Sok mindentől függ a műtéti kezelés
Rákos megbetegedés esetén számos kezelés közül választhat a szakember. Ilyen a kemoterápia, a sugárkezelés, a műtéti kezelés, az immunterápia, a hormonterápia, illetve ezek kombinációja.
A daganatos beteg kezelésére nincs előre megírt "koreográfia", amely egy minden betegnél alkalmazható sémát jelentene, hiszen minden betegnél a kezelési tervet személyre szabottan alakítja ki a kezelésben részt vevő orvosi team.
A kezelési terv kialakítása során a szakorvosok tekintetbe veszik a rákbetegség típusát, a tumor méretét és elhelyezkedését, a laboratóriumi és szövettani vizsgálatok eredményeit, a beteg életkorát, általános fizikai állapotát, a betegség stádiumát, hogy kialakult-e áttét, valamint a beteg korábbi betegségeit, s hogy előfordult-e a családban daganatos megbetegedés. Mindezek után dönt az orvosi konzílium a kezelési tervről.
A műtét hatékonysága
A kezelés helyi jellegű, ha a szóban forgó beavatkozás csak a daganat helyén hat, ilyen például a műtéti beavatkozás. A sebészeti beavatkozások egyre biztonságosabbak, a képalkotó eljárások fejlődésének, a korszerű műszerek feltalálásának köszönhetően.
A műtét napjainkban is egyike a leghatékonyabb módszereknek a rákbetegségek kezelésében.
Hatékony eljárás
Elvben a méhet el lehet távolítani hüvelyen keresztül is, de ennek két feltétele van, az egyik, hogy elég tág legyen a hüvely, a másik, hogy ne legyen túl nagy a méh, és ne legyen összekapaszkodva. A hüvelyen keresztül történő beavatkozásnak az az előnye, hogy nem kell felvágni a hasat, s ez a beavatkozás jóval kevésbé terheli meg a beteget. Ezt a módszert daganatos betegeknél nem nagyon alkalmazzák, mivel ebben az esetben az onkológusnak nincs módja részletesen áttekinteni a hasat. Ezt a műtéti eljárást általában olyan betegeknél szokták végezni, akik nem daganatosak. Léteznek azonban olyan műtéti eljárások is, amelyeknek a során a hüvelyen keresztüli méheltávolítást kipótolják hastükrözéssel (laporoszkópiával), hogy átnézzék a nyirokcsomókat. A kettő együtt viszont már sokkal bonyolultabb, mint a hasi műtét.
Daganatos megbetegedéseknél, amikor a betegnek méhnyakrákja, petefészekrákja vagy méhtestrákja van, a beavatkozás módja általában a hasműtét, mert ez sokkal biztonságosabb a páciens számára.
Ez mind időben, mind kiterjedésben a nagyműtétek sorába tartozik, éppen ezért bizonyos kockázati tényezőkkel számolni kell: altatási kockázat, műtéti szövődmények, trombózis és különböző szervsérülések előfordulhatnak, de ezek a kockázati tényezők valójában eltörpülnek a műtét hasznossága, jelentősége mellett.
A hasi műtét kétségkívül sokkal megterhelőbb a beteg számára, de ha rosszindulatú daganat miatt döntenek a műtét mellett a szakemberek, akkor radikális, tehát gyökeres kiirtást kell végezni. Ha még nincsenek áttétek, vagyis a rákos sejtek nem szóródtak szét a szervezetben, akkor a műtéti beavatkozás nagyon jó eséllyel kecsegtet gyógyulással.
A műtét során a kezelőorvos nemcsak a látható daganatot távolítja el, hanem a körülötte lévő, épnek tűnő szövet egy részét is, mert vélhetően ott is lehetnek szabad szemmel nem látható rákos sejtek. Ilyenkor a hasban és a kismedencében lévő nyirokcsomókat is eltávolítják, mivel ha a daganat terjeszkedni kezd, először a nyirokszervekbe kerül. Így viszont meggátolható, hogy a nyirokrendszeren keresztül továbbterjedjen a betegség. A műtét után számos esetben sor kerül még sugár- vagy kemoterápiára, illetve immunterápiára is.