Vannak bizonyos betegségek, mikor az érintettek tartós otthoni oxigénkezelésre szorulnak. Ilyen lehet a tüdőbetegségeknél például a krónikus obstruktív légúti megbetegedés (COPD), a tüdőfibrózis , a recidiváló pulmonális embólia, a pulmonális hipertónia , a súlyos restriktív tüdőbetegségek, szívbetegségeknél például a szívelégtelenség és egyes ritmuszavarok, valamint egyes fejfájásformák. Esetükben a házi oxigénterápia a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett javíthatja a fennálló légzési elégtelenséget és életet is hosszabbíthat. Az otthoni, tartós oxigénterápiáról és az érintett betegek lehetőségeiről dr. Várdi Katalin tüdőgyógyászt kérdeztük.
HáziPatika.com: Hogyan alakulhat ki a betegeknél tartós oxigénhiány?
dr. Várdi Katalin: Leggyakrabban a COPD -s betegeket érinti. Fontos tudni, hogy a legfőbb halálokok rangsorában a COPD 2004-ben a negyedik helyen állt, ám a WHO prognózisa szerint 2020-ra a szív- és érrendszeri betegségek és a stroke, valamint a tumorok után a harmadik leggyakoribb halálok lesz. Tehát nagyon elterjedt betegségről beszélünk. Ezeknél a betegeknél kialakulhat egy olyan állapot, amikor a szervezetükbe már nem tud elegendő oxigén bejutni, mert tüdőszövetük olyan mértékben károsodott, hogy a tüdőben végbemenő gázcserére - oxigén bejutására, széndioxid kijutására - nincs elegendő terület. Ilyenkor a vérben levő oxigénszint a kívánatoshoz képest lecsökken, aminek következtében súlyos terhelés kerül a szívre és nagyon felgyorsul az egész szervezet leépülése. Hogy ezt megakadályozzuk, kívülről kell megnövelni az oxigénkoncentrációt, így el tudjuk látni a létfontosságú szerveket - a szívet és az agyat - megfelelő mennyiségű oxigénnel. Oxigénkezelésre a COPD-s betegek nagyjából 14-15 százalékánál van szükség.
HáziPatika.com: Mit értünk pontosan tartós otthoni oxigénkezelés alatt?
Dr. V.K.: Az oxigénkezelés azt jelenti, hogy a beteg legalább napi 15 órán keresztül orrszondán át oxigéndús levegőt lélegez be. Ez növeli a vér által szállított oxigén mennyiségét. Az oxigénkezelésnek többféle formája van. A legegyszerűbb és legismertebb a palackos oxigén, mikor egy nagy palack oxigént kivisznek a beteg otthonába, amely mellé a beteg leül, és időnként szív belőle. A palackot hetente cserélik, a beteg számára pedig ingyenes. Ez a legrégebb óta használt megoldás, viszont nem feltétlenül a legjobb, és semmiképp sem a legolcsóbb.
Van az úgynevezett oxigénkoncentrátor, amely áram segítségével egy kompresszoros rendszeren keresztül oxigént gyárt. Ennek a megoldásnak van fix és mobil formája is. Az egy-két kilós mobileszköz akkumulátorral működik, amelyet magával vihet a beteg. A fix változat TB-támogatott, a mobil viszont nem.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
És van egy harmadik megoldás is, az úgynevezett cseppfolyós oxigén, mikor a beteg saját maga töltheti fel hordozható palackját egy másik, nagyobb palackból, és így 8-10, sőt a modernebb eszközöknél már akár 24 óra lakáson kívüli tartózkodásra van lehetősége. Ez szintén hozzáférhető TB támogatással. Ez a megoldás egyébként azért is fontos, mert a betegek jelentős részénél a legsúlyosabb oxigénhiány mozgás, terhelés közben jelentkezik, így legjobban akkor van rá szükségük, amikor éppen a mindennapi tevékenységüket végzik: vásárolnak, jönnek-mennek. Van olyan beteg például, akinek olyan súlyos az állapota, hogy fürdéshez, zuhanyzáshoz is szüksége van ilyen eszközre.
HáziPatika.com: Van valamilyen rendszer, szabály, hogy mikor mennyi oxigénre van szüksége a betegnek?
Dr. V.K.: Egyedi, hogy kinek mikor mennyi oxigénre van szüksége. Betegségtől, a betegség állapotától, igénybevételtől is függ. A COPD-s betegek gyógyszerterápiája az életminőségüket javítja, míg az oxigén az élettartamukat növeli. Magyarán bűn nem adni oxigént. De gyakran találkozok olyannal, hogy a betegek félretájékoztatottak. Azt gondolják, hogy az oxigénhez hozzá lehet szokni, ezért nagyon módjával használják. Sőt még orvosok is vannak, akik ilyen tévedésben élnek. Ez azonban nem igaz: az oxigénhez abban a pillanatban hozzászoktunk, amikor megszülettünk. Inkább minél többet kellene használni, ha szükség van rá.
Az orvos feladata, hogy megállapítsa, kinek és mikor van rá szüksége. Az emberek különbözőek, így különbözőek az igényeik is, de a legtöbb oxigénre szorulónak nappal és mozgás közben kell használnia, és ha alacsony az oxigénszintje, akkor gyakorlatilag egész nap. Hallottam már egyébként olyat orvostól, hogy elég, ha csak másfél órát használja egy nap a beteg, ami viszont nyilvánvalóan nem megfelelő mennyiség.
HáziPatika.com: Hogyan befolyásolja a betegek mindennapjait az oxigénterápia?
Dr. V.K.: Nagyon különbözően. Van, aki sorscsapásnak éli meg - és idehaza inkább ez a hozzáállás elterjedtebb -, de van olyan beteg is, aki nagyon klasszul szervezi az életét az oxigénnel. Fogja a mobilkoncentrátorát, és azzal együtt utazik akár külföldre is. Szerencsére vannak betegeink, akik így állnak hozzá, és nem hagyják, hogy állapotuk befolyásolja a mindennapjaikat. De a többséggel kapcsolatban azt tapasztalom, hogy nem mer kimozdulni. Ha közlekedem a városban, sok embert látok bottal, nagyothalló készülékkel vagy akár kerekesszékkel is, oxigénpalackkal viszont nagyon keveset. Ezzel szemben nyugaton azt látni, hogy az érintettek ugyanúgy elmennek vásárolni, kimozdulnak, élik az életüket.
Ez is érdekelhet
De nálunk nagyon rányomja a bélyegét a betegek állapotára a szegénység is. Sokszor a gyógyszert sem tudják kiváltani, hiába írja fel kényszerűségből az orvos a legolcsóbbat. Az oxigén ingyen van, de a modernebb eszközökért letéti díjat kell fizetni - erre valószínűleg sokaknak nincs pénze.
Legjobban: