Alkoholt mikor, milyen formában és milyen mennyiségben fogyaszthat a cukorbeteg?
Az alkohol szerepét cukorbetegségben - a nem cukorbetegeket is érintő hatásain túl - három sajátos aspektusból kell vizsgálnunk: elemeznünk kell, mint szénhidrát- és energiaforrást, mint a szénhidrát-anyagcsere egyik fontos szabályozó mechanizmusa, a máj glukózkibocsátásának gátló tényezőjét, valamint a keringési kockázatot befolyásoló tulajdonságát.
Az egyes alkoholféleségek szénhidráttartalma eltérő. A likőrök, desszertborok, édes és félédes pezsgők jelentős (deciliterenként 20–60 gramm), a barna sör és az édes borok közepes (deciliterenként 10-20 gramm), a világos sörök, valamint a száraz borok kis mennyiségben tartalmazzák (deciliterenként 4-5 gramm). Az égetett szeszes italok (konyak, whisky, pálinkafélék) nem vagy csak minimális mértékben tartalmaznak cukrot (a rum és a gin szénhidráttartalma fajtától függően magasabb is lehet). A "rendes" sörnél valamivel kisebb a "diétás" sörök alkoholtartalma is (3-4 gramm deciliterenként). Az alkohol energiaértéke magas, grammonként 70 Kcal, ami azt jelenti, hogy 2 dl száraz bor elfogyasztásakor 420-560 Kcal-val növeljük meg az energiafelvételt.
Az alkohol gátolja a máj keményítőbontó enzimét, a glikogén foszforilázt és ezen keresztül a máj cukorkibocsátását. Ennek cukorbetegségben különösen nagy a jelentősége, hiszen a vércukorszint - inzulin vagy az inzulinelválasztást serkentő gyógyszer okozta - esésekor a máj glukózkibocsátásának fokozódása az a kompenzáló tényező, ami az alacsonyabb vércukorszintet helyreállítja, s biztosítja az energiájukat kizárólag a cukor elégetéséből fedező szervek, mindenekelőtt az idegek és az agy folyamatos működését. A szervezet óránként 10 gramm alkohol lebontására képes, s amíg a bevitt mennyiség teljes egészében nem inaktiválódik, fennáll elhúzódó vércukoresés lehetősége. A legújabb kutatások szerint kis mennyiségű alkohol (elsősorban) napi fogyasztása kedvező hatású a keringési kockázat csökkentésében. Az Egészségügyi Világszervezet állásfoglalása szerint egészséges (ép májműködésű, emésztőszervi betegségektől mentes, idegrendszeri megbetegedésekben nem szenvedő, alkohol jelenlétében esetlegesen módosuló hatású gyógyszereket nem szedő) felnőtt férfiak számára a napi 2, nők esetében 1 egység alkohol fogyasztása támogatható. Egy egységnek felel meg 2 dl száraz bor, 1 pohár sör, 4 cl tömény ital alkoholtartalma. Fontos annak ismerete, hogy az alkohol keringési betegségekre gyakorolt hatása ún. J görbét követő, azaz a felsoroltnál nagyobb mennyiségben történő élvezete biztosan káros a szervezetre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mindent összevetve, főétkezésekhez megengedhető kis mennyiségű száraz bor vagy sör fogyasztása. Cukorbetegségben csak 1 egység fogyasztása ajánlott, nemtől függetlenül. Labilis anyagcseréjű, vércukoresésre hajló (1-es típusú) cukorbetegek esetében még fokozottabb óvatosság ajánlott.
Húsból miért nem ehet annyit a cukorbeteg, amennyit akar, ha egyszer a napi szénhidrátszámítás szerint nem kell figyelembe venni a szénhidráttartalmát?
Kétségtelen, hogy a húsfélék szénhidráttartalma a cukorbetegek étrendjének tervezésekor figyelmen kívül hagyható, a zsír- és fehérjetartalmuk azonban nem mellékes. A húsfélék igen eltérő zsír- (és ebből eredően energia-) tartalmának szemléltetésére hadd említsünk néhány példát. 10 dkg csirkemell 110, liba- vagy kacsamell 350-380, sovány marhahús 120, sertéshús fajtájától függően 160-320 Kcal-t tartalmaz. Tonhal esetében ugyanez a mennyiség csak 90, ponty esetében 100 Kcal-t jelent. Ugyanilyen különbség fedezhető fel a húskészítmények, a felvágottak vonatkozásában is. A sovány gépsonka 10 dekányi mennyisége 160, a párizsi 210-230, a kenőmájas 310, a téliszalámi 520, angolszalonna 490, a füstölt szalonna 700 Kcal-t tartalmaz. A húsfélék nagyobb arányú fogyasztása a zsírbevitel megoszlása szempontjából sem kedvező. Jól ismert, hogy a legújabb táplálkozás-élettani irányelvek az étrend 25–30%-os zsírtartalmát tartják kívánatosnak, s ezen belül a telített, egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak 1/3:1/3:1/3 arányát javasolják. A sertés- és marhahús döntően telített zsírsavakat tartalmaz, de a telítetlen – ún. omega-3 és omega-6 – zsírsavak optimális aránya a csirkehús fogyasztásával sem biztosítható. A halak gyakoribb étrendbe illesztése lenne kívánatos, ennek hazai hagyományai azonban hiányoznak.
Ez is érdekelhet
