A szakfolyóiratban közzétett kutatásból az derült ki, hogy a normális nyugalmi pulzusszám felső határán lévő, percenként 90 szívveréssel rendelkező férfiakra a halálozás háromszor magasabb kockázata leselkedik, mint a sokkal alacsonyabb nyugalmi pulzusszámmal élő társaikra. A vizsgálat során közel háromezer középkorú dán férfit követtek nyomon 16 évig. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy további kutatásokra lesz szükség az összefüggés megerősítéséhez és értelmezéséhez.
Független szakértők szerint nehéz helyes következtetést levonni a kutatásból, mert a vizsgálat vezetői nem vették számításba a férfiak állóképességét, csupán az évekkel a kutatás kezdete előttről származó orvosi adatokra támaszkodtak. Elképzelhető, hogy a férfiak fizikai állapota azóta romlott, és ez is befolyásolhatta a kutatási eredményeket. A tanulmány készítői azonban úgy vélik, eredményeik arra utalnak, hogy a magas nyugalmi pulzusszám (amit legalább öt perc inaktivitás után mérnek) önmagában is kockázati tényezőnek tekinthető, függetlenül az általános fizikai állapottól. Minél magasabb a nyugalmi pulzusszám, annál magasabb a halálozás kockázata is.
Az orvosok korábban is tudták, hogy a rendellenesen magas, percenként legalább 100 nyugalmi szívverés kockázatos lehet, és megnövelheti az olyan rendellenességek valószínűségét, mint a Vérnyomása változásairól vezessen naplót a HáziPatika.com-on! A mostani kutatásban a szakértők ezt is megpróbálták számításba venni. A várakozásoknak megfelelően az alacsonyabb nyugalmi pulzusszámmal rendelkező férfiak általában jobb állóképességűek voltak, a magasabb nyugalmi pulzusszámmal rendelkezők pedig kevésbé fittek voltak, és más kardiológiai kockázati tényezőkkel, például magas vérnyomással is rendelkeztek. E tényezők számításba vétele után a magasabb nyugalmi pulzusszám és a halálozás kockázata közötti összefüggés azonban továbbra is fennállt.