Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a krónikus székrekedés több egyszerű kellemetlenségnél, és éppen emiatt nem szabad félvállról venni. A lehetséges szövődmények köre ugyanis meglehetősen széles. A kemény és nagy mennyiségű széklet ürítése intenzív erőlködést igényel, azon keresztül pedig aranyeresség kialakulásához vezethet. Mi több, az erőlködés akár rektális prolapszust is előidézhet, azaz végbélelőesést, amikor a végbél egy rövid szakasza a végbél záróizmán kívülre nyomul- Ez a probléma ráadásul felnőtteknél jellemzően nem is oldódik meg magától, hanem többnyire sebészeti beavatkozást igényel. A kemény széklet felsértheti a végbélcsatorna felszíni rétegét is, hosszanti repedést okozva rajta – ezt nevezzük anális fisszúrának, avagy végbélrepedésnek. Végezetül súlyos esetben a székrekedésből székletimpaktáció alakulhat ki, ami azt jelenti, hogy a felgyülemlő széklet megreked a belekben, és természetes úton már nem tud kiürülni.
Maga a székrekedés ezzel együtt nem egy önálló betegség, sokkal inkább más egészségügyi problémák tünete. Nem ritkán életmódbeli tényezők húzódnak meg a hátterében, de különféle krónikus betegségek szintén okozhatják. Éppen ezért tartósan fennálló panaszok esetén mindenképpen javasolt orvoshoz fordulni a helyes diagnózis felállítása érdekében. Ezzel együtt akadnak olyan tévhitek a székrekedésről, amelyek felesleges aggodalmat kelthetnek, vagy éppen ellenkezőleg, hamis biztonságérzetet kelthetnek. Az alábbiakban ezeket vesszük sorra.
Tévhit: ha nem tudok mindennap vécézni, az már székrekedés
A székrekedés diagnózisát nem kizárólag a székletürítések gyakorisága alapján állítják fel. Valójában ugyanis amennyire különbözőek az emberek, annyira eltérő lehet a székelési rutinjuk is. Vannak, akik naponta akár háromszor is eltöltenek pár percet a mellékhelyiségben, míg mások hetente csupán három-négy alkalommal érzik ennek szükségét – és ezek a szélsőségek éppúgy normálisnak tekinthetők, mint az, ha valaki a reggeli ébredés után mindennap letudja a nagydolgát. A világ vezető gasztroenterológusai által 2016-ban publikált Római IV-es kritériumrendszer alapján akkor beszélhetünk székrekedésről, ha a páciens az alábbi tünetek közül legalább kettőt tapasztalt az elmúlt fél év legalább három hónapos időtartamában.
- erőlködés a székletürítések legalább negyede közben
- darabos vagy kemény széklet ürítése az esetek legalább negyedében
- olyan érzés a széklerürítések legalább negyede végeztével, mintha nem tudott volna makulátlanul az összes széklet távozni
- bélrendszeri elzáródás, akadály érzete a székletürítések legalább negyede alkalmáva
- la székletürítés az esetek legalább negyedében csak kézi rásegítéssel megy végbe rendesen
- hetente háromnál kevesebb spontán bélmozgás
Mindezeken felül szükséges a székrekedés diagnózisához, hogy a páciens csak ritkán tapasztaljon laza székletet hashajtók alkalmazása nélkül, továbbá panaszai ne egyezzenek meg az irritábilis bél szindróma kritériumaival.
Tévhit: a hosszú ideig a bélrendszerben rekedő széklet mérgező és rákot okoz
Mint azt fentebb érintettük, a székrekedésnek akadnak jelentős kockázatai, hiszen többféle szövődményt is kiválthat. Tudományos adatok azonban nem támasztják elő azt a nagyon régi eredetű feltételezést, hogy a hosszú ideig a belekben maradó széklet toxinokat bocsátana ki magából, ezáltal különböző megbetegedésekhez vezetne. A gyomor-bélrendszeri zavarok kutatását segítő nemzetközi alapítvány (IFFGD) szakértőinek egy 2005-ös kiadványa tisztán mítosznak nevezi az úgynevezett autointoxikáció e formájáról szőtt feltételezéseket, leszögezve, hogy azok nélkülöznek mindenféle tudományos alapot.
