HáziPatika.com: Egy hétköznapi ember általában csak a képernyőről ismeri ezt a hivatást. A filmekben az igazságügyi elmeorvos-szakértők pszichopatákat lepleznek le, bűnügyek megoldásában segédkeznek, vagy éppen a tárgyalóteremben állják az ügyvédek kérdéseit. Ez a valóság?
Dr. Somogyi Andrea: Igen, az emberek fejében általában az van, hogy áll a szakértő a tárgyalóteremben és mindenféle okos dolgokról beszél. És tény, hogy a munkánknak van egy ilyen látványos része is, ami a bűnhöz kapcsolódik, de tudni kell, hogy nem csak ebből áll a munkánk. Már csak azért sem, mert nem csak a büntető, hanem a polgári jogban is dolgozunk. Míg a bűncselekményeknél azt kell vizsgálnunk, hogy az elkövetőnek milyen volt a beszámítási képessége, addig a polgári jogban a belátási képességet vizsgáljuk. Polgárjogi eset például a végrendelkezés, ilyenkor az is a munkánk része lehet, hogy megvizsgáljuk, megvan-e a szükséges belátási képessége annak, aki végrendelkezik. Ilyen eseteket a filmekben nem igazán mutatnak.
De az igazságügyi pszichiátria egy másik oldaláról sem tudnak sokat az emberek. Arról például, hogy azokat a személyeket, akik a betegségük miatt követték el a bűncselekményt, gyógyítani is kell. Tehát az igazságügyi elmeorvos-szakértő nem csak szakértő, hanem orvos is, a munkájának pedig a gyógyítás is a része lehet. Az országban jelenleg egyetlen olyan osztály van (egy börtönkórházban), ahol ilyen betegeket látnak el. Én nem végzek ilyen feladatokat.
HáziPatika.com: Miért választotta ezt a hivatást?
S. A.: Az igazságügyi szakértés mellett betegellátásban is dolgozom, pszichiátriai praxisom is van. Nálam a kettő kiegészíti egymást. Ami az igazságügyi szakértésben nagyon érdekes, hogy másképpen kell gondolkodni, a kórképeket, az eseményeket gyakorlatilag mozaikokból kell rekonstruálni. Olyan betegek jutnak el hozzánk, akikkel egy klinikus sokszor nem is találkozik, és olyan kórképeket látunk, amelyek szinte csak a tankönyvekben szerepelnek.
Az igazságügyi szakértés nálam sodródás volt. A pszichiátriai szakvizsga után farmakológiai szakvizsgát is tettem, így a betegellátás mellett gyógyszerfejlesztéshez kapcsolódó vizsgálatokkal is foglalkoztam. Egyszer az egyik munkatársam felvetette, mi lenne, ha bevállalnánk az igazságügyi pszichiátriai szakvizsgát. Bennem is érlelődött, hogy jó lenne valami új dolgot tanulni, megmozgatni az agyamat. A tudásvágy hajtott, hogy minél szélesebb szeletét lássam a világnak - de a világnak az a része, amit szakértőként látok, nem a napos oldal. Ezért is jó, hogy mellette klinikai pszichiáterként is praktizálok, így megvan az egyensúly az életemben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
HáziPatika.com: Milyen végzettség kell ehhez a szakmához?
S. A.: Nem úgy van, hogy az ember elvégzi az egyetemet és ott áll rögtön a tárgyalóteremben. Elvégezzük a hat évet az egyetemen, és először általános orvosok leszünk. Ezután le kell tenni a pszichiátriai szakvizsgát, ami jelenleg öt év, ezután pedig minimum öt év tapasztalatot kell szerezni. Ekkor jöhet az igazságügyi pszichiátriai szakvizsga és ehhez is gyakorlatot kell szerezni, ami a mi vizsgánk idején kétéves rezidensi időt jelentett. Különféle gyakorlatokon kell részt venni, igazságügyi elmemegfigyelésben kell dolgozni néhány hónapot, meg kell írni bizonyos számú szakértői véleményt, stb. Ezután lehet letenni az igazságügyi pszichiátriai szakvizsgát, ami ha megvan, akkor következik a jogi képzés, amit szintén vizsga követ. És aztán még jön a szakértői képzés és vizsga. Ezután kerülhet sor az igazságügyi szakértői kamarába való felvételre, majd utolsó lépésként az igazságügyi minisztériumban lehet kérni a regisztrációt.
