A mellműtétekről általában mindenkinek a mellnagyobbító műtét jut eszébe, azaz, amikor szilikon- vagy egyéb implantátumokkal varázsolják nagyobbá a kebleket az orvosok. Ritkábban esik szó a mellrák utáni beavatkozásokról.
Amikor egy nőnél mellrákot diagnosztizálnak, alapjaiban változtathatja meg az életét, ám ha az érintettnek kisbabája is van, akkor talán még sötétebb képet festhet a diagnózis. Ám jó tudni, hogy a részleges melleltávolító műtétnél, ha marad mirigyállomány, nem sérül a mellbimbó és az ahhoz futó tejcsatornák, azaz termelődik anyatej, akkor a szoptatás igenis lehetséges.
Ennek ellenére egyes nemzetközi statisztikák szerint csupán a nők 31 százaléka szoptatja gyermekét ilyen esetben. Amikor megkérdezték az érintett nőket, mi az oka annak, hogy nem szoptatnak, fő indokként azt jelölték meg, hogy kezelőorvosuk nem javasolta. "Teljesen felesleges a szoptatás tiltása. Ma már úgy véljük, hogy akinek bármilyen emlőműtét után termelődik elegendő anyateje, azok a nők nyugodtan szoptathatnak, sőt." - mondta el megkeresésünkre Dr. Hauser Péter.
Hasonló a helyzet a mellrekonstrukciós vagy mellnagyobbító műtéteknél is. Ha az implantátumot olyan területre helyezik be például mell alatti vagy hónalj alatti metszéssel izom alá vagy részlegesen izom alá ahol nem sérül a tejcsatorna és a mellbimbó, termelődik elegendő tej, akkor lehet, sőt kifejezetten ajánlott a szoptatás.
A mellbimbó körüli metszésből végzett műtéteknél gyakrabban sérül az emlő tejtermelő funkciója, a mirigyállomány, a tejcsatornák, vagy a tejtermelés megindulásához szükséges ideghálózat, ezért gyakran nem termelődik elegendő tej a szoptatáshoz. Ha azonban ennek ellenére van elegendő teje a kismamának, a sebgyógyulás után nyugodtan szoptathat az érintett mellből is.
Kanadai kutatók egy kisebb felmérést végeztek arról, hogy mennyi a szilikon mellimplantátumot viselő és nem viselő hölgyek anyatejében, a tehéntejben illetve az alkalmazott tápszerekben.
Meghökkentő eredmény született: nem volt különbség az anyatej szilikontartalmában az implantátumot viselő és nem viselő nők esetében, azonban a tehéntejben és a tápszerekben több volt a szilikon, mint az anyatejben!* Amennyiben a beavatkozás érintette az egész emlőt és a mellbimbót is, akkor abból az emlőből sajnos nem lehet szoptatni, azonban a másik tökéletesen el tudja látni a feladatát, és nagy valószínűséggel - köszönhetően az anyatermészetnek - termel is annyi anyatejet , ami elég a babának.
Ha mégsem termelődik elegendő anyatej, a baba sír, nyugtalan, nem gyarapszik megfelelőképpen, akkor kiegészíthető a szoptatás tápszerrel is.
Külön problémát jelenthet az a helyzet, ha a daganat miatt sugárkezelésben részesül a szoptatós kismama. Ilyen helyzetben azt javasolják, hogy a nem érintett emlőből a besugárzás alatt és után is nyugodtan szoptasson a kismama. Azonban az érintett mell felszínén és állományában a besugárzás hatására legtöbbször helyi gyulladás alakul ki, melynek teljes gyógyulásáig nem ajánlott a szoptatás. Azonban a besugárzás befejezése után, amint az emlő állománya és bőre megnyugodott, termelődik elegendő tej, akkor újra lehet próbálkozni a szoptatással.
Azt pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szoptatás minden kismamának ajánlott a babák egészséges fejlődése szempontjából, hiszen erősíti a baba immunrendszerét, és olyan anyagokat juttat a szervezetébe, amelyek a későbbi egészsége szempontjából is fontosak.
A szoptatás emellett a lelki kötődést is nagymértékben erősíti, ezért azt tanácsolják az orvosok, hogy ameddig lehet, szoptasson az anyuka. Természetesen a hozzátáplálást a megfelelő időben el kell kezdeni, azaz az anyatejet ki kell egészíteni pépes ételekkel a hatodik hónap után, de mindezek mellé ugyanúgy ajánlott továbbra is az anyatejes táplálás egészen addig, ameddig az anyának van elegendő teje.
Lektorálta: Dr. Hauser Péter