A mell rendszeres otthoni vizsgálata, önellenőrzése a nők mindennapi rutinjának része kell, hogy legyen, vagy legalább minden menstruációs vérzés után meg kéne ejteni. Amennyiben az ember keze egy oda nem illő csomóra téved, rendszerint jön a pánik és a kétségbeesés. Dr. Hernádi Balázs , a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza elmondja, hogy mi okozhat csomókat a mellben, valamint hogy az önvizsgálat során észlelt elváltozásokkal mikor érdemes felkeresni a szakorvost.
Csomók a mellben - mi utalhat mellrákra?
A mellben lévő csomó az emberek fejében szinte azonnal a mellrákkal kapcsolódik össze, pedig gyakori, amikor jóindulatú, esetleg ártalmatlan elváltozásokról van szó. Ugyanis csomókat okozhat például a zsírcsomó, a ciszta, az elzáródott tejcsatorna vagy a fibroadenoma is.
- Zsírcsomó: lipóma a testen szinte bárhol jelentkezhet: fájdalmatlan (de lehet fájdalmas is), a bőr alatt könnyen elmozdítható elváltozás. Általában kozmetikai problémát jelent, de ha növekedésnek indul, célszerű eltávolítani.
- Ciszta: ebben az esetben legtöbbször nyomásérzékeny képletről van szó, mely igen változatos méretekben jelentkezhet. A ciszta folyadékkal teli elváltozás, mely gyakran hormonális változások hatására keletkezik. Olykor rosszindulatúvá válhat, így rendszeres ellenőrzést igényel. Legtöbbször a ciszta leszívását javasolja az orvos, ám sajnos kiújulásra hajlamos.
- Fibroadenoma: a mell rostos kötőszövetének csomós burjánzása, amely inkább a fiatalabb korosztályra jellemző. Fájdalmatlan, tömött tapintású, könnyen elmozdítható, és 5 centiméternél kisebb.
Külön kell taglalni a várandósság és a szoptatás során jelentkező csomókat. Ilyen esetben ugyanis nemcsak a méh, hanem a mellek is változáson mennek keresztül. A megduzzadó emlők a tejmirigyek szoptatásra való felkészüléséből adódnak. Ilyenkor a mell csomóssá, nehézzé, duzzadttá válik, Amennyiben túl sok tej termelődik, vagy a babának vannak táplálkozási nehézségei, úgy igen fájdalmas, gyulladt csomók is kialakulhatnak, melyek eltömődött tejcsatornák. A melleket szoptatás alatt is vizsgálni kell, panasz, gyanú esetén emlőultrahang is javasolt. Hideg vizes borogatásra, alapos mellszívásra, illetve legtöbbször ahogy a "kereslet-kínálat" beáll, és a baba szoptatásában is rutint szerez az anyuka, az elváltozások megszűnnek. A beteg emlőt kevésbé választja a csecsemő, ez figyelmeztető jel lehet!
Fontos tudni, hogy amennyiben a csomók gyulladtak, ráadásul hőemelkedés, láz is jelentkezik, úgy antibiotikumra van szükség. Ha tályog alakul ki, akkor pedig műtéti beavatkozás indokolt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Önvizsgálat: mire figyeljek?
Az önvizsgálat során ne csak a mellett vegyük górcső alá, hanem a hónalj területét is, hiszen a mellszövet kiterjedtebb, mint elsőre gondolnánk. Az is fontos, hogy menstruáció után is elvégezzük a vizsgálatot - a menzesz előtt közvetlenül és alatt ugyanis a mell megduzzad, így lényegesen nehezebben lehet kitapintani az esetleges problémákat.
A vizsgálat során ha egy csomó felett a bőr behúzódik, a mellből véres váladék távozik, és a bőrön ekcémaszerű kiütések jelennek meg, akkor sürgősen forduljunk szakorvoshoz. Érdekesség, hogy a rosszindulatú elváltozás rendszerint fájdalommentes, véletlenül fedezik fel, vagy szűrés alkalmával, de a nők körében az egyik leggyakoribb ráktípus. Jó hír azonban, hogy az idejében felismert mellrák akár 100 százalékban gyógyítható!
Általánosságban elmondható, hogy ha a csomó szabadon elmozdítható, erősen érzékeny, illetve a bimbó és a mell nem váladékozik, a bőr pedig nem mutat elváltozást, akkor kisebb az esélye a rosszindulatú elváltozásnak - de nem kizárható. Természetesen biztosat ebben az esetben is csak szakember tud mondani, így bármilyen csomó esetén keresse fel kezelőorvosát (az emlők ultrahangos vizsgálata tanácsos).
Az önvizsgálat mellett kiemelt jelentőségű a rendszeres szűrés. Ezt már kamaszkortól érdemes megkezdeni - ekkor még ultrahangos vizsgálattal, mivel a mellek mirigyállománya igen sűrű. Később, 40-45 év felett már mammográfiai vizsgálattal ellenőrzik a mellszövetet, melyet kiegészíthet bizonyos tumormarkerek vizsgálata is - mondja dr. Hernádi.
Mindenképpen érdemes kivizsgáltatni magunkat, ha a családban rákbetegségek fordulnak elő ( petefészek -, emlő-, vastagbél-, méhtestrák), ha hormonkezelést kaptunk (például lombikprogram során), illetve az olyan erőteljes hormonális változások alkalmával, mint amilyen a menopauza is. Amennyiben felmerül az emlődaganat gyanúja, úgy tanácsos a tumormarkerek ellenőrzése (emlő esetében CA 15-3, CA-549, MCA, áttétes emlőráknál TPS) - ezekkel később követhető is a folyamat. Az időben történő felismerés lényegesen emeli a gyógyulás és a túlélés esélyét.
