Bár a modern társadalom egyik leggyakoribb betegségének tartják, még sincs megbízható kimutatás arra vonatkozóan, hányan élnek inzulinrezisztenciával. A zavar lassan alakul ki, akár évtizedekig is lappanghat, illetve tünetei másra is utalhatnak, ráadásul nincs rá célzott szűrési program sem. Mivel szövődményeként gyakran megjelenik a cukorbetegség, az érintettek nagyságrendjét is ehhez szokták mérni. Márpedig Magyarországon körülbelül 800 ezerre tehető a diabéteszesek száma, így feltételezhető, hogy több százezren vannak azok is, akik inzulinrezisztensek - akár tudnak róla, akár nem. Pedig ha időben felfedezik, életmódváltással és gyógyszeres kezeléssel akár teljes gyógyulás is elérhető. Így meg lehetne előzni a cukorbetegség és számos más probléma kialakulását.
Az orvosok megfigyelték azt is, hogy előfordulása kifejezetten gyakori azok családjában, ahol a felmenők között cukorbetegek is vannak. A hajlam ugyanis öröklődik, mindazonáltal a kockázati tényezők között szerepel még a mozgásszegény életmód, az ülő munka, a rendszertelen és egészségtelen táplálkozás, valamint a stressz is.
Mi az inzulinrezisztencia?
Tulajdonképpen a szénhidrát-anyagcsere zavarát értjük alatta, amelynek lényege, hogy a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinnal szemben. Ezt a hormont a hasnyálmirigy akkor termeli, amikor az elfogyasztott szénhidrátok emésztése során megemelkedik a vérben a cukorszint. Az inzulin felelős ugyanis azért, hogy a cukor bejuthasson a sejtekbe. Ha viszont a glükóz a vérben marad, a hasnyálmirigy fokozza az inzulintermelést az úgynevezett Langerhans-szigetekben. Ezzel a vércukor ugyan a normális tartományba csökken, az inzulinszint azonban folyamatosan kiugró lesz. Pontosan emiatt nehézkes korán felfedezni a kóros állapotot: a vércukorszint mérésével ugyanis kezdődő IR esetén semmilyen eltérést nem lehet kimutatni. Az inzulinszint mérésére pedig legtöbbször nem kerül sor egy-egy rutinvizsgálaton. Amennyiben az állapot tartósan fennáll, az inzulintermelő sejtek lassan kimerülnek, így kialakulhat a kettes típusú diabétesz.
Akárcsak a cukorbetegség, az inzulinrezisztencia is összefüggésbe hozható a magas vérnyomással, szív- és érrendszeri betegségekkel, pajzsmirigy-alulműködéssel, sőt PCOS -sel, azaz a policisztás ovárium szindrómával is. Ez utóbbira jellemző, hogy meddőséget is okoz. Sok nőnél úgy derül fény az anyagcserezavarra, hogy azt kutatják, miért nem tudnak teherbe esni. Pedig a diagnózist egyszerűen fel lehetne állítani. Mindössze arra van szükség, hogy az éhomi vércukorszint mérése mellé határozzák meg az inzulinszintet is. Sajnos ez az általános vérvizsgálatoknak ma nem része. A szakemberek egyébként az úgynevezett HOMA-indexet használják az inzulinrezisztencia meghatározásánál. Ezt a mutatót az éhomi vércukorszint és az éhomi inzulinszint szorzatából számolják, amit el kell még osztani 22,5-del. Ha az érték magasabb 4-nél, akkor igazolt az inzulinrezisztencia, 2 felett pedig IR-hajlam valószínűsíthető.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Milyen panaszokat okoz az IR?
A diagnosztika azért is nehézkes, mert az inzulinrezisztencia tünetei rendkívül változatosak, sokszor nem együtt vannak jelen, külön-külön pedig nem feltétlenül utalnak erre a betegségre. Sőt, olyan is előfordul, hogy a beteg teljesen tünetmentes. Az alábbi panaszoknál azonban érdemes gondolni rá, és célzott vizsgálatot kezdeményezni.
- Ha túl gyakran tapasztaljuk a "kajakómát", azaz nagy mennyiségű vagy cukros étel fogyasztása után fáradttá válunk.
- Ha a rendszeres sportolás ellenére azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk fogyni.
- Ha rosszul alszunk éjszaka és gyakran felriadunk.
- Haalvásközben leizzadunk.
- Ha hajnalban rendszeresen fejfájásra ébredünk.
- Ha hízunk, pedig semmit nem változtattunk az étkezési szokásainkon vagy az életmódunkon.
- Ha gyakran tör ránk az édesség utáni vágy.
- Ha feltűnően hullik a hajunk.
- Ha indokolatlan szőrösödést tapasztalunk.
- Ha pattanásos, zsíros a bőrünk.
- Ha folyamatosan levertnek vagy stresszesnek, idegesnek érezzük magunkat.
- Nőknél: ha a nőgyógyász cisztákat talál a petefészekben (PCOS), ha rendszertelen a menstruáció, illetve ha huzamosabb ideig nem tudnak teherbe esni.
- Férfiaknál: merevedési zavarok esetén.
Mikor van szükség gyógyszeres kezelésre?
A terápia elengedhetetlen része az életmódváltás, azaz a diéta és a személyre szabott mozgás bevezetése. Már ez is eredményes lehet, ha azonban kevésnek bizonyul, az orvosok gyógyszeres kezelést is javasolhatnak. Léteznek ugyanis olyan készítmények, amelyek fokozzák, de akár úgy is fogalmazhatunk, hogy visszaadják a szervezet inzulinérzékenységét. Elsősorban úgynevezett metformin- és tiazolidindionkezelések jöhetnek számításba. A metformin egy olyan hatóanyag, amely csökkenti a vércukorszintet és az inzulinválaszt, emellett a szív- és érrendszeri problémák esetén is hatékony védelmet nyújt. Sajnos lehetnek mellékhatásai. A betegek általában hasmenésre, fejfájásra, puffadásra szoktak panaszkodni. A tiazolidindionok csoportjába tartozó szerek is növelik az inzulin iránti érzékenységet és csökkentik a hasnyálmirigy inzulintermelését. Mellékhatásokkal azonban itt is számolni kell, ami felléphet súlygyarapodás és fokozott vízvisszatartás formájában.
Ez is érdekelhet
A szakemberek szerint, amennyiben javulnak az eredmények, a gyógyszer dózisa idővel lecsökkenthető, sőt, akár el is hagyható. Az étkezésre és a sportra azonban egy életen át figyelni kell.
