Az inzulin egy hormon, amelyet a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek állítanak elő. Kiemelt szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében, mivel egyfajta közvetítő tényezőként lehetővé teszi, hogy testünk sejtjei felvegyék a táplálékul szolgáló glükózt, azaz szőlőcukrot a véráramból. Egyes sejtek, így például a központi idegrendszer sejtjei is, kizárólag glükózból tudják kinyerni a működésükhöz és fennmaradásukhoz szükséges energiát. Inzulin nélkül viszont a cukor felszaporodva a vérben marad, sejtjeink pedig éheznek.
Az inzulinkezelés célja tehát, hogy külső forrásból pótolja a hiányzó inzulint. A cukorbetegek mintegy egytizedét érintő 1-es típusú diabétesz nél elengedhetetlen ez a kezelési módszer, ezért is nevezzük a típust más néven inzulinfüggő diabétesznek. Ezen felül egyes esetekben inzulinadás szükséges 2-es típusú és terhességi cukorbetegség mellett is, amennyiben az egyéb terápiás módszerek nem hoznak eredményt.
Milyen inzulinkészítményeket használunk?
Mint azt dr. Porochnavecz Marietta belgyógyász, diabetológus elmondta, az inzulinkezelés megtervezésekor az anyagcserezavar típusa mellett meghatározó a páciens életkora, életvitele, életkilátásai, egyéb betegségei, valamint a hipoglikémia , azaz a kórosan alacsony vércukorszint kockázatának mértéke is. Inzulinkészítmények ugyanis többféle formában is elérhetőek, biztosítva az adott beteg igényeinek leginkább megfelelő felhasználási módot.
Az inzulinokat két nagyobb csoportba soroljuk, így beszélhetünk humán és analóg inzulinokról. Előbbiek azonosak a hasnyálmirigy által termelt inzulinnal, míg utóbbiakat úgy módosították, hogy hatástartamuk, illetve hatáskezdetük jobban megfeleljen a speciális igényeknek. Az inzulinbeadás injekciós formában történik, és függően attól, hogy mely típusú készítményeket kell használniuk, a betegek naponta egytől akár négy alkalomig is szúrhatják magukat. Szájon át nem lehet inzulint a szervezetbe juttatni, mert az az emésztőrendszerbe kerülve szétbomlana.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A humán inzulinok között léteznek gyors hatású, valamint közepes hatástartamú, avagy NPH inzulinok. Előbbiek hatása a beadást követően nagyjából 30 percen belül érezhető, 2 óra elteltével éri el a csúcsát, végeredményben pedig 5-7 órán keresztül marad fenn. Amennyiben étkezés előtt magas vércukorértéket mér a beteg, úgy még időben evés előtt be kell adnia a gyors hatású készítményt, hogy mire leül az asztal mellé, rendeződjön a vércukorszintje. Ezzel szemben az NPH inzulinok csupán a beadás után 2 órával kezdenek hatni, ezt követően viszont 16-20 órán keresztül is megmarad a hatásuk. A közepes hatástartamú készítményeket rendszerint gyógyszeres kezelés kiegészítéseként alkalmazzák, illetve kombinálva a gyors hatású inzulinokkal.
A humán inzulinokat elsősorban 2-es típusú cukorbetegek kezelésére használják. Az 1-es típusú diabétesz terápiája során inkább az analóg inzulinok kerülnek előtérbe, mivel ezek esetében alacsonyabb a hipoglikémia kialakulásának kockázata. E csoportba ultragyors és hosszú hatású inzulinok tartoznak. Előbbiek hatása már néhány percen belül jelentkezik, majd két és fél-három órán keresztül kontrollálják a vércukorszintet, míg utóbbiak hatástartama a 24 órát is meghaladja, folyamatosan fenntartva egy alap inzulinszintet. Az analóg inzulinok mellett a betegnek kevésbé kell ragaszkodnia a fix étkezési időpontokhoz, ami kifejezetten előnyös aktív életmód mellett.
A felsoroltak mellett mindkét inzulintípusból elérhetőek úgynevezett kevert inzulinok. Ezek a gyors hatású és az NPH, valamint az ultragyors és a hosszú hatású inzulinok bizonyos arányú keverékét foglalják magukban. Naponta két-három alkalommal kell beadni a készítményeket: gyorsan kifejtik hatásukat, amely azt követően 12-13 órán át fennmarad. "A kevert inzulinokat általában az idősebb betegeknek javasoljuk, akik kevésbé élnek aktív életet, illetve étkezésükben rendszerességet tudnak tartani. E készítmények használata mellett napi öt-hat alkalommal kell étkezni" - mutatott rá a szakember. Hozzátette, fontos, hogy a keverékeket felhasználás előtt fel kell rázni, hogy a kétféle inzulin kellően összekeveredjen bennük, ezáltal pedig optimálisan fejthessék ki hatásukat.
