Önt illette az év leghatékonyabb betegkommunikációját folytató háziorvosának járó Richter Érdemérem. Mitől ennyire hatékony?
Közvetlenül
a Covid kitörése előtt vettem át a praxist, ami nagyon megnehezítette a
betegekkel való kapcsolattartást. Ráadásul – készülve a vakcina érkezésére –
már akkor ki kellett találnunk, hogyan fogunk ezerötszáz beteget beoltani. A
korábbi személyes orvos-beteg találkozók megtartása mellett tehát gyökeresen új
kommunikációs formákat vezettünk be. Kiplakátoltam
a hozzám tartozó tízemeletes házakban, hogy mindenki keressen fel, és kérem az elérhetőségeiket
is. Már az oltást is e-mailben szerveztük meg: folyamatosan tájékoztattuk pácienseinket,
tetszett nekik, hogy naprakész információik vannak. Most is, hogy ez már annyira
nincs napirenden, rendszeresen küldünk a betegeinknek tájékoztató anyagokat.
Mi áll ezekben az e-mailekben?
Kéthetente állítok össze hírlevelet például arról, hogy milyen gyógyszereket tartsanak otthon, vagy hogyan, mikor kell lázat csillapítani. De mivel a prevenciót is legalább ennyire fontosnak tartom, ezért például novemberben – a férfiak hónapjában – arról kaptak levelet férfi betegeink, hogy keressenek fel egy urológust, a száraz novemberre hivatkozva pedig tájékoztattuk a betegeket az alkoholizmus veszélyeiről, kezeléséről. Emellett akinek friss diagnózisa van, például kiderül, hogy magas a koleszterinszintje, annak megírom: mire figyeljen az étkezésnél. Ha a sok információt csak a rendelőben mondom el a betegnek, előfordul, hogy kilépve az ajtón már a felére sem emlékszik, a hírlevelet viszont bármikor visszakeresheti. Egyre többen olvassák ezeket, sőt, sokan az ismerőseiknek is továbbküldik.
Érdemes lenne még több beteget elérni ezekkel az információkkal.
Egyetértek. Egyébként épp a közelmúltban kezdtünk együtt dolgozni ezen az Óbudai Egészségfejlesztési Irodával, ami egyebek mellett ülőmunkát ellensúlyozó és kismama-tornát, mentálhigiéniás beszélgetéseket és fogyókúrás klubot is szervez. A betegeink az egészségmegőrző programokról is rendszeres tájékoztatást kapnak, ha pedig ezekről minden háziorvosi praxis értesülne a kerületben, sokkal hatékonyabban működhetne. Ki is küldtem a napokban egy e-mailt, amivel azt mérem fel, ki milyen programot szeretne, amit az irodával karöltve meg tudunk majd valósítani. Már több mint kétszáz válaszunk van.
Mindezeknek köszönhetően felszabadult némi kapacitás a rendelőben?
Mára sokkal nyugodtabbak a rendelések: kevesebben jelennek meg olyanok, akiknek nem feltétlenül szükséges. Sőt, a telefonhívások száma is csökkent, hiszen a gyógyszereket is e-mailes megkeresésre írjuk fel, de beutalót is így adunk, sőt laborleletet is kiértékelek e-mailen. Így akik tényleges orvosi segítséget igényelnek, azokra több idő jut, és nekik is több idejük van feldolgozni a kapott információkat, sőt bátrabban kérdeznek. Persze az influenzaszezonban így is rengetegen vannak, ilyenkor egy rendelés alatt nyolcvan-kilencven beteget látunk el, ráadásul ilyen sietve az információk sem mindig mennek át. Ezért vezettem be, hogy betegeink előre gyártott kis sablonokat kapnak a kezükbe, amikre leírtam, mi a teendő mondjuk egy felső légúti fertőzés vagy egy "hányós vírus" esetén.
Ön meglepően fiatal képviselője egy olyan szakmának, aminek átlagéletkora hatvan év körül van, a legidősebb praktizáló háziorvos pedig idén ünnepelte századik születésnapját. Hogyan fogadták a betegek?
