozhatnak olyan gyermeknél, aki korábban nem volt kitéve az anyagnak. Sem a karcolás-, sem a vérvizsgálat nem 100 százalékos pontosságú, de az eredmények a kórelőzményekkel együtt segíthetnek az orvosnak a diagnózis és a kezelési terv felállításában.
Az orvosok általában három módszert ajánlanak az allergiában szenvedőknek: elkerülést, gyógyszerezést és immunterápiát.
Sok allergén egyszerűen elkerülhető. Ha valaki tudja, hogy allergiás a kagylóra, akkor nem próbálja mégis megenni. A házi kedvencekhez kapcsolódó allergia elkerülésére néha elég, ha a kutyát vagy a macskát házon kívül tartják.
Sok allergént - például a pollent, a penészt és a port - nagyon nehéz, de mégsem lehetetlen elkerülni. Ezeket gyakran kezelik gyógyszerekkel.
Az immunterápia drága, időigényes, és megvannak a kockázatai. Sokszor azonban ez az egyetlen remény, amely lehetővé teheti a normális életet. Ez a kezelés egy sorozat injekció beadását jelenti. Kezdetben az allergént nagyon gyenge hígításban juttatják a szervezetbe, majd fokozatosan emelik a dózist. Az injekciók segítik az immunrendszert, hogy kevesebb IgE antitestet állítson elő, ugyanakkor serkentik az IgG blokkoló antitest termelését. Ez a módszer sokféle allergia esetében - különböző mértékben - működik, de vannak, akik nem kezelhetőek ilyen módon.
Forrás: howstuffworks.com
Legjobban: