Az aranyról a csillogás, a luxus és az időtálló érték jut először eszünkbe, ám ha az aranyérre gondolunk, akkor a fájdalom, a szégyen és a véres fehérnemű ugrik be. A két dolog között csupán az elnevezésükben találunk némi átfedést, így hát nem csoda, hogy sokan próbáltak már utánajárni ennek a furcsa egybeesésnek, inkább kevesebb, mint több sikerrel - a mai napig nincs egységes álláspont arról, miért pont egy értékes nemesfém után kapta a nevét ez a fájdalmas betegség.
Aranyat ért a szervezet "öntisztulása"
Az etimológiai szótár szerint az "aranyér" valószínűleg latin mintára létrehozott tükörszó, azaz a latin kifejezés (aurea vena) szó szerinti fordítása, de a betegséget a korai magyar nyelvben gyakran emlegették aranyos ín néven is. Ennek alapját a szótár szerint az a vélemény adta, miszerint az aranyér kivérzése tisztító hatással van a szervezetre, ugyanis ilyenkor méreganyagok távoznak a testből. Emiatt azt az illetőt, akinek aranyere volt, szerencsésnek tartották, mert úgy vélték, a rossz vérrel együtt a további ártalmaktól is megszabadulhat. És valóban, a lehetséges magyarázatok alapjaként gyakran felbukkan az aranyeres panaszokat kísérő vérzés - egyesek szerint ez a fajta értágulat azért volt "aranyat érő", mert megrepedése segített elkerülni a szélütést a magas vérnyomásban szenvedőknek.
Egy gyakran felbukkanó teória a korabeli orvoslás egyik népszerű kezelési módszerére, az érvágásra vezeti vissza a különleges elnevezést. A középkorban bevett gyakorlat volt, hogy a gyógyítók eret vágtak a pácienseken, az akkori elméletek szerint ugyanis a testnedvek arányának megváltozása, illetve azok elszennyeződése okozta a betegségeket - így hát a megbetegített testnedvek elvezetése volt szükséges a gyógyuláshoz. A 13-14. századi Európában azonban az egyetemen képzett orvosok szolgálatait csak a társadalom legfelsőbb, leggazdagabb rétegei tudták megfizetni, a szegényebbek jellemzően javasasszonyok, füvesemberek, valamint borbélyok és felcserek segítségét kérték a gyógyuláshoz, ha megtehették. Az időnként spontán kifakadó és vérző aranyér épp ezért az enyhülés legolcsóbb módját jelentette, hiszen nem kellett arannyal fizetni a képzett vagy kevésbé képzett gyógyítóknak az érvágásért.
Rejtegetni való panasz
Egy másik népszerű elmélet abból indul ki, hogy a panasz az intim tájékon jelentkezik, ezért nem szívesen mutogatták vagy beszéltek róla az emberek. Volt idő, amikor a végbél környéke az emberi test legtisztátalanabb részének számított, lévén ott távozott a szervezetből a különféle nyavalyákat okozó bélsár - így aztán az épp azon a tájékon jelentkező panasszal az emberek inkább csendben szenvedtek, legfeljebb házi gyógymódokkal próbálkoztak, és csak a legvégső esetben kérték javasasszony vagy más gyógyító segítségét nagy titokban. Úgy igyekeztek rejtegetni a problémájukat, akárcsak a fösvény ember az aranyát, feltehetően ennek a titkolózásnak a mentén fonódott össze a betegség és a kincset érő nemesfém elnevezése.
Az idők során az aranyér kezelése rengeteget fejlődött, ám maga a kór mindmáig tabutémának számít. Holott valójában nagyon is gyakori probléma: becslések szerint a felnőtt lakosság felét érinti valamilyen fokú aranyeres elváltozás , és az emberek harmadánál alakul ki aranyér-betegség. Ez nem is csoda, hiszen az ülő életmód elterjedésével az aranyér igazi népbetegséggé nőtte ki magát. De mit is takar pontosan a jól csengő elnevezés? Az aranyér nem más, mint egy, a végbélnyílás fölött kb. 2 centiméterre elhelyezkedő érköteg, ami a végbél nyálkahártyája alatt található. Fő feladata a szabályos bélműködés elősegítése, azaz a megfelelő széklettartás és székletürítés biztosítása. Ha azonban az érköteget rögzítő kötőszövet megnyúlik, a végbél körüli erek kitágulnak - ezeket a végbél és a végbélnyílás falában keletkező vénatágulatokat hívják aranyeres csomóknak, melyek könnyen begyulladnak és megnagyobbodnak, miközben az érintett kínzó fájdalmat érezhet ülés és székelés közben.
Ez is érdekelhet
A mozgásszegény életmód mellett a rostszegény táplálkozás, a túlsúly, a nehéz súlyok emelgetése is növeli az aranyér kialakulásának kockázatát, míg a nők gyakran a várandósság során tapasztalják meg az ezzel járó panaszokat. Noha a kitágult vénákban vérrögök képződhetnek és már kisebb behatásra (például a székelés közbeni erőlködés miatt) is vérezni kezdhetnek, az aranyér nem életveszélyes, mégsem tanácsos félvállról venni a kezelését, mert igencsak megkeserítheti a mindennapokat. Az érintettek nem szívesen beszélnek a problémáról, ám fontos, hogy mihamarabb orvosi segítséget kérjenek, hiszen a már kialakult aranyérbetegség nem visszafordítható, megfelelő kezelés nélkül pedig nemcsak egyre gyötrőbb panaszokat, de akár súlyos szövődményeket is okozhat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
