Igen nagy mennyiségű holdport szállítottak ruhájukon az űrkabinokba az 1960-70-es évek asztronautái az Apolló holdprogramok során. A porkoncentráció olyan nagy volt ekkor az űrhajóban, hogy néhány asztronauta - saját bevallása szerint - valósággal érezte a holdpor szagát.
A holdpor emberi tüdőre gyakorolt hatásait vizsgálják épp ezért az amerikai Országos Űrkutatási Bioegészségügyi Intézet (NSBRI) munkatársai, annak érdekében, hogy kiderüljön, mennyire veszélyezteti a finom por az űrhajósok egészségét. A kutatás miatt újból Holdutazást terveznek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bár az Apolló programok során az űrhajósoknak semmilyen egészségügyi gondot nem okozott a holdpor, az egészségügyi kockázat mégsem elhanyagolható, hiszen a finom por tulajdonságai sokban hasonlóak a kvarchoz, amely az emberi szervezet számára igen mérgező. Az Apolló program keretében végzett repülések csupán néhány napot vettek igénybe, később azonban egy esetleges holdbázis telepítésekor az asztronautáknak több hónapot kellene a Holdon tölteniük.
A hold csökkent gravitációjának és a por apró méretének köszönhetően az emberi légzőszervek nem képesek a nemkívánatos anyagok eltávolítására.
"A Hold gravitációja nem teszi lehetővé, hogy az apró szemcsék távozzanak a légzőszervekből, így azok megtelepedhetnek a tüdőben, ahol aztán később súlyos egészségügyi problémák forrásai lehetnek" - nyilatkozta Dr. Prisk.
A tüdő rendkívül érzékeny szerv, köszönhetően hatalmas felszínének, amely egy érzékeny membránon át közvetlenül a vérbe szállítja az oxigén-molekulákat. Az egészségügyi kockázat különösen a mélyen megtelepedő porszemcsék esetében lehet jelentős.
A kutatók most zéró-gravitációs környezetben vizsgálják, hogy miként viselkednek a porszemcsék az emberi szervezetben.
Ez is érdekelhet
"A kísérletek során a holdon található gravitációt szimulálva kisméretű porszemcséket jutattunk be néhány önkéntes szervezetébe, majd azok viselkedését tanulmányozva próbálunk meg többet megtudni a holdbéli körülményekről. Az első eredmények alapján elmondható, hogy a 2.5 mikronnál apróbb részecskék okozhatják a fő gondot, ezekre ugyanis jelentősen hat a gravitáció-változás. Reméljük további kutatásaink során megoldást találhatunk a problémára, ez pedig egyaránt hasznára lesz az űrhajósoknak és a földi betegeknek" - nyilatkozta Dr. Prisk.
Legjobban: