Egy, a című orvosi szaklap legutóbbi számában megjelent tanulmány szerint a gyors, vérrögöket feloldó gyógyszeres kezelés csökkentheti a páciensek kórházi elhalálozásának esélyeit és segíthet növelni annak a lehetőségét, hogy a páciensek a kórház elhagyása után saját lábukon térhessenek haza otthonaikba.
"A mostani kutatási eredmények is alátámasztják azokat a törekvéseket, amelyek a minél gyorsabb ellátást szorgalmazzák az agyvérzésen átesett páciensek esetében, hiszen mind a szakrendelői, mind a kórházi ellátásban alapvető fontosságú, hogy az akut agyvérzés esetében a páciensek minél hamarabb megkapják a szükséges kezelést" - nyilatkozta Dr. Jeffrey Saver, a Kalifornia Egyetem David Geffen Orvosi Tanszékének munkatársa.
A kutatók több mint 58 000 páciens adatait vizsgálták meg, akik mind isémiás agyvérzésen estek át (amelynek során az agy vérellátása megszakad) és akiket vérrög-oldó szöveti plazminogén-aktivátorokkal (tPA) kezeltek az agyvérzés kialakulását követő négy és fél órán belül 2003 és 2012 között.
Az első tünetek jelentkezése és a kezelés megkezdése közti átlagos idő két óra 24 perc volt. A betegek 9 százaléka már a tünetek megjelenését követő másfél órában megkapta a szükséges kezelést, 77 százalékuknak azonban 91-180 percet kellett várniuk a kezelés megkezdésére, 14 százalék esetében pedig 181-270 perc is eltelt a tünetek megjelenése és a kezelés megkezdése között. A leghamarabb kezelt páciensek esetében a gyorsaságot nagyban befolyásolták az olyan tényezők, mint a súlyosabb tünetek, a gyorsabb kiérkezési idő a mentők részéről, valamint a kisebb kórházi zsúfoltság. A kezelt páciensek 9 százaléka hunyt el a kórházban, 5 százalékuknak voltak koponyaűri vérzései, 33 százalékuk volt képes a saját lábán elhagyni a kórházat a kezelést követően és 38 százalékukat engedték véglegesen haza.
A vizsgálati eredmények szerint a tPA-kezelés megkezdéséig minden egyes perc számít, hiszen 15 percenként csökken vagy nő annak az esélye, ki hal meg, kinél alakul ki intrakraniális vérzés, és ki mehet haza a saját lábán. A 181-270 percen belül kezelt páciensekhez képest a 90 percen belül kórházba kerülő betegek esetében például 26 százalékkal csökkent a halálozás, és 28 százalékkal a koponyaűri vérzés esélye, miközben 33 százalékkal nőtt a kórházi elbocsátás, és 51 százalékkal annak a lehetősége, hogy a páciensek képesek lesznek később is járni.