A problémák leküzdéséhez jó módszer szembenézni velük. Nem érdemes világgá menni, fejet a homokba dugni, bagatellizálni, kétségbe esni! Inkább meg kell ismerkedni a betegséggel, hogy világossá váljon a védekezési stratégia!
Egy kevéssé ismert tumoros megbetegedés
A limfóma azok közé a tumoros megbetegedések közé tartozik, amelyekről az emberek rendkívül keveset tudnak. Pedig nagyon is oda kell figyelni rá, mert előfordulási gyakorisága világviszonylatban és hazánkban is emelkedett. Magyarországon évente mintegy 1500 új limfómás megbetegedést fedeznek fel. A Non-Hodgkin limfómával együtt élők száma, (a gyógyultakkal együtt) 3000 betegre tehető. A betegség krónikus lefolyású, tünetei nem látványosak és más, kevésbé súlyos betegségekben is előfordulnak. Ez esetben is elmondható az a sokszor emlegetett figyelmeztetés, hogy a korán felfedezett betegség könnyebben és teljesen meggyógyítható.
Baj van a védelemmel
A limfóma pont annak a nyirokrendszernek (nyirokerek, nyirokcsomók, a lép és a csecsemőmirigy) a sejtjeiből kiinduló daganatos megbetegedése, amelynek fő feladata a fertőzések és a betegségek, köztük a daganatos megbetegedések elleni védelem. A nyiroksejtek, más néven limfociták rosszindulatú átalakulásának következtében a nyirokcsomók, a lép, de más szervek is megnagyobbodnak, megbetegednek. A limfómák egyik fajtája a minden életkorban előforduló ritka betegség a Hodgkin-kór, és a nem Hodgkin limfóma, amelynek több mint 30 típusa ismert.
A non-Hodgkin limfóma
Bármely életkorban előfordulhat, de idős emberekben minden típusa gyakoribb. Az átlagéletkor a diagnózis idején 65 év. A férfiak körében valamivel gyakoribb, mint a nőknél. Kiváltó oka a legtöbb esetben kideríthetetlen. Vannak ugyan kockázati tényezői, így bizonyos vírusfertőzések (elsősorban a HIV), szervátültetés után és bizonyos gyógyszerek alkalmazását követően is gyakoribbak, de ezek csak az esetek töredékében felelősek a betegségért. Fontos tudni, hogy a non-Hodgkin limfóma nem a beteg hibájából fejlődik ki! Nem örökletes betegség, az érintettek hozzátartozói sincsenek nagyobb limfóma-veszélynek kitéve, mint bármely más ember.
Összes formája kezelhető és sok beteg jól reagál a kezelésre. Azokban a betegekben is enyhíthetők a tünetek, akikben nem érhető el gyógyulás vagy tünetmentesség (remisszió). A kezelt non-Hodgkin limfómás betegek éveken át normális vagy közel normális életet élhetnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tünetek - panaszok
Az NHL legjellemzőbb tünete a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása, mely a nyakon, a hónaljakban vagy a lágyék területén, de legtöbbször más testtájékon is jelentkezik. Ha valaki nagyobb csomót észlel a szervezetében, nem kell mindjárt limfómára gondolni, hiszen a különféle fertőzések okozta nyirokcsomó duzzanatok előfordulása gyakoribb, mint limfóma miatt. Ha a duzzanat oka nem ismert és két hét után is makacsul tartja magát, vagy még nagyobb lesz, akkor is, ha fájdalmatlan feltétlenül orvoshoz kell fordulni!
Az általános panaszok: a tartós vagy visszatérő "megmagyarázhatatlan" láz, az olyan erős éjszakai izzadás, melytől átázhat a hálóruha és az ágynemű, az akaratlan és jelentős fogyás, fáradékonyság és étvágytalanság, ritkábban az egész testfelületre kiterjedő, kínzó viszketés. A nem nyirokcsomókból, hanem más helyről kiinduló limfóma a megbetegedett szervre jellemző panaszokat okoz: a gyomorban vagy a belekben kifejlődő limfóma például hasi fájdalmakat, emésztési zavarokat, mellűri limfóma köhögést, nehéz légzést okozhat. A legtöbb non-Hodgkin limfómás betegnek kóros B-sejtjei vannak, azaz B-sejtes limfómája van. A T-sejtes non-Hodgkin limfóma jóval ritkább és inkább gyerekekre és fiatal felnőttekre jellemző.
Az indolens non-Hodgkin limfóma
Az NHL egyik típusa a kis malignitású, lassan növekvő ún. indolens non-Hodgkin limfóma. Kezdetben nem okoz tüneteket, és jó ideig rejtve maradhat. Sokan a diagnózis után hónapokig vagy akár évekig nem igényelnek kezelést (figyelő várakozás). Az indolens non-Hodgkin limfómával kezelt betegeknek rendszeresen meg kell jelenniük a kontrollvizsgálatokon, még akkor is, ha teljesen jól érzik magukat, mivel gyakori a visszaesés és az indolens non-Hodgkin limfóma agresszív limfómaként is kiújulhat.
