Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI) a többi között amputáltak, agy- és gerincvelősérültek, stroke-on átesett betegek, súlyos központi idegrendszeri sérültek orvosi utókezelését végzik összesen tizenkét különböző osztályon. Van azonban három olyan központi részleg, ami "kilóg" a sorból, hiszen egyetlen osztályhoz sem, és közben mégis mindenkihez tartoznak: a hidroterápia, az ergoterápia és a sportterápia. Ők együtt alkotják a rekreációs csapatot, és egy 11 évvel ezelőtti formabontó kezdeményezésnek köszönhetően mára az OORI "szívcsakráját" is, ahol évente egyszer mindenki kiengedheti a fáradt gőzt, és "vérre menő" versenyben mérheti össze ügyességét. Olyan játékok ezek, melyek egyben bemutatják azokat a nehézségeket, amikkel pácienseik nap mint nap szembenéznek és megküzdenek egy teljesebb élet reményében. Katona Enikő, az OORI Rekreációs Napok ötletgazdája, a hidroterápiás részleg vezetője, szomatopedagógus, hippo-hidroterapeuta, rehabilitációs úszóoktató 27 éve dolgozik az intézetben, így nemcsak a 2020-as Egészséghősök szakmai díját elnyerő OORI rekreációs csapatról, de az intézetben folyó munkáról is érzékletes képet festett kérdéseinkre válaszolva.
HáziPatika.com: Nehéz lenne ma másik olyan magyar egészségügyi intézményt mondani, ahol az ott dolgozók, legyenek akár orvosok, ápolók vagy gyógytornászok egy napra "büntetlenül" kiléphetnek az egyébként szigorú keretek közül. Címeiket, rangjukat hátra hagyva adják át magukat a versengés örömének, "megengedve" ezzel betegeiknek is, hogy az év másik 364 napján számukra "láthatatlan", az összecsapás hevében viszont megmutatkozó humoros, versengő vagy egyszerűen emberi oldalukról is megismerjék őket. Honnan jött az OORI Rekreációs Napok ötlete?
Katona Enikő: Létezik egy úgynevezett OORI identitás, hiszen intézményünk több, mint száz éves hagyományokkal bír, és több százan dolgozunk nap mint nap a hozzánk kerülő betegekért. OORI-snak lenni fogalom.
Ugyan az intézeten belül egységes rehabilitációs szemlélet uralkodik az egyes osztályok kicsit mégis olyanok, mint egy-egy városállam, sérülésspecifikus szempontjaik szerint építik fel a betegek fejlődését támogató szakmai programjukat. Minden részlegnek megvannak a maguk orvosai, ápolói, terapeutái, dietetikusai, vagy akár gyógytornászai, de léteznek olyan terápiás eljárások, amelyek sajátos eszközigényüknek köszönhetően nem bonyolíthatóak az osztályokon. Ezt alkotjuk mi hárman, az erogterápia Dr. Mogánné Tölgyesy Szilvia, a sportterápia Szántó Krisztina vezetésével múködik, az én részlegem pedig a hidroterápia. Hiába vagyunk, voltunk azonban mindig napi kapcsolatban minden osztállyal, kicsit mégis periférián éreztük magunkat. Ezen akartam változtatni, szerettem volna a munkánkat jobban megismertetni az osztályokon dolgozókkal, hogy tudják, pontosan mi is történik egy-egy hozzánk küldött betegükkel. Végül ehhez két programot is életre hívtunk, egy nyílt szakmai napot, ahol a legfontosabb célunk az, hogy bemutassuk, hogyan kapcsolódunk az osztályokon folyó rehabilitációs munkához, célokhoz, elindítva ezzel a közös együttgondolkodási folyamatot egy-egy eset elemzése kapcsán.
A másik egy szabadabb program, melynek végül az osztályok közötti versenynap adta meg a keretet. Így indult el egy 2010. májusi szombaton az OORI Rekreációs Napok hagyománya. Azóta a tavalyi COVID-évet leszámítva minden májusban 9 csapat méri össze ügyességét olyan versenyekben, ahol a saját bőrükön tapasztalhatják meg, mennyire nem egyszerű a betegeknek a vízben egyensúlyozni, járni, koordináltan, hatékonyan mozogni járásfejlesztés közben. Minden évben igyekszünk megadni egy aktuális tematikát, ami köré szervezzük a feladatokat. Például az olimpia évében volt az OORImpia, a centenáriumunk évében a HistOORI, melyekre a csapatok is mindig nagyon készülnek. Saját pólóban érkeznek, csatakiáltásokkal (csasztuskákkal, de néha hosszabb rímekbe szedett eposzokkal) köszöntik egymást, mindig nagyon viccesek és aktuálisak. Nemcsak a csapatok jönnek ilyenkor hozzánk, az ergo-, hidro- és sportterápiás részlegekre, de a versenyzők családtagjai, sőt az osztályokról a betegek is transzparensekkel. A három helyszínre követik a csapatokat a szurkolók kerekesszékkel, bottal, járókerettel, ki milyen eszközzel rendelkezik. Hogy úgy mondjam, sérülésspecifikus drukkerek hajrázva szurkolnak az orvosuknak, gyógytornászuknak. Emberként láthatják őket, fehér köpeny nélkül, ahogy fürdőruhában, befáslizott fejjel próbálnak például vakon célba dobni. Egyszerre vidám és felemelő érzés mindezt évről évre látni, miközben a célunkat is sikerült elérni.