Gyakori problémák az inzulinkezelés során
Jól látható, hogy már önmagukban az inzulinkészítmények is összetett rendszert alkotnak, mindez ráadásul csupán egy kis eleme a teljes képnek. Szervezetünk szénhidrát-anyagcseréje egy igen szerteágazó mechanizmus. Az inzulinnal kezelt cukorbetegek lényegében hasnyálmirigyük inzulintermelő funkcióját kénytelenek átvenni, ami közel sem egyszerű feladat. Számos tényezőre figyelmet kell fordítani, így érthető, ha olykor hiba csúszik a kezelésbe, esetleg kérdések merülnek fel bizonyos részletekkel kapcsolatban. Az alábbiakban néhány gyakran felmerülő problémát járunk körbe az inzulinkezeléssel kapcsolatban.
"Véletlenül felcseréltem a bázis- és a gyors hatású inzulint: mit tegyek?"
"Azt szoktam mondani, hogy ha este a beteg véletlenül gyors hatású inzulint ad be magának, gondolja azt, hogy reggel van. Egye meg az eredetileg reggelire szánt szénhidrátot, majd két és fél-három óra múlva fogyasszon el egy, a tízórainak megfelelő mennyiséget, közben pedig mérje rendszeresen az értékeit. Természetesen ez az éjszakája nem lesz annyira nyugodt" - fogalmazott dr. Porochnavecz Marietta. Kifejtette, fordított esetben, tehát amennyiben reggel adja be valaki a bázisinzulint, akkor az étkezéseit tartsa úgy, mint máskor, de arányosan csökkentse a gyors hatású inzulindózisát. Ezen felül éjszakára vagy adjon kevesebb bázisinzulint, vagy használjon akkor is gyors hatásút. Ez utóbbi kapcsán fontos megjegyezni, hogy a vacsorához beadott inzulin hatása nagyjából éjfélre elmúlik, ezért éjfél körül ismét mérni kell, ha pedig magas a vércukorérték, akkor érdemes még beadni pár egységet, hogy reggel ne ébredjen a beteg túl magas vércukorszinttel.
"Mi a teendő, ha nagyon magas vércukorszintet mérek?"
Magas vércukorszint esetében jó hatású lehet a fokozott folyadékbevitel, valamint 14 mmol/liter alatti érték mellett még a testmozgás is segíthet valamelyest. Ezzel együtt az állapot elsődlegesen inzulinnal rendezhető. "Ha például a beteg 15-ös vércukorszintet mér, akkor a gyors hatású inzulinjából a szokott mennyiséghez képest adjon két egységgel többet étkezés előtt. Másfél órával később mérjen újra, addigra várható, hogy javul a helyzet. Amennyiben mégsem csökken a vércukra, úgy étkezés után is nyugodtan adhat két-három egységet korrekcióra, hogy a következő étkezésig biztosan elérjen egy alacsonyabb szintet" - fogalmazott a diabetológus. Hozzátette ugyanakkor, nehéz erre a kérdésre általános választ adni, mert bizonyos tényezők jelentősen befolyásolhatják, mit kell lépnie az érintett betegnek egy ilyen szituációban. Nem mindegy például, hogy a magas értéket nappal vagy éjszaka méri-e, ahogy egy-egy akut megbetegedés is kihatással lehet az állapotára.
"Itt a náthaszezon. A megfázás elleni készítmények befolyásolhatják a vércukorértékeimet?"
A szakember szerint inkább maga a nátha, influenza lehet kihatással a szénhidrát-anyagcserére. Minden gyulladásos, lázzal járó állapot miatt megnövekedhet a szervezet inzulinigénye. Ilyenkor különösen fontos a rendszeres vércukormérés, hiszen csak így lehet eldönteni, hogy az adott inzulindózis elegendő-e, vagy esetleg módosítani kell átmenetileg a kezelésen. A megfázás tünetei ellen használt szerek, például orrcseppek jellemzően nem idéznek elő vércukorszint-emelkedést, még akkor sem, ha van valamennyi szteroidtartalmuk.
"A kezelőorvosommal megbeszéltük az inzulinadagolást, de úgy látom az értékeim alapján, hogy nem működik megfelelően a terápia. Módosíthatok magamtól a dózison?"
A doktornő szerint rendkívül fontos, hogy a diabetológus megtanítsa a beteget arra, hogy szükség esetén hogyan változtathat a kezelésen. Természetesen mindennek a diéta az alapja, amelyet cukorbetegként követni kell, és amelynek kulcsszerep jut, amikor megállapítjuk az inzulinadagokat. Emellett át kell beszélni a beteggel az inzulinok hatástartamát is. Amennyiben például reggelente magas az éhgyomri vércukorszintje, úgy az este adott bázisinzulin adagján kell emelni. Ha viszont étkezés után mér magas értékeket, akkor az étkezéshez adott inzulin mennyiségét kell növelni. Általában két-három egységnél nem szabad többet adni korrekcióra, habár ez függ attól is, hogy mennyi a beteg inzulinigénye. Értelemszerűen más a korrekció annál, aki 4-5 egységet ad magának, és megint más annál, aki 20 egység inzulint ad egy-egy étkezéshez. "Mindig személyre szabottan kell a beteggel megbeszélni, hogy szükség esetén hogyan korrigáljon."
"Azt vettem észre, hogy becsomósodik a bőröm azon a ponton, ahova az inzulint szúrom. Mitől lehet ez?"
Inzulinbeadásnál fontos, hogy a beteg megfelelő tűt használjon. Az inzulint a bőr alatti szövetbe kell beadni, amihez egy vékonyabb testalkatú beteg esetén egy rövidebb tű is elegendő, egy túlsúlyos érintettnél viszont nagyobb tűre lehet szükség. Amennyiben az inzulin nem jut elég mélyre, úgy nem szívódik fel rendesen, és becsomósodik. Ennek az a veszélye, hogy a beteg nem fogja tudni, mennyi inzulin került végül a véráramába, ezáltal milyen mértékű hatás várható az adott dózistól. Szintén javasolt, hogy ne mindig ugyanoda adja be a készítményt, hanem váltogassa a szúrás helyét. Többféle testi régió is van, ahova be lehet adni az inzulin. Ilyen például a has területe, ahol a köldök körül egy kört kihagyva lényegében teljesen körbe lehet haladni a szúrásokkal.
"Időnként az inzulin visszaszivárog a bőrömre, miután beadtam. Mit csinálok rosszul?"
"A ma forgalomban lévő peneken egyrészt van egy skála, amivel a beteg be tudja állítani, hogy hány egységet ad be, másrészt a végükön található egy nyomógomb. Arra kell vigyázni, hogy amikor a beteg beszúrja a tűt, egyszerűen csak fogja marokra a pent, de a gombra ne tegye rá az ujját, nehogy véletlenül megnyomja azt. A tűt szúrja merőlegesen a bőrbe, majd ezután adja be a beállított mennyiséget. Még ekkor se húzza ki rögtön a tűt, hanem várjon legalább öt-hat másodpercet, hogy az inzulinnak legyen ideje eloszlani a szövetek között. Ezáltal elkerülhető, hogy visszafolyjon a szúrcsatornán keresztül a bőrfelszínre" - magyarázta dr. Porochnavecz Marietta.
"Bár 2-es típusú cukorbeteg vagyok, a kezelőorvosom mégis azt javasolja, hogy folytassuk inzulinnal a kezelést. Van rá remény, hogy idővel elhagyhatom majd az inzulint és a szúrásokat?"
A 2-es típusú cukorbetegség terápiájának első lépcsője a gyógyszeres kezelés mellett követett diéta, illetve életmódváltás. Amennyiben ezek együttesen nem hoznak eredményt, szóba jöhet az úgynevezett GLP-1 analógok alkalmazása. Ezek inzulinszerű hatással bíró anyagok, amelyek az inzulinnal ellentétben nem okoznak mellékhatásként súlygyarapodást. Kombinálva adhatók inzulinnal is, így a betegnek csupán napi egy alkalommal kell szúrnia magát, sőt, ma már léteznek olyan készítmények, amelyek esetén csak hetente egyszer. Inzulinadásra akkor van szükség, ha a felsorolt módszerekkel nem sikerül megfelelő állapotba hozni a páciens szénhidrát-anyagcseréjét.
"Természetesen előfordulhat javulás . Egyfelől megeshet például, hogy az inzulinkezelés bevezetését egy olyan átmeneti kiváltó ok tette szükségessé, amely miatt felborult az anyagcsere. Ilyen lehet akár egy műtéti beavatkozás vagy egy gyulladásos megbetegedés is. Szerencsés esetben, miután rendeződött a beteg állapota, visszatérhetünk a tablettás kezeléshez. Szintén szükségtelenné válhat az inzulinadás, ha a beteg elhatározza, hogy életmódot vált, azaz rendesen tartja az előírt diétát, rendszeresen mozog, illetve leadja a súlyfeleslegét" - mondta el a szakember.
"Terhességi cukorbetegséget állapítottak meg nálam. Mindenképpen inzulint kell adnom magamnak?"
Ez is érdekelhet
Kismamáknál nagyon komolyan kell venni a várandósság alatt fellépő diabéteszt, mert mind az anyánál, mind a gyermeknél súlyos szövődmények kialakulásához vezethet. "Ebben az esetben vagy elegendő az életmódváltás, azaz diétával és mozgással is kordában lehet tartani a vércukorszintet, vagy muszáj inzulinkezelést folytatni. Terhesség és szoptatás során a tablettás kezelés nem alkalmazható" - árulta el a diabetológus. Hozzátette ugyanakkor, hogy a szülést követően az esetek jelentős részében rendeződik az édesanya anyagcseréje, ezáltal megszűnik a terhességi diabétesz. Mindazonáltal az érintettek későbbi élete során mintegy 50 százalékos valószínűséggel alakul ki 2-es típusú cukorbetegség. Éppen ezért azoknál a nőknél, akiknél előfordult gesztációs diabétesz, ajánlott először a szülés után 6-8 héttel, egy évvel, majd kétévente terheléses vizsgálatot végezni.