HáziPatika.com: Már ahhoz is elszántság kell, hogy valaki ezt a rengeteg évet erre áldozza. Önnek mennyi időbe telt, míg igazságügyi elmeorvos-szakértő lett?
S. A.: Nem szoktam összeadni, de az azért jellemző, hogy nem 5 év tapasztalattal kezd el egy pszichiáter azon gondolkodni, hogy igazságügyi pszichiáter lesz. Ehhez véleményem szerint 5 évnél több önálló tapasztalat kell, hiszen óriási felelősséggel jár ez a munka. A véleményünket figyelembe veszik a büntetés kiszabásánál, csökkentésénél, elengedésénél, illetve szükség esetén a kényszergyógykezelés elrendelésénél. Én tíz éve tettem le az igazságügyi pszichiátriai szakvizsgát, és akkor már 20 éves pszichiátriai szakmai tapasztalat volt a hátam mögött. Aktívan hét éve szakértek, ez idő alatt több mint 1500 szakértői véleményt készítettem.
HáziPatika.com: Térjünk kicsit vissza a filmekben sugallt képhez. Önök is részt vesznek a bűnügyi nyomozásban?
S. A.: Nem veszünk részt, a nyomozás a rendőrség dolga, nem ránk tartozik. Én csak orvosként "nyomozok".
HáziPatika.com: Megkapja az információkat az adott esetről és az alapján kell véleményt formálnia?
S. A.: Pontosan. Megismerjük a nyomozati anyagot, peres iratokat, az elkövető egészségügyi dokumentációit, és megvizsgáljuk magát a személyt is. Ezen információkból kell összeraknunk a mozaikot. Nem csak a jelent nézzük, például, hogy valaki ellopott egy csokit, és ezt vajon miért tette. Az elkövető egész életútját fel kell tárni, azt, hogy az adott bűncselekmény miként illeszkedik az életébe. Megesik, hogy a tanúvallomásban vannak olyan félmondatok, amelyek arra utalhatnak, hogy betegségről lehet szó. Előfordul, hogy kutatni kell, a világban láttak-e már ilyen esetet. Megmozgatja az ember agyát.
HáziPatika.com: Hogyan zajlik a személyes vizsgálat?
S. A.: A büntető ügyekben történő vizsgálatok során nem egyedül vagyok bent, mindig van mellettem egy általános orvosszakértő, vagy egy másik pszichiáter-szakértő. Azért fontos, hogy többen legyünk, mert ezek a vizsgálatok olyan helyzetek, amelyeket nem lehet megismételni. Nem mellesleg több szem többet lát, a másik szakértő is belekérdez, ha véletlenül az egyik szakértőnek elkerüli a figyelmét valami, vagy új szempontokat hoz a vizsgálatba. Gyakran kap helyet a szakértői munkacsoportokban pszichológus is, és akkor nem ketten vizsgálunk, hanem előfordul, hogy hárman egyszerre. A szakértői vélemény egy műhelymunka eredménye.
HáziPatika.com: A filmekben az elkövetők gyakran akarják úgy megúszni a börtönt, hogy megpróbálják megtéveszteni a szakértőt. Eljátsszák, hogy beszámíthatatlanok. Van ilyen a valóságban is?
S. A.: Persze! Ezért is fontos, hogy áttanulmányozzuk a nyomozati iratokat. Azokból össze tudjuk rakni, hogy milyen volt az elkövető életvezetése, hogyan viselkedett a bűncselekmény előtt, alatt, utána. Így ha valaki a személyes vizsgálaton azt mondja, hogy azért lopott, mert a hangok azt mondták neki, hogy ezzel majd megváltja a világot, miközben a nyomozati anyagban ott áll, hogy a barátjának korábban beszélt arról, hogy anyagi nehézségei vannak, és rájött, hogy lopással tudná ezt megoldani, akkor máris látjuk az ellentmondást.
