Korábban számos szövetet próbáltak pótolni laboratóriumban előállított anyagokkal, azonban a vese a legbonyolultabb szerv, amivel ezidáig próbálkoztak. Annak ellenére, hogy a mesterséges vese alacsonyabb hatásfokkal működik, mint a valódi, a tudósok igen bizakodóak.
A vese választja ki a szervezet számára szükségtelen anyagokat és folyadékot, ugyanakkor a visszaszívás segítségével gondoskodnia kell arról, hogy a szükségeseket ne veszítse el. Jelenleg ezt a funkciót a beteg számára igen nagy kényelmetlenséget hordozó művesekezeléssel pótolják, a végleges megoldást a szervátültetés jelenti - a vesére várók listája azonban igen hosszú. A Massachusettsi Általános Kórház munkatársainak megoldásában az újdonságot az jelenti, hogy a forrássejteket a betegből veszik, és egy sablonra húzva a telep a vese alakját veszi fel.
A módszernek alapvetően két előnye van. Egyrészt nem áll fel összeférhetetlenség a szervezet és a beültetett szerv között, ami a hagyományos szervátültetések legfőbb problémáját jelenti, így kisebb a veszélye a kilökődésnek. Ráadásul ennek gátlására immunblokkoló kezelést kell alkalmazni a beteg élete végéig, így erre sincs szükség. Amennyiben az újfajta, laboratóriumi körülmények között kialakított szerv kilökődik, azt forrásként fel lehet használni egy megismételt procedúra számára.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Jelen vizsgálat során a kutatók patkányokat használtak fel. A sejteket veséből előállítva azt egy sablonra helyezték, a vázat fehérje típusú anyag képezte, mely a vese szerkezetén belül kiterjedt az erekre, és a vizeletelfolyás csövecskéire is. Az újjáépített vesét beültették az állatba, és a szerv működőképesnek bizonyult, bár mindössze egy ép vese által képzett vizelet 23 százalékát volt képes kiválasztani. Ez azonban a szakértők szerint elegendő lehet a dialíziskezelés elhagyására.