Sokkal hatékonyabbá vált a rekreációs csoport részlegei és az osztályok közötti kommunikáció, többször jönnek le hozzánk megnézni a betegeket munka közben, és úgy érzem változott a nálunk végzett munka fontosságának megítélése is. Az pedig már csak "bónusz", hogy a rekreációs csapatból igazi szövetség kovácsolódott. Ezt koronázta meg a HáziPatika Egészséghősök-díja, ami nemcsak nekünk, de az egész intézetnek egy csodálatos eredmény. Hiszen mi természetesen lelkesedünk ezért a programért, de az, hogy egy külsős szakmai csoport elismeri a kezdeményezésünket, még értékesebbé teszi számunkra. Nagyon drukkolok, hogy 2021-ben megszervezhessük a rekreációs napot és az üvegdíjjal a kezünkben nyithassuk meg az idei játékokat.
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
HáziPatika.com: Most már tudjuk, milyenek az "ünnepnapok" az OORI-ban, de hogyan képzeljük el a hétköznapokat? Az ott folyó munka nehezen hasonlítható az átlagos kórházi gyakorlathoz.
K. E.: Ha valaki rehabilitációra szorul, akkor az azt jelenti, hogy valami súlyos dolog történt vele, ami maradandó károsodást fog okozni, megváltozik az életminősége. Az életminőség egyébként nagyon szubjektív, minden betegnek magának kell megfogalmaznia, hogyan éli meg a bekövetkezett változást, aminek oka lehet például egy baleset, stroke, daganatos vagy vírusos megbetegedés, ami az idegpályákra mért végzetes csapást. Sajnos, a rehabilitáción lévő emberek kis százalékát tudjuk teljes mértékben visszaadni a társadalomnak. A betegek többsége valamennyire megragad a megváltozott állapotában, amiben mi megpróbáljuk a helyzetéhez, a sérülés mértékéhez képest a legmagasabb szintre hozni. A rehabilitációban jelenlévő szakemberek: orvos, nővér, gyógytornász, mozgásterapeuta, pszichológus, logopédus, ergoterapeuta, sportterapeuta, hidroterapeuta, dietetikus, szociális nővér a beteggel közösen fogalmazza meg a páciens rövid- és hosszútávú céljait. Az intézetünkben előforduló súlyos sérülések többnyire komplex tüneti megnyilvánulásokat eredményeznek. Tehát a mozgásszervi funkciók mellett sérülhet a vegetatív, szenzoros, kognitív, pszichés és szociális funkcionalitás. Ahhoz, hogy a beteg kilábaljon, új célokat tudjon megfogalmazni, sok szakma együttes segítsége kell. A rehabilitációhoz szükséges idő egyéni, de itt többnyire hónapokról, évekről van szó.
Mindig teamben dolgozunk a betegért, ezért is "küzdősebb" innen a perifériáról hatékony munkát végezni. És ezért is fontos, hogy ismerjék a tevékenységünket. Nagyon szeretem, amikor lejön egy orvos vagy gyógytornász és látja, hogy az a páciens, aki nehezen mobilizálható, a vízben például mennyivel szabadabban, aktívabban viselkedik. Persze a beteg számára nem az első alaklom a legfelszabadultabb, hiszen a vízben lévő erőhatások az összes problémájával szembesíteni fogják. De, ha valakinek megfelelő, stabil a légzéskontrollja, akkor megtapasztalhatja a vizet, mint háromdimenziós közeget, kipróbálhatja magát miközben ott a terapeuta, aki végig biztonságot nyújt.
HáziPatika.com: Mi a legnagyobb nehézség, kihívás ebben a munkában?
