A mesotheliómában szenvedő daganatos betegek többsége élete során hosszabb vagy rövidebb időn keresztül érintkezett az azbeszttel. Bizonyíthatóan ez az anyag a fő kiváltó oka a daganat kialakulásának: belégzés útján, vagy a szájon keresztül, a nyálban juthat a szervezetbe. Ezzel az anyaggal dolgoznak a különböző hangszigetelések, tűzálló szigetelések és tetőszerkezetek készítésekor. Acélművek, hajógyárak, olajfinomítók és különböző erőművek dolgozói a legveszélyeztetettebbek, de sajnos hozzátartozóik sincsenek biztonságban, ugyanis a hazatérő dolgozók ruhájához, hajához tapadt azbesztrostokat ők is belélegezhetik.
Ez a ritka daganatforma leggyakrabban a mellhártyán, hashártyán és a szívbelhártyán alakul ki, de bárhol előfordulhat, ahol az úgynevezett mesothelsejtek fellelhetők, azaz a belső szerveinket borító membránokon. Mivel egy igen agresszív, gyorsan terjedő daganattípusról van szó, lényeges a minél korábbi diagnózis. A tünetek - annak függvényében, hogy hol alakul ki a daganat - eltérőek lehetnek: a mellhártya érintettsége esetén nehézlégzés, fájdalom a tüdőtájékon, kapkodó lélegzetvétel, és gyakran fájdalommal járó, erőltetett köhögés. Ha a mesothelioma hashártyán alakul ki, hasűri fájdalmakról, hasüregben tapintható duzzanatokról számol be a beteg; a legritkább, ha a szívbelhártyán alakul ki, ilyenkor ödéma, mellkasi fájdalom, rendellenes szívhangok utalnak a jelenlétére.
Nem gyógyítható, ezért a diagnózis felállítása után a kezelőorvos célja, hogy a páciens életminőségét minél tovább szinten tartsa. Korai fázisban még lehetséges a tumor sebészeti eltávolítása, de később, amikor már nagy felületen elterjedt, ez a kezelési mód nem alkalmazható. Ebben az esetben a kemoterápia, a sugárkezelés, valamint a gyógyszeres kezelés jöhetnek szóba, de a diagnózistól számított túlélési idő sajnos így sem szokott több lenni 1-2 évnél.