Az emlőrák más szervekre való terjedése (áttét) felelős az emlőrákos halálesetek 90 százalékáért. A Johns Hopkins Egyetem munkatársai a jelenség biológiai hátterét próbálták feltárni.
A Proceedings of the National Academy of Sciences és az Oncogene legfrissebb számában megjelent két tanulmány arra keresi a választ, hogy hogyan kerülnek az emlőráksejtek a tüdőbe. A daganatos betegség az esetek zömében gyógyítható, amennyiben a daganat csak a kiindulási lokalizációban van jelen, azonban amennyiben a folyamat generalizálódik, vagyis több szervet érint, annak következményei fatálisak. Sokáig úgy tartották, hogy a daganat áttétképzése egy viszonylag késői jelenség, azonban a kutatók megállapították, hogy azt esemény már igen korán is bekövetkezhet, ami függ a HIF-1 nevű fehérjétől.
A HIF-1 alacsony oxigénszint mellett aktiválódik, és azokat a géneket szabályozza, melyek ilyen körülmények között segítik a szövet (jelen esetben a daganat) túlélését. Mivel a daganatban annak viszonylag gyors növekedése miatt alacsony oxigénszint van jelen, ezért a HIF-1 nagyon gyakran aktivált állapotban van. Úgy gondolják azonban, hogy a HIF-1 aktivitása összefügg az áttétképzéssel, ezen keresztül pedig a csökkent betegtúléléssel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Dr. Gregg L. Semenza és munkatársai a HIF-1 lehetséges szerepét emlőrák esetén vizsgálták. Első lépésben a tüdőben nézték azon enzimeket, melyek a daganatsejtek megérkezését készítik elő. Megállapították, hogy ezen enzimek termelését a HIF-1 szabályozza, sőt anélkül a sejt nem is képes ezeket előállítani. Ezt támasztja alá, hogy egérkísérletekben a tumorsejtekben mért alacsony HIF-1-szint kisebb tüdőáttétet eredményezett, vagyis a HIF-1 szerepe alapvetőnek bizonyult az áttétképzés szempontjából. Mivel a daganatsejtek a tüdőt a véráram útján érik el, ezen keresztül adják le a jelet, hogy a tüdőszövet előkészítse a környezet a rákos sejtek számára.
Azonban a daganatsejteknek az érpályába be is kell hatolniuk, és ki is kell lépniük onnan, ezért felmerül a kérdés, hogy a HIF-1 ebbe a folyamatba is beavatkozik-e. A tudósok megállapították, hogy a csökkent oxigénszint hatására két sejtfelszíni kapcsolódásban szerepet játszó molekula, az ANGPTL4 és a L1CAM mennyisége nő meg. Állatkísérletes modellben kimutatták, hogy mind a nagy mennyiségű ANGPTL4, mind a nagy mennyiségű L1CAM megkönnyíti a sejtek érpályából való kilépését, ezáltal segítve az áttétképzés folyamatát.
Egyes gyógyszerek (például a szívritmus-szabályozó szerek) gátolják a HIF-1 működését, ezért a jövőben felmerülhetnek, mint az áttétek kialakulását gátló terápiás anyagok.
Animáció: HáziPatika.com
Legjobban: