Születésünk pillanatától kezdve a tejcukor lebontását a vékonybélben lévő laktáz enzim végzi, eltekintve attól az igen ritka kivételtől, ha valakinél veleszületett laktózintoleranciát állapítanak meg. Az ő szervezete az anyatejben található laktózt sem képez feldolgozni, ezért a tünetek alapján már néhány napos, hetes korában diagnosztizálni lehet. Ettől a valóban nagyon ritkán előforduló állapottól eltekintve a nagy többség esetében a laktáz enzim teszi a dolgát, a vékonybélbe jutó tejcukrot lebontja, így a tejcukrot, laktózt is tartalmazó ételek fogyasztása nem okoz semmilyen panaszt.
Elsődleges, felnőttkori laktózintoleranciában az életkor előrehaladtával a laktáz enzim aktivitása csökken, a folyamat már 2 éves kor körül elkezdődik. Azzal, hogy kevesebb laktáz enzim termelődik, a szervezet nem tudja megfelelően lebontani a tejcukrot, emiatt megjelennek az ismert tünetek: a tejes ételek fogyasztását követően fellépő puffadás, hasfájás, intenzív bélhangok és hasmenés. Habár az enzim aktivitása már 2 éves kortól kezdődően csökken, az első tünetek általában 6 éves kor körül jelentkeznek, de sokan csak felnőttként észlelik ezeket. Az egyedi eltérések abból származnak, hogy a laktáz enzim aktivitása egyénenként eltérő ütemben csökken, így fordulhat elő, hogy valakinél már gyermekkorban, másnál pedig csak később jelentkeznek a tünetek.
A tejcukor-érzékenység lehet másodlagos, amikor különböző betegségek (pl. cöliakia, Crohn-betegség), fertőzések vagy antibiotikumszedés miatt átmenetileg csökken a laktáz enzim aktivitása. Ilyenkor az alapbetegség kezelését, vagy a bélflóra egyensúlyának helyreállítását követően (pl. probiotikumok szedésével) rendszerint a laktózintolerancia tünetei is megszűnnek. A laktózintolerancia másik típusa, az elsődleges forma, amikor a laktáz enzim aktivitása nem az előbb említett hatások miatt csökken, hanem genetikailag meghatározott. A gyermeknél ebben az esetben érdemes elvégeztetni a genetikai szűrővizsgálatot.
Az egyén laktáz aktivitás szempontjából különböző genotípussal jellemezhető. Egyszerű, fájdalommentes vizsgálattal pontosan meg lehet határozni, hogy ki melyik genotípusba tartozik, és ennek alapján megmondható, hogy be fog-e következni a laktáz enzim szintjének csökkenése, vagy sem. A genotípus meghatározása vérből, illetve szájnyálkahártya-kenetből történik.
Dr. Csikós Dóra, a Budai Allergiaközpont belgyógyász, gasztroenterológus orvosa elmondta, hogy amennyiben az egyik szülőnek igazolt elsődleges, felnőttkori laktózintoleranciája van, a gyermeknél 5 éves kor felett érdemes a genetikai vizsgálatot elvégeztetni, mivel a betegség örökölhető. A laktózintoleranciát megelőzni nem lehet, így ha a vizsgálat során bebizonyosodik, hogy a gyermek is abba a genotípusba tartozik, amelynél a kor előrehaladtával csökken a laktáz enzim termelődése, a laktózmentes étrend bevezetését csak a tünetek megjelenését követően érdemes elkezdeni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Forrás: Budai Allergiaközpont
