"Ha kevesebb tévét nézünk naponta (két óránál nem többet), és ezzel egyidőben többet is edzünk, (legalább heti négy órát), az kisebb halálozási arányhoz vezet a vastagbélrák túlélői között" - részletezte a tanulmányt annak szerzője, Hannah Arem, a U.S. National Cancer Institute rákintézet kutatója.
Arem és kollégái a U.S. National Institutes of Health korábbi vizsgálati adatait nézték át, hogy jobban megvilágíthassák a vastagbélrák túlélőinek életkörülményeit: mintegy 566 ezer férfi és nő adatait nézték meg, akiknek életkora mind 50 és 71 év között volt, közülük mintegy 3800 volt vastagbélrák-túlélő.
Azok esetében, akik ezek közül legalább heti hét órát töltöttek úszással, biciklizéssel, golffal, tenisszel, kocogással vagy más hasonló fizikai elfoglaltsággal, a diagnózis 20 százalékkal kisebb halálozási esélyt mutatott, mint azoknál, akik egyáltalán nem foglalkoztak testük karbantartásával.
Ha két óránál kevesebb tévét nézünk naponta, és legalább heti négy órát edzünk, az kisebb halálozási arányhoz vezet a vastagbélrák túlélői között
A kutatók arra is rájöttek, hogy azon pácienseknél, akik csak legfeljebb heti két óra tévét néztek, 22 százalékkal kisebb halálozási arányról beszélhetünk. A tévézést a kutatók azért választották ki jellemzően inaktív cselekvésnek, mert a szabadidő egyik legjellemzőbb, testmozgást nem igénylő módja a tévézés - állítja Arem.
Dr. Andrew Chan, a Harvard Medical School gyógyszerész professzorhelyettese az ok-okozati összefüggés hiányának ellenére is rábólint a tanulmány által aláhúzott jelenségre: az életmód, a sport, az ülő életmód és az egészség kapcsolatára.
"Fontos, hogy milyen életmódot folytatunk, miután rákkal diagnosztizáltak minket" - mondta, "és a páciensek is elkezdtek rájönni arra, hogy a fizikai aktivitás az egészség megtartásának egyik legfontosabb módja. És ugyan az életmódbeli döntések minden egyes ember számára fontosak, a rák túlélőinek ez kritikus pont lehet, hiszen ez egészségüket és a betegség kiújulását egyaránt érinti."