A vese daganatos megbetegedései ritkának számítanak, százezer emberből ötöt-nyolcat érint ez a megbetegedés, ennek pedig alig tíz százaléka vesemedencerák . Eszerint egymillió emberből nagyjából 5-8-nál alakulhat ki ez a daganattípus. Jellemzően 55 éves kor felett jelentkezik, és nagyobbrészt a férfiakat érinti - ennek oka, hogy a férfiak körében nagyobb a dohányosok aránya is.
Kialakulásának oka nem egyértelmű. Feltételezések szerint visszavezethető arra, hogy a bélrendszerhez hasonlóan a vese is salakanyagokat választ ki, és a vizeletben, így a vesében is sok mérgező anyag van. Ezek állandóan érintkeznek a vese nyálkahártyájával, így ha például valaki dohányzik , és emiatt az átlagosnál is több méreganyag van a vizeletében, nő a kockázata. Esetükben nem csak a vesemedence-daganat, hanem a hólyagdaganat is gyakoribb. Családon belüli halmozódás nem figyelhető meg, így a vesemedencerákra való hajlam valószínűleg nem örökölhető.
Áttét esetén rosszak az esélyek
Vesemedencerákra elsősorban a vérvizelés utalhat, így ha ilyesmi jelentkezik, minden urogenitális daganatot ki kell zárni, beleértve az urétert, tehát a húgyvezetéket és a hólyagot is. A véres vizelet mellett árulkodóak lehetnek az amúgy vesekőre jellemző vesetáji görcsök is. Tumorgyanú esetén minimum CT, de inkább MR-vizsgálattal kell felállítani a diagnózist.
A vesemedencerák kezelése minden esetben műtéti, a beteg vese teljes eltávolítását jelenti. A vesetumornál alkalmazott biológiai kezelések a legtöbb esetben nem használhatóak a vesemedence-tumorra. Ha a betegséget időben felfedezik, nagyon jók a gyógyulási esélyek, áttét esetén viszont elég rosszak.
Egyelőre az orvostudomány nem jutott konszenzusra a betegség okait illetően, így nincs mód a biztos megelőzésre. Annyi azonban bizonyos, hogy a dohányzás elkerülése segíthet. Fontos a bőséges folyadékfogyasztás is, így a vizelet nem válik annyira koncentrálttá, így a méreganyag nem dúsul fel benne.