A leukémiás páciensek csontvelő-átültetéseinél fennáll az a veszély, hogy szervezetük fellázad a transzplantáció ellen, mivel azt nem a test részeként, hanem fertőzésként érzékeli. Ennek hagyományos kezelési módja az, hogy legyengítjük az immunrendszert - ami viszont számos kockázattal jár.
A páciensek két csoportra oszlottak: míg az egyik csoport a hagyományos terápiában részesült, addig a másik a szokásos hat hónapos immunrendszer-elnyomó gyógyszerkúra helyett sokkal rövidebb kemoterápiás gyógyszerkezelést kapott.
Előtte busulafant és fludarabint, utána pedig ciklofoszfamidot. Luznik és csapata szerint két napnyi ciklofoszfamid-kezelést követően az immunrendszer olyan állapotba kerülhet , hogy a szervezetet érő más fertőzések ellen is tud védekezni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Luznikék adatai szerint a hagyományos kezelésben részesített páciensek felében alakult ki GVHD (grave-versus-host disease, azaz a transzplantátum elleni immunválasz), amely több esetben sajnálatosan halálesethez is vezetett . Az új gyógyszerkezelésnek köszönhetően a páciensek 14 százalékában alakult csak ki krónikus GVHD, 15 százalékában súlyos akut fázisban, 36 százalékában pedig enyhébb akut fázisban.
Míg az akut reakciók hasonlóak voltak a hagyományos és az újfajta kezelést kapott páciensek esetében, addig a krónikus esetek sokkal ritkábbak voltak a ciklofoszfamidnak köszönhetően és a páciensek immunrendszere is gyorsabban javult - emiatt pedig hamarabb be lehet vetni más típusú kezeléseket is, ha a helyzet azt kívánja. Érdemes arra is felfigyelni, hogy két évvel a transzplantációk után a ciklofoszfamiddal kezelt páciensek 67 százaléka életben volt, 62 százalék pedig rákmentes.
Ez is érdekelhet
