A kutatók régóta tudják, hogy a személyiségünk alapvető jegyei összefüggésben állnak azzal, hogy mennyire élünk egészségesen, illetve hogy mennyit élhetünk. Így ha valakinek elég megbízhatóan tudjuk a tulajdonságait, akkor következtetéseket vonhatunk le arra nézve, hogy az illető várhatóan mennyi ideig fog élni. Az erre irányuló pszichológiai kutatásoknak azonban van egy gyenge pontjuk: a személyiség tulajdonságait általában az adott személy megkérdezésével állítják fel.
Joshua Jackson és társai éppen egy ilyen vizsgálatot folytattak le; ennek eredményeiből az derült ki, hogy a barátok véleményei alapján készített személyiségleírás pontosabban jósolja meg az illető várható életkorát, mint az illetőnek a saját magáról adott jellemzése. A kutatásban egy az 1930-as évektől kezdődő, hosszú távú, amerikai vizsgálat adatait használták fel, és elemezték újra. Ebben a vizsgálatban 300 házaspár életútját követték, akik a 30-as években voltak fiatalok. A longitudinális vizsgálatban a résztvevők barátait és ismerőseit is kikérdezték a vizsgált személyekről, hogy pontosabb személyiségrajzot kapjanak róluk. Jacksonék tehát ezekkel az adatokkal, illetve a halálozásokra vonatkozó információkkal dolgoztak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az adatok elemzéséből pedig az derült ki, hogy a barátok által rajzolt személyiségkép pontosabban prediktálta, hogy az illető mennyi ideig fog élni. Akit lelkiismeretesebbnek és nyitottabbnak jellemeztek a barátok, az hosszabb ideig élt annál, akit átlagosnak tartottak ezekből a szempontokból. Egy kiemelkedően lelkiismeretes férfinak nagyjából 30 százalékkal kisebb a halálozási esélye, mint egy átlagosan lelkiismeretesnek. Egy érzelmileg stabilabb nőnek pedig körülbelül 15 százalékkal kisebb a halálozási valószínűsége, mint egy érzelmileg labilisabbnak.
A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy ebből a vizsgálatból nem érdemes egyelőre általánosítani, mivel a felhasznált adatok nem reprezentatívak, ráadásul igen régiek is. A 30-as évektől elkezdett longitudinális vizsgálat résztvevői akik már akkor sem reprezentálták az amerikai társadalmat, a 300 házaspár tagjai ugyanis túlnyomórészt középosztálybeli, jól iskolázott, fehér emberek voltak.
Ez is érdekelhet
