Az Alzheimer-kórt (AK) úgy szokták jellemezni, mint "önmagunk teljes elvesztését". Korai fázisában az emlékezet elkezd halványulni, és nehézségekbe ütközik a nevek előhívása, az élelmiszerbolti bevásárlólista fejben tartása, vagy annak felidézése, hogy hol van a kocsi kulcsa és a városban hogyan juthatunk el egyik helyről a másikra. A betegség előrehaladtával már a koncentrálás a napi alapfunkciókra, ezek megtervezése és végrehajtása is gondot okoz. A külvilág számára a folyamat úgy látszik, mintha a demencia lerombolná az adott ember intellektusát és személyiségét. Pusztán külső megfigyeléssel azonban lehetetlen megállapítani, hogy az öntudatot és a kapcsolatot a környezettel hogyan váltja fel a demencia - írja a PLOS tudományos folyóirat blogján megjelent cikkében Emilie Reas, a University of California (San Diego) idegtudósa.
Kérdés, hogy az alzheimer-kóros beteg romló állapotának tudatában megtarthatja-e az identitását, az erkölcs érzését, vagy képes-e még kapcsolatot fenntartani a barátaival és a szeretteivel? Az idegtudomány fejlődése lehetővé tette a kutatók számára, hogy pontosabban megvizsgálják az AK-os agyat, és arra jutottak, hogy a demencia a tudat bizonyos aspektusait veszélyezteti, másokat viszont nem érinti.
A tudósok kezdik megérteni, hogy egyes funkciók szelektív elvesztése, de mások megőrzése megváltoztatják a tudatosságot az AK-ban. Egy közelmúltbeli tanulmány szerint a kognitív károsodás súlyossága szorosan kapcsolódik "a saját állapot megértését tükröző" metamegismeréshez, az erkölcsi megítéléshez és a jövőről szóló gondolkodásához, miközben az alapvető személyes identitás és a testfelismerés megmarad. Talán a tudat legszélesebb körben megfigyelt hiányossága az "anoszognosia", azaz a saját betegség tudatosodásának károsodása. Míg az enyhe kognitív károsodással küzdők tudatában vannak romló memóriájuknak, az AK-s betegek nem ismerik fel a károsodásukat. Ezek a viselkedési jelek arra engednek következtetni, hogy a tudat és az öntudat bizonyos aspektusai vesznek csak el az AK-ban.
Bár az alapvető észlelési, érzékelési és kommunikációs készségek viszonylag sértetlenek, az AK meghatározó jellemzője a memóriavesztés. Ezeknek a memóriahiányoknak az egyedülálló jellege utal arra, hogy miért romlanak a tudat alkomponensei a demenciában. A tapasztalatok memóriája (epizódos memória, például a tegnapi séta a parkban) és az emlékezés a hozzá kapcsolódó részletekre romlik, míg a tények és a jelentés emléke (szemantikai emlékezet, például Párizs Franciaország fővárosa) megmarad. Az epizodikus emlékek felidézése megköveteli, hogy az emlékező dolgozzon a memóriával, keresse a kontextust, és visszahívja az emlékeket .
Ezzel szemben a szemantikai memória lehet automatikus, és nem kíván ilyen szintű figyelmet vagy személyes beavatkozást. A személyes metamegismerésben bekövetkező romlás lehet ezeknek a memóriahiányoknak a középpontjában. Például az AK-s betegek pontosan előre jelezhetik, hogy mennyire jól emlékeznek a szemantikai információkra, de nem tudják megjósolni, hogy mennyire emlékeznek az epizodikus emlékekre, ami rámutat a személyes emlékeik tudatosításának sajátos károsodására. Az alzheimeres tudatvesztés az emlékekre való figyelem kontrollálásának csökkenéséből ered. Valójában az AK-t az életre irányuló figyelem károsodásában megnyilvánuló betegségként tartják számon.
Ezt alátámasztják olyan beszámolók is, amelyek szerint az emlékeket körülvevő érzelmek és az emlékek újbóli (felidézésükön alapuló) megtapasztalása hiányzik az AK-ban. Ha nem tud kapcsolódni az emlékeihez, akkor az egyén elveszíti a tapasztalatokon alapuló tudatosságát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Steven Pinker harvardi pszichológus a tudatosságot az érzelem, az információhoz való hozzáférés és az önismeret összegeként határozta meg. Míg az első kettő viszonylag érintetlen az AK-ban, az epizodikus emlékek erősen függenek az utolsótól. Az epizodikus memória problémái mellett egyes AK-s betegek nem tudják megjegyezni a szemantikai információkat sem, ha azok személyesek, ami arra vall, hogy a memória személyes adatainak akadályozottsága bizonyos mértékig a tudat fogyatékosságát is jelentheti. Mivel a demencia gyakran megzavarja az időbeli folytonosság érzését, ez az időbeli megszakítás tovább ronthatja az ember képességeit, hogy pontosan elhelyezze magát a múlt és a jövő összefüggésében.
Az agy egyedülálló mintája az AK-ban magyarázatot adhat az áldozatok részleges tudatvesztésére. A tudat megköveteli az elosztott agyi hálózatok összehangolását, amelyek támogatják az érzékelést, a memóriát, a figyelmet és az érzelmet. Ennek a rendszernek a működési zavara problémát okozhat a megismerésben és a tudatosságban.
Habár csábító az elképzelés, hogy a tudatosság változásai szigorúan biológiai rendellenességekhez kapcsolódnak, nem hagyhatóak figyelmen kívül azok a fizikai és társadalmi kölcsönhatások sem, amelyek a mentális állapotunkat formálják. A megbélyegzés a demens vagy infantilis címkével, illetve a cselekvésképtelenként kezelés - ahogy ez az AK-sok esetében történik - bárki önbecsülését és méltóságát károsítaná. Ezért azzal, hogy AK-sok tudatát ápoljuk, megerősíthetjük emberi értékeiket, amivel csillapíthatóak a kóros folyamatok, amelyek személyiségüket lebontják.
Forrás: PLOS
Ez is érdekelhet