Hasonló a helyzet a székrekedés és a vastagbélrák megnövekedett kockázata közötti potenciális kapcsolat esetében is. A feltevés alapja, hogy a székletben előforduló karcinogén vegyületek a székrekedés következtében hosszabb ideig érintkezhetnek a bélfallal, így az állapot potenciális rákveszélyt hordozhat magában. Mint azonban azt a Reuters hírügynökség megírta, egy 2013-ban publikált tanulmány korábbi kutatási eredmények vizsgálatával több mint negyedmillió ember egészségügyi adatait vetette elemzés alá az 1966 és 2011 közötti időszakból. Mindezek alapján a kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy a krónikus székrekedés valóban rizikófaktor lenne a daganatos elváltozások tekintetében. Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy a székletürítési szokások megváltozása, beleértve a gyakorivá váló székrekedést is, a már kialakult vastagbélrák lehetséges tünetei közé tartozik.
Tévhit: a székrekedés megelőzéséhez mindig csak rost és folyadék kell
Való igaz, hogy a fizikai inaktivitás, az elégtelen folyadékpótlás és különösen az elégtelen rostbevitel jelentősen fokozza a székrekedés kockázatát. A 2014-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP) eredményei szerint a felnőttek rostfogyasztása itthon is elmarad a hivatalosan ajánlott napi 25 grammtól, főként a nők esetében. Ha ezekre tudatosan figyelmet fordítunk a mindennapokban, azzal sokat tehetünk a megelőzés kapcsán. Ezzel együtt a panasz hátterében számos egyéb tényező is meghúzódhat. Neurológiai kórképektől, mint a szklerózis multiplex, a Parkinson-kór vagy a stroke szövődményei, daganatos kórképeken át hormonális zavarokig többféle egészségügyi probléma következménye is lehet a székrekedés, ahogy mentális és hangulati zavarok, az öregedés, egyes gyógyszerek mellékhatása, illetve nőknél a terhesség is közrejátszhat benne. Éppen ezért életmódbeli változtatások nyomán sem enyhülő székrekedéssel mindenképpen érdemes szakembert felkeresni, különösen, ha egyéb potenciális betegségtünetek is társulnak hozzá.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Visszatérve a rostokra, az sem mindegy székrekedés esetén, hogy milyen típusú rostokkal igyekszünk elejét venni. Megkülönböztetünk ugyanis vízben oldódó és oldhatatlan rostokat. Mint az a WebMD összefoglaló leírásában olvasható, előbbi rostok lassítják az emésztést, egyszersmind segítik a tápanyagok hatékony felszívódását az elfogyasztott táplálékból. Az oldhatatlan rostok viszont növelik a széklet tömegét, ezáltal gyorsítják az áthaladását a bélrendszeren. Így aztán székrekedés ellen is inkább ez utóbbiak hasznosak. A legjobb forrásaik közé tartozik a búzakorpa, a teljes kiőrlésű gabonák és azokból készült kenyerek, tészták, valamint számos zöldség és gyümölcs héja. A szilva ugyancsak gazdag oldhatatlan rostokban, továbbá szorbittartalma hashajtó hatással bír.
Ez is érdekelhet
Tévhit: nem jelent bajt, ha székrekedés miatt véres a székletem
A székrekedés, pontosabban annak szövődményei többféle mechanizmus útján is vérzést idézhetnek elő. Vér származhat végbélrepedésből, ahogy vérezhetnek a begyulladt aranyeres csomók is. Legtöbbször valóban ez a székletben megjelenő friss vér kiváltó oka, fontos azonban hangsúlyozni, hogy egyéb tényezők is meghúzódhatnak mögötte. Véralvadási zavar, gyulladásos bélbetegség, így Crohn-betegség és fekélyes vastagbélgyulladás, jóindulatú bélpolip és rosszindulatú bélrendszeri daganat egyaránt lehet a vér forrása. Sőt, ha a vér sötétebb színű, akkor a tápcsatorna felsőbb szakaszaiból is származhat. Ha néhány napon belül nem szűnik meg a panasz, illetve rendszeresen jelentkezik, úgy mindenképpen javasolt egy proktológiai kivizsgálás az eredetének feltárása céljából.