HáziPatika.com: Az elkövető viselkedéséből is lehet látni, ha hazudik?
S. A.: Igen, vannak olyan apró jelek, amiből arra lehet következtetni, hogy nem mond igazat. Ez is a mozaik része, amit össze kell raknunk. Akár a mimikájából, akár abból, amikor elvörösödik, de például gyakran akarják eljátszani azt is, hogy hallucinálnak. Úgy gondolják, ezzel elhitethetik, hogy a bűncselekményt is a hallucinációk hatása alatt követték el. Ilyen esetben is fontos, hogy legyen pszichiátriai gyakorlatunk, fontos, hogy korábban már lássunk olyan beteget, aki valóban hallucinált. Így könnyebben megkülönböztetjük a vizsgálat során a hallucinációt az "előadástól".
HáziPatika.com: Tudna mesélni egy emlékezetesebb, vagy megrázóbb vizsgálati esetéről?
S. A.: Konkrét ügyekről nem beszélhetek. De a kérdésére előjött az az élmény, hogy a vizsgálatok során többször is átéltünk már katarzist. Nagyon szeretem a színházat, de a munkám során tapasztaltam meg, hogy az igazi katarzis a valóságban van. A vizsgáló helyiségben gyakran mély emberi drámákat élünk át. Volt olyan, hogy elindult a vizsgálat, és eleinte azt gondoltuk, ez is csak egy szokásos szakítás utáni indulati cselekmény lesz. Aztán nagyjából negyedóra beszélgetés után jöttek elő olyan mondatok, amelyeken elindulva kiderült, hogy az egész bűncselekmény hátterében egy pszichés zavar áll, amit a párkapcsolat szenvedélyes, túlhevített dinamikája robbantott ki. Az állandó "húzd meg, ereszd meg" felborította az elkövetőben a realitás kontrollját - még ha csak átmeneti időre is.
HáziPatika.com: Akkor az esetek nagy többsége nem fekete és fehér.
S. A.: Nem az, nincs ilyen. Lehet, hogy valaki azt gondolja, mivel ő skizofrén, így majd biztosan felmentik. Nem, nem fogják. Minden ügy egyedi, nem szabad általánosítani. Mindig egyenként kell megvizsgálni, van-e valamilyen összefüggés a bűncselekmény és a betegség között. Lehet, hogy az elkövető beteg, de azt is vizsgálnunk kell, hogy a betegsége miatt hiányoznak-e azok a képességei, melyekkel fel tudta volna mérni, hogy - leegyszerűsítve - amit tesz, az rossz. Mennyire volt a cselekmény a saját döntése, vagy - szintén leegyszerűsítve - inkább a betegsége döntött a cselekményben.
HáziPatika.com: Szóba került a skizofrénia. Vannak olyan tipikus pszichiátriai betegségek, amelyek hajlamosíthatnak a bűncselekményekre?
S. A.: Nincsenek ilyen tipikus betegségek. Egyrészt azért, mert attól, hogy valaki beteg, még nem követ el több bűncselekményt, mint bárki más. A skizofrének nem követnek el több bűncselekményt, mint az átlag populáció, sőt talán kevesebbet is. Másrészt azért sem, mert nem lehet általánosítani. Éppen ezért 2012-ben a büntető törvénykönyvben is megváltoztatták a kóros elmeállapot megfogalmazását. Régebben felsorolták, hogy az elmebetegség, a szellemi fogyatékosság, a szenvedélybetegség, a tudatzavar, és a személyiségzavar tekinthető kóros elmeállapotnak és az elkövetőt valamelyik skatulyába bele kellett tenni. Most viszont azt kell vizsgálni, mutatott-e az elmeműködés olyan kóros állapotot a cselekménnyel összefüggésben, amely befolyásolta az elkövetőt abban, hogy helyesen mérje fel, amit csinál, azt miként ítéli meg a társadalom. Hiszen lehet, hogy nem egy életen át húzódó betegségről van szó, nem egy krónikus kórképről, hanem egy adott élethelyzetben kialakult kóros lelkiállapotról.
HáziPatika.com: Mennyire nehéz egy-egy ügyben meghozni a szakértői véleményt?
S. A.: Van olyan vélemény, ami több mint húsz oldal, gyakorlatilag egy tanulmány. A vélemény kialakítása egy csapatmunka eredménye, megbeszéljük és közösen mondjuk ki. Előfordul, hogy hetekre van szükségünk: újra kell olvasni, még egyszer átgondolni, aludni rá egyet. De van, amikor annyira összetett az eset, hogy hiába vizsgálunk meg kétszer is valakit, nem tudunk döntést hozni. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy elmemegfigyelést kérjünk. Ez azért is jó, mert egyrészt feltárhatunk egy betegséget, vagy ha az elkövető színlelt, akkor a megfigyelés során ez kiderül - hiszen 30 napon keresztül nehéz folyamatosan fenntartani egy szerepet. Volt például olyan eset, hogy valaki az elmemegfigyelés során az orvosok felé előadta, hogy kettőig nem tud számolni, ám mikor bement a szobába a takarítónő, annak elmesélte, hogy két hónap múlva lesz az esküvője, és mennyire készül már rá.
HáziPatika.com: Érezte már úgy, hogy ma már másképp véleményezne egy korábbi esetet?
S. A.: Igen, természetesen. Nincs tökéletes vélemény, sokszor érzem azt, hogy ma már másképp írnám, hiszen itt a szavaknak, vesszőknek is jelentősége van. Viszont a végkövetkeztetésen nem változtatnék, hiszen az hosszan érlelődik, és ahogyan már említettem, csapatmunka eredménye. Inkább csak még pontosabban, még érthetőben fogalmaznám meg. Valamennyi esetet a lehető legalaposabban körüljárunk, hogy a kiderüljön, az egyén cselekedett vagy a "betegség". Előfordul, hogy a bizonyosság érdekében több, különböző szakértői csoport is vizsgálatot végez, majd a közös meghallgatás, egyeztetés adja meg a végleges eredményt.
HáziPatika.com: A tárgyalások úgy zajlanak, mint a filmekben?
S. A.: A tárgyalóteremben megvan a szereposztás. A bíró, az ügyész, az elkövető is kérdez, a védőnek pedig a szakértő "megforgatásával" az ügyfelét kell védeni. Ez a kikérdezés gyakran azt jelenti, hogy mindenbe belekérdeznek, akár bele is kötnek. Ez nagy lelki megterhelés, aminek elviseléséhez kell a szakmai biztonság és a tárgyalótermi tapasztalat. Fontos, hogy távolságot tudjunk tartani, tudatosítani kell, hogy például az ügyvéd viselkedése nem a szakértő személyének szól, akkor sem, ha időnként személyeskedésbe torkollik. Tudni kell, hogy ez az ügyvéd feladata.
Eszembe jut például egy emlékezetes tárgyalás, ami filmbe illő, hatalmas tárgyalóteremben zajlott: vaskos falak, faburkolat, hatalmas tér, nagy belmagasság, mikrofonok. A védő stílusa bicskanyitogató volt, minden szavamba belekötött, ennek hatására pedig néhányszor már én is felemeltem a hangom és ingerlékeny lettem, pedig ez tőlem teljesen idegen. A tárgyalás végén odamentem az ügyvédhez, hogy bocsánatot kérjek, amiért így beszéltem vele. Mire ő kezet csókolt és annyit mondott, "ne haragudjon, nekem ez a dolgom."
HáziPatika.com: Ahogy ön is fogalmazott, a munkája nem mindig a napos oldalról szól. Meddig lehet ezt a hivatást űzni?
Ez is érdekelhet
S. A.: Olyan mély emberi drámákkal és időnként olyan felkavaró esetekkel találkozunk, amelyeknek hosszú a lecsengési ideje. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki 30 éves korától a nyugdíjáig szakértőként dolgozzon. Érezni kell, hogy mikor jön el az pont, amikor már nem megy tovább. A környezetemnek szoktam mondani, hogy szóljanak, ha látják, hogy baj van.
