A vas az egyik olyan nyomelem, amely nélkülözhetetlen a szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez. Kulcsszerepe van egyebek mellett a sejtek energiatermelésében és az idegrendszer zavartalan működésében. Mindemellett a vérben található, az oxigén szállításáért felelős fehérje, a hemoglobin egyik fő alkotóeleme. Hiányában kevesebb oxigén jut a vérből a sejtekbe és a szövetekbe. Ha a vashiány tartósan fennáll, az vérszegénységhez vezethet.
A fejlett országokban is sokakat érint
A vashiány életkortól függetlenül világszerte gyakori egészségi probléma. Akkor alakul ki, ha a szervezetből vizelettel, verejtékezéssel, székletürítéssel, hajhullással és egyéb módon távozó vasat elmulasztjuk pótolni, vagy valamiért nem sikerül megfelelően visszatölteni a vasraktárakat. A hiányállapot gyerekeknél ugyanúgy kialakulhat, mint felnőtteknél. Hátterében számos probléma állhat, a rendszeres és nagymértékű vérvesztéstől kezdve – ami lehet orrvérzés, menstruáció, aranyér okozta vérzés – a kiegyensúlyozatlan táplálkozáson át az erős fizikai igénybevételig. Az intenzív sportolás is növeli a vashiány kialakulásának kockázatát. Mivel a vas felszívódása elég nehézkes (a szervezetbe bevitt mennyiségnek körülbelül csupán a 10-20 százaléka hasznosul), ezért törekedni kell rá, hogy táplálkozás útján az ajánlott napi vasmennyiségnek legalább a tízszeresét juttassuk be.
Hogyan pótolhatjuk a vasat természetes forrásból?
Egy egészséges embernél a vaspótlás nem nagy ördöngösség: odafigyeléssel és tudatos tervezéssel könnyűszerrel beilleszthetünk az étrendünkbe vasban gazdag ételeket. Ilyen például a marha- és csirkemáj, a csirke- vagy pulykahús, vagy a konzerv szardínia. Annak is számos alternatíva áll a rendelkezésére, aki vegetáriánus vagy vegán étrendet követ: kiváló vasforrás a cékla, a lencse, egyes hüvelyesek, például a szójabab, a rókagomba, a spenót, a sütőtök, a búzakorpa, a tökmag vagy a dió. Fontos azonban tudni, hogy a növényi alapú ételekből csak feleannyi vas tud felszívódni, mint az állati eredetű táplálékokból.
Előfordulhat, hogy a vashiányt nem sikerül természetes úton, vagyis vasban gazdag ételek fogyasztásával megszüntetni. Különösen a vashiány súlyos formája, vashiányos anémia esetén, ami a vérszegénység leggyakoribb fajtája. Ilyenkor már szükség lehet jól felszívódó és magas vastartalmú vaspótló készítmények szedésére, biztosítva az akár 100-300 milligrammnyi nyomelem bevitelét naponta.
Amikor a tudatos pótlás ellenére sem szűnik meg a vashiány
Nemcsak az egyoldalú táplálkozás vagy a fokozott igény – például várandósság, szoptatás, erős fizikai aktivitás – miatt alakulhat ki vashiány, hanem akkor is, ha a szervezetbe bevitt nyomelem mennyiségének még a töredéke sem tud felszívódni. A vas hasznosulását számos egészségi probléma akadályozhatja. Ilyenek például a szervezetben fennálló krónikus gyulladásos betegségek, gyomor- és bélrendszeri problémák, felszívódási zavarok, például a cöliákia, a rosszindulatú daganatos megbetegedések, de az elhízás és az egyes fertőzések is növelik kialakulásának kockázatát. Ahogy bizonyos gyógyszerhatóanyagok, például savkötő anyagok vagy egyes ételekben, italokban található összetevők.
Fókuszban az anémia
A vashiány az anémia (vérszegénység) egyik leggyakoribb oka. Ilyenkor az elfogadható határérték alá csökken a vörösvértestek száma. Jó hír, hogy a vas pótlásával, vagyis az optimális hemoglobin- és hematokritszint helyreállításával megszüntethető az állapot. Amennyiben viszont az anémia hátterében nem vashiány áll, úgy a vaspótlás ellenére is fennmarad a vérszegénység. A nagysejtes vérszegénységet (megaloblastos anaemia) például leggyakrabban a B12-vitamin hiánya okozza, de bizonyos esetekben folsavhiány is állhat a háttérben. Megaloblastos anaemiáról akkor beszélhetünk, ha a vérben található vörösvértestek száma mikroliterenként 4 millió alá esik. A pontos diagnózis felállításához azonban minden esetben további vérvizsgálatra van szükség.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Figyelmeztető jelek, amelyek vashiányra utalnak
Ha a szervezet vasraktárai kimerülnek, azt meglehetősen általános tünetek jelzik: szédülés, gyengeség, fizikai és szellemi fáradékonyság, étvágytalanság, hajhullás, repedezett körmök, szapora szívverés, fejfájás. Ha felmerül a vashiány gyanúja, érdemes mielőbb konzultálni a háziorvossal, aki a fennálló szimptómák ismeretében laborvizsgálatokat javasolhat.
Ez is érdekelhet
Fontos az alapos kivizsgálás
A legalapvetőbb a vérben található szérumvas
vizsgálata: ha ennek szintje alacsonyabb a normálisnál, az vashiányt jelez. Ez
azonban önmagában még nem elég a vasháztartás feltérképezéséhez. Érdemes
megnézetni a vasraktárak telítettségét megbízhatóan jelző szérumferritin szintjét
is, amelynek csökkenése ugyanis már tünetek nélkül és normál szérumvasérték mellett
is utal enyhe vashiányra. További vasparaméter a transzferrin- és a szolubilis
transzferrin receptorok szintje is, amelyek vashiány esetén emelkednek. Előbbi
a vas szállítását végzi a vérben, utóbbiak pedig a sejtek felszínén találhatók,
ezekhez kapcsolódik a vasszállító transzferrin fehérje, és a segítségükkel jut
a vas a sejtek belsejébe.
A teljes vérkép pontos diagnózist tesz lehetővé: kiderül belőle a hemoglobinszint (hgb), a vér átlagos hemoglobin-koncentrációja (MCH), a vörösvértestek száma (vvt) és a vörösvértest-volumen (MCV) is - utóbbiak segítségével meg lehet
határozni, hogy milyen típusú vérszegénységről van szó.
Legjobban: