dr. Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórház Onkológiai Centrumának vezetője is úgy tapasztalja, az elmúlt évtizedekben valamennyi rendszer kiemelt fontosságú területnek tekintette az onkológiát. "Az onkológiának vannak speciális problémái, melyek a szakma sajátosságaiból fakadnak: az onkológia sok szervvel foglalkozik, és ma számos olyan beteget is az onkológusoknak kell ellátniuk, akiket korábban az adott szervhez tartozó szakterületek orvosai, például urológusok, gasztroenterológusok vagy bőrgyógyászok láttak el." Lényeges területet alkotnak azok, akik a daganatos betegségből az egészséges társadalomba térnek vissza. Számukra hozták létre a Tűzmadár programot, a betegszervezeteket és az utánkövetést. Az Onkológiai Centrum alapítványa által létrehozott Tűzmadár Házban pszichológusok, dietetikusok, gyógytornászok, szociális munkások, jogászok, önkéntes segítők és betegszervezetek támogatják a felépülést. Ők az onkológiai ellátás nélkülözhetetlen segítői, s csapatba tömörülve pedig a szakember szerint képesek alapvetően megváltoztatni a betegség kimenetét. A Tűzmadár Házban 1998 óta onkopszichológus is tevékenykedik.
"A daganatos betegség egész biztosan egy olyan válsághelyzet az egyén életében, amikor szüksége van lelki támaszra, ezért őszintén remélem, hogy belátható időn belül minden onkológiai egység része lesz a pszichológus is."
Dr. Bodoky György szerint ugyanakkor Magyarországon még mindig masszívan tartja magát a vélekedés: csakis a bolondok járnak pszichológushoz. Ugyanakkor a daganattal küzdő számára elengedhetetlen a dietetikus és a gyógytornász is, hiszen mára bizonyítottá vált, hogy a testmozgás alapvetően befolyásolja a kemoterápia eredményességét.
Dr. Bodoky György azt is hangsúlyozza, hogy nagyon fontos úgynevezett palliatív, azaz élethosszabbító és tünetenyhítő részleget is működtetni az onkológia mellett. "Mindez a Szent László Kórházban adott, mivel működtetünk egy 10 ágyas hospice osztályt is, de ilyennek létesülnie kellene valamennyi onkológiai osztály mellett azon betegek számára, akik otthon nem tudják megkapni azt a gondoskodó ápolást, amire az elmúláshoz vezető úton szükségük van" - vélekedik a professzor.
Fontos feladat továbbá az onkológia számára, hogy tudományos feldolgozásra alkalmas adatbázisokat hozzon létre. A rákregiszter nem szolgálja ezt a feladatot, a szaktekintély szerint túl kevés, valamint az értékelés szempontjából nem eléggé megbízható adatot tartalmaz ahhoz, hogy tudományos szempontból feldolgozható legyen, továbbá a daganatos betegek ellátásának nyomon követésére sem alkalmas.
"Az OEP által üzemeltetett regiszterek a finanszírozott gyógyszerek felhasználásának fejében működnének; amennyiben az onkológus alkalmaz egy finanszírozott készítményt, fel kellene töltenie a felhasználással kapcsolatos adatokat a regiszterbe. Az egyedi méltányosság és a tételes finanszírozás kapcsán már ma is megköveteli ezt az OEP, így olyan adatbázisnak van birtokában az egészségbiztosító, amely Európában párját ritkító kincs - ha ezt megfelelő tudományos alapossággal feldolgozzuk, az kifejezetten előremutató lehet." - állítja dr. Bodoky György.
A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke úgy látja, az európai onkológustársaság által lefektetett irányelvek egy az egyben használhatók Magyarországon is. "Más kérdés, hogy a finanszírozási protokollokba esetleg csak más terápiákat fogadnak be, anyagi okokból. Ugyanakkor a szakmai alapú terápiás irányelv nem veheti figyelembe a finanszírozás sajátságait, így Németországtól Franciaországon át mindenhol ugyanúgy kell kinéznie, mint Magyarországon."
Örök kérdés ugyanakkor, hogy a környező országokhoz képest miért halnak meg itthon többen daganatos betegségekben. Az adatok ugyanis nem azt igazolják, hogy a magyar gyógyítás kevésbé hatékony. Dr. Bodoky György szerint nem ismert a tény, hogy valóban kevésbé hatékony-e a hazai gyógyítás. "Egy-egy onkológiai centrum adatainak feldolgozása utalhat arra, hogy hol tartunk a többi európai ellátóhellyel összehasonlítva, de addig, amíg nincs megfelelő regiszter, csak annyit tudunk, hogy mikor született meg a diagnózis és mikor halt meg az illető. Ebből nehéz következtetéseket levonni a kezelés eredményességéről, mert az attól is függ, hogy milyen stádiumban kezdődik meg a kezelés. Én úgy hiszem, hogy Magyarországon későbbi stádiumban ismerik fel a daganatos betegségeket, így a kezelés is később kezdődik."
Lényeges azonban leszögezni: ma Magyarországon a hozzáférhető gyógyszeres kezelési lehetőségek nincsenek jelentősen elmaradva a nyugat-európaitól, azaz a gyógyszerekhez való hozzáférés teljesen biztosított.