A tejallergiának biológiai oka van. 1965-ben a John Hopkins Medical School kutatócsoportja kiderítette, hogy a gondot a tejben lévő cukor (laktóz) – poliszacharid – okozza, ami lebontatlanul bizonyos embereknél képtelen átjutni a vékonybélfalon, ezért a vastagbélben görcsöt, bélszelet és hasmenést vált ki. Ha lebontódna egyszerű monoszacharidokra: glukózra és galaktózra, nem okozna panaszokat. Ehhez viszont a laktáz nevű enzimre lenne szükség. A kutatók rájöttek, hogy az amerikai fekete és indián lakosság 75 százaléka (mint a legtöbb kelet-ázsiai nép) nem rendelkezik laktázzal.
Az is kiderült, hogy az Alpoktól északra lakóknál található a legtöbb "laktázzal rendelkező ember", innen délebbiek viszont a laktázzal nem rendelkezők. Az újszülötteknél világszerte és minden emlősnél működik a laktázenzim, képződése csak a szoptatás befejezése után szűnik meg. Amikor az anya már nem szoptat, akkor leáll a gyermekek laktázképződése is. A gyermekek csak az emlősállatok tejének segítségével tarthatták fenn laktázszintézisüket. A laktázzal rendelkező legtöbb népcsoport történelmében a fejésnek is komoly múltja van. Igaz viszont, hogy az emberiség laktáz enzim képzése nélkül is jól megvolt, hiszen a tej minden összetevőjét más élelmiszerekből is képes volt fedezni.
Részlet a "Tej vagy nem tej? - ez itt a kérdés" c. cikkből