Nem ritka, hogy először az asszisztensem elé ülnek, mert azt hiszik, ő az orvos. Szóval igen, általában meglepődnek, de inkább nem is a korom miatt, hanem mert ennek ellenére szigorú vagyok. Szűrővizsgálatokra kell járniuk, erre pedig évről-évre külön fel is hívjuk a figyelmüket személyesen és e-mailes formában is. És még valami: nálam évente egyszer mindenkinek kötelező megjelennie, akár beteg, akár nem. Ennyi energiát mindenkinek bele kell fektetnie az egészségébe, ellenkező esetben nem várhatják el az ellátórendszertől, hogy egy amúgy megelőzhető, kiszűrhető komolyabb betegség esetén meggyógyítsák őket.
Mi a tapasztalat, beválik a szigor?
Minden beteggel meg kell értetni, hogy a saját érdekében nagy szükség van az ő aktív közreműködésére is. Persze ez nem tetszik mindenkinek, előfordult olyan is, hogy nem vállalták, és kerestek másik háziorvost. Azért alapvetően jellemző, hogy minél többször mondjuk el nekik a tudnivalókat, és minél több e-mailt kapnak erről, annál inkább magukénak érzik az információt, ami végül csak célba ér. Úgy látom: sokat javult a pácienseim egészségmegőrzéshez, prevencióhoz való hozzáállása, sőt egyre többen már maguktól kérnek beutalót a szűrővizsgálatokra. Óriási siker, amikor a mi noszogatásunknak köszönhetően megy el valaki egy szűrővizsgálatra, ahol kiderül ugyan, hogy daganata van, de még épp időben csípték el, ezért gyógyítható.
Több száz tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van az országban, tehát nem ez a legnépszerűbb szakterület. Mégis miért döntött úgy, hogy háziorvos lesz?
Alapvetően
a belgyógyászat érdekelt volna, de már az egyetemen rájöttem: én itthon nem akarok
kórházban dolgozni. Oda újabb és újabb ismeretlen beteg jön, akiről nem tudunk
semmit, és mihelyst meggyógyítjuk, soha többé nem látjuk – ez nekem egy
futószalag. A nagymamám – aki éppen az egyetemi éveim alatt készült nyugdíjba –
felajánlotta a praxisát, amit akkor már több mint negyven éve vezetett. Ezt pedig
elég nagy luxusnak éreztem volna úgy visszautasítani, hogy ki sem próbálom.
Megbeszéltük tehát, hogy mivel úgysem tudta eladni, megvárja, amíg
leteszem a szakvizsgát. Így vettem át négy évvel ezelőtt, és nem bántam meg.
Búvárorvosként is praktizál, illetve hiperbár képesítése is van. Ezeket hol tudja alkalmazni?
A búvároknak évente alkalmassági vizsgálaton kell részt venniük, ilyenkor felmérik az egészségi állapotukat és kizárnak bizonyos betegségeket, amikkel tilos merülni, vagy csak bizonyos mélységig. Mivel én magam is szeretek búvárkodni, adta magát a lehetőség: miért ne végezhetném el ezt én is, hiszen kevesen csinálják. A hiberbár kamra, vagyis az oxigénterápia pedig bár tőlünk nyugatabbra már bevett gyakorlat, itthon – egyetlen kivételtől eltekintve – egyelőre csak a magánellátásban érhető el. Pedig rengeteg előnye van a fekélyes sebek gyógyításától a post-covid tünetek enyhítésén át az UV-sugárzás bőrkárosító hatásának csökkentéséig. Szóval egyelőre várom, hogy rám is szükség legyen e téren is. Nem is baj: három állás mellett már nem is igazán férne bele.
Három?
Az üzem- és háziorvosi munkám mellett részt veszek a Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programjában is, aminek célja, hogy az ország száz legszegényebb településén élők is igénybe vehessék az orvosi ellátást. Ezeken a helyeken nehezen elérhető, vagy egyáltalán nincs háziorvos, ezért rendszeresen kijárnak oda egy kisbusszal, amiben egy asszisztens elvégzi a megfelelő vizsgálatokat, mi orvosok pedig kiértékeljük.
Mindezek mellett a Magyar Orvosi Kamara munkájában is részt vesz kerületi elnökként. Ezt miért vállalta?
Néhány hónappal ezelőtt szavaztak nekem bizalmat. Szeretném, ha látnák az orvosok, hogy – bár már nem kötelező, de – igenis van értelme tagnak lenni. Szókimondó vagyok, és ha valami nem tetszik, azt mindig jelzem, akár a MOK-ban is, mert hiszek benne, hogy tehetünk többet is az orvosokért.