...és az agresszív
A non-Hodgkin limfóma agresszív formája gyorsan növekszik és nagy malignitású. A betegek már a betegség korai stádiumában orvoshoz mennek, mert a betegség panaszokat okoz. A kezelésekre jól reagál, sok beteg teljesen felépül. Tünetmentes időszak annál a betegnél is elérhető, aki nem gyógyul meg.
Hogyan dől el a terápia?
A non-Hodgkin limfómában szenvedő betegek kezelése egyénre szabott. A terápiát számos tényező befolyásolja. Más, ha a betegséget újonnan diagnosztizálták vagy kiújult, megint más, ha indolens- illetve agresszív forma, függ a non-Hodgkin limfóma stádiumától vagy "osztályától", a beteg egészségi állapotától, életkorától, igényeitől és kívánságaitól.
A non-Hodgkin limfóma típusának meghatározását szövetmintából, mikroszkóp alatt, illetve laboratóriumban végzik. A legtöbb esetben a beteg nyirokcsomót vagy annak egy részét sebészileg, biopsziával távolítják el. A kóros sejtek felszínén található markerek további segítséget jelentenek a limfóma típusának meghatározásához és a legjobb kezelés kiválasztásához. A stádiumbeosztást különböző vizsgálatokkal (csontvelő biopszia, CT-, MR-vizsgálat, ultrahang, gerinccsapolás, PET-vizsgálat) döntik el.
Választható lehetőségek
A limfóma-team (hematológus, onkológus, radioterapeuta) dönti el, hogy az adott beteget milyen kezelésben részesítik ( kemoterápia, sugárterápia, monoklonális antitest-terápia, őssejt-transzplantáció). A daganatos nyirok sejtek gyorsan osztódnak ezért érzékenyek a megfelelő kemoterápiára, röntgen besugárzásra. Ebből adódóan a kezelés alapja a kemoterápia, esetleg sugárkezelés. Bizonyos esetekben agresszívabb kezelésre van szükség, ami szükségessé teszi a csontvelő funkciójának megőrzése érdekében a csontvelői őssejtek visszaültetését.
Célzott kezelés
A legújabb kutatások eredményeképpen a kemoterápiát napjainkban a megfelelő indikációkban célzott (monoklonális antitestből álló immunterápia) kezeléssel kiegészítve alkalmazzák. A monoklonális antitest kezelés az immunterápiának az a formája, melynél a daganatos nyiroksejtek ellen kifejlesztett ellenanyaggal a gazdaszervezet érdemi károsítása nélkül csak a limfóma sejtek pusztulnak. A célzott kezelés egy a daganatsejtek felszínén nagy mennyiségben található fehérjéhez kötődik és a szervezet védekező rendszerének segítségével az így megjelölt beteg sejtek pusztulását eredményezi. Alkalmazása kényelmes és biztonságos, fokozza a kemoterápia hatékonyságát is, de mivel célzottan a beteg sejtekre hat, nem jellemzőek rá a kemoterápia kellemetlen mellékhatásai. Ezzel a kezeléssel a korábbiakhoz képest az agresszív limfómák teljes gyógyulása 20-30%-al javult, valamint az indolens Non-Hodgkin limfómák esetén az indukciós kezelés eredményessége szintén jelentősen javult, valamint a kezelésre reagáló betegek 2 éves fenntartó kezelése közel 3 évvel megnyújtotta a betegségmentes időt. A monoklonális antitest-kezelést legtöbbször a megfelelő kemoterápiával kombinálva alkalmazzák 8 alkalommal, megfelelően a nemzetközi klinikai vizsgálatok eredményein alapuló nemzetközi ajánlásoknak.
Ez is érdekelhet
Gyógyulás-limfóma 1:0
A non-Hodgkin limfómában szenvedő betegek a legkorszerűbb kezelésekhez elsősorban az ország haematológiai centrumaiban juthatnak hozzá, ahová a háziorvos éppúgy beutalhatja őket, mint a belgyógyász vagy haematológus szakorvos. A non-Hodgkin limfóma nem mindig gyógyítható, és a kezelés gyakran hosszadalmas és komplikált. A néha nehezen elviselhető kellemetlen mellékhatásokat sokszor nem maga a betegség okozza, hanem a kezelés, a kemoterápia vagy a sugárterápia. Még a sikeres kezelés után is évekig vissza kell járni kontroll- és különböző egyéb vizsgálatokra. Szerencsére a betegek ereje, egészséges életösztöne néha csodákra képes! Számtalan volt beteg mondhatja el, hogy ma már egészséges, győzött a limfómával való küzdelemben.
Legjobban: