Noel még hat esztendős sincs, de már három óvodában járt. Jelenleg egy XI. kerületi intézménybe hordják a szülei, ahol felkészült és nagyon segítőkész óvónők vigyáznak rá, így nincs okuk a panaszra. "Az első óvodában, ahova beírattuk, nem volt túl szerencsés a helyzet. Egy csoportra alapból két óvónő vigyáz, az egyik pedig lelkesen vállalta volna a feladatot, de a kollégája már kevésbé volt készséges. Félt hozzányúlni a fiunkhoz, amit ő is érzett, így a váltás mellett döntöttünk" - mondta Kiss Csaba, Noel édesapja.
Egy családi napközibe íratták át, ahol örömmel fogadták, főzni azonban nem tudtak rá. A diabetikus menü alatt azt értették, hogy a gyermek ugyanazt a borsófőzeléket kapja, mint egészséges társai, csak feleakkora adagban. Szülei egy külsős cégtől vásárolják így Noel ebédjét, amit a kisfiú magával visz az óvodába. A napközi után végül a kisfiú az egyik XI. kerületi oviban állapodott meg, ahol a már bevált módon gondoskodnak az étkeztetéséről.
Belevaló óvó nénik
2015 szeptemberében lépett életbe a törvény, amely szerint kötelező a 3 éves - köztük a cukorbeteg - gyerekek felvétele az óvodába. Korábban viszont gyakori volt, hogy az óvodák egymás között passzolgatták a beteg gyermekkel érkező családokat, egyszerűen azért, mert az ott dolgozók nem voltak felkészülve az ellátásukra. Noel esetében még az injekcióra sem lett volna gondjuk, inzulinpumpája ugyanis három percenként adagolja a szervezetének szükséges inzulint , komolyabb rosszullét miatt pedig szerencsére még egyszer sem szorult ellátásra. Sokszor inkább ez utóbbi miatt ódzkodnak az óvónők a beteg gyerekektől, a cukorbetegeket felkaroló Egy Csepp Figyelem Alapítvány ezért egyedi képzést indított a számukra.
A diagnózis utáni kirekesztettség
A program elsődleges célja, hogy a cukorbetegséggel küzdő kicsinek ne kelljen azt éreznie: más, mint a többiek - mondta Dr. Blatniczky László főorvos, a Magyar Diabetes Társaság Gyermekdiabetes Szekciójának vezetője úgy nyilatkozott
"Miután a gyermeknél diagnosztizáltuk ezt az állapotot, és nagyjából két hét alatt beállítjuk az anyagcseréjét, szeretne visszamenni az óvodába, és játszani, ahogy korábban tette. Minden megváltozik azonban a számára: rendszeresen vércukorszintet kell mérnie, nem eheti ugyanazt az ételt, amit a többiek, délután ott sem alhat velük - mert sok helyen ezt sem engedik - ráadásul még a rá felügyelők is rettegve kísérik figyelemmel minden mozdulatát, attól tartva, hogy elájul" - magyarázta a főorvos. Félő, hogy a gyermek ilyen közegben kirekesztettnek érzi magát, ez ellen pedig a legtöbbet az óvodai dolgozó tehet. Blatniczky László szerint ugyanakkor jelentős előrelépés tapasztalható, melyet nagyrészt ennek a programnak köszönhetnek. "Budapesten az elmúlt egy-másfél évben egyre könnyebben tudunk elhelyezni cukorbeteg gyermekeket, az óvónők pedig már nem fetisizálják ezt a betegséget, hanem a kellő tudással felvértezve könnyen kezelik" - tette hozzá a főorvos.
Az egynapos oktatási program során egy diabetológus szakorvos, egy dietetikus és diabetológiai szakasszisztens ismerteti például egy cukorbeteg mintanapját és étkezési tudnivalóit. Szituációs gyakorlatok során átveszik a tipikus vészhelyzeteket és azok szakszerű megoldását, valamint a korosztályi igényeknek megfelelően megismerhetik a cukorbetegek használati eszközeit a vércukormérőtől az inzulinadagolóig.
A program részletes háttéranyagát az alapítvány honlapján is megtekinthetik!