K. E.: Amikor egy trauma vagy betegség miatt következik egy életminőség-változás, ott nyilván lesznek elveszített képességek, amelyek súlyosan érintik az egyén önálló életvezetését, szociális szerepvállalásait. A páciensnek ilyenkor joga van, hogy ezeket meggyászolja, az azonban egyénenként változó, hogy mindez kinél hogyan történik, mennyi idő alatt. Meghatározó, hogy milyen a család hozzáállása az adott helyzethez, a rehabilitáció folyamatához. Sok esetben a rehabilitáció kezdetekor a beteg még a gyász fázisában van, nem látja a célt a megváltozott élethelyzet lehetőségeit, értelmét. A rehabilitációs team támogatásával mégis képessé válik új célok megfogalmazására. Persze nagyon sokan azonnal tenni akarnak és küzdenek azért, hogy visszaszerezzék "előző" életüket. De komoly kompromisszumokat vár el minden érintettől az élet egy ilyen helyzetben. Ha csak ebbe belegondolunk már az is elég, hogy támaszt, reményt és nagyon sok konkrét segítséget tudunk nyújtani egy ilyen nehéz élethelyzetben a sérültnek és családjának egyaránt.
A hidroterápiás munka során az egyik nagyon komoly kihívás például az, hogy mindenkinek biztosítjuk az önálló mozgás lehetőségét a vízben, hiszen lehet, hogy a gravitáció erőterében esetleg nem lesz képes az önálló járásra a beteg. Megfelelő légzéskontroll elsajátítása után egy nyaki gerincvelő-sérült beteget is meg lehet tanítani akár három úszásnemre. Ez azt jelenti, hogy a páciens a kerekesszékes életforma ellenére a vízben magas szintű önállóságot élhet át, amely hat az önértékelésére és az életminőségére.
HáziPatika.com: Tehát valójában minden beteg egyfajta sikertörténet, de biztosan vannak olyanok, akiket a többieknél is maradandóbb emlékként őriz. Említene néhányat?
K. E.: Huszonhetedik éve dolgozom itt, számtalan történetem van. Nagyon sok a fiatal sérült, akik a nehézségek ellenére aktív, önálló életet szeretnének élni. Határozott célokkal érkeznek, így természetes, hogy mindent beleadunk és valóban az akarat diadalát éljük át sokesetben. Ezért is nehéz egy-egy embert kiemelni. De például a koronavírus-járvány kezdetekor stroke-ot kapott egy általam is ismert úszóoktató fiatalember, akivel az akut szakasz lefolyását követően szinte azonnal elkezdhettem a hidroterápiát. Nyilván ez egy nagyon speciális eset, hiszen úszóoktatóként a víz közege különösen fontos élményt, kapcsolatot jelentett a beteg számára. A terápia hatékonysága, dinamikája szempontjából meghatározó volt a páciens sérülés előtti vízbiztonsága, úszástudása. Az ő esetében biztos vagyok benne, hogy a dinamikus fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult az, hogy a számára fontos vízi közegben gyakorolhatott. Pont a minap kaptam tőle üzenetet fotóval, újra elkezdett biciklizni, és fiatal családapaként végre úgy érzi, hogy visszakapja a korábbi életét.
De említhetném azt a fiatal lányt is, aki néhány éve motorbalesetet szenvedett, mindene eltört, a két felső végtagja pedig lebénult, szó szerint lógtak a kezei. Ő egyáltalán nem volt egy "vízi lény", gyakorlatilag itt a hidroterápián tanult meg úszni. Nyáron viszont már átúszta a Balatont, sérült kezekkel, de stabil úszótechnikával. Nagyon büszke vagyok rá! Nemrég írt, hogy nagyon megviseli a COVID-időszak, hogy nem tud úszni járni, mert minden zárva van. Szenved, mert máshogy nem tudja erősíteni, szinten tartani az izmait, a sok törés miatt ugyanis nem terhelheti az alsó végtagjait, csípőjét. Sajnos, nem egyedi most ez az eset.
HáziPatika.com: Sokakkal tartja így a kapcsolatot?
K. E.: Mindannyian sok családdal tartjuk a kapcsolatot, akár évtizedekre visszamenőleg. A Facebook például nagyon jó arra, hogy ezt megtegyük, hogy nyomon kövessük az életüket, a fejlődésüket. De persze a sikertörténetek mellett vannak kevésbé eredményesek, és akadnak olyanok is, akik elégedetlenek. Nem lehet minden család igényének megfelelni, de összességében ez egy nagyon kreatív munka, ahol minden nap hasznosnak érezhetjük magunkat.
HáziPatika.com: Hatalmas mentális, érzelmi és sokszor fizikai teher alatt is dolgoznak, hogyan tudnak mindezzel megbirkózni?
K. E.: Csak magamról tudok beszélni, de én egyre motiváltabb vagyok. Bár néha úgy érzem, már nem tudom több fiatal kettétört életének történetét meghallgatni, mert nehéz feldolgozni. De aztán mindig "helyzetbe kerülök" és akkor rögtön irányba állítom magam: oké, csináljuk! Mitől lesz neki sokkal jobb? Mi az, amit én már tudok, és amitől neki gyorsabb, hatékonyabb lesz a felépülése? Amivel sikerélményt adhatok, gazdagíthatom az önértékelését, hogy úgy menjen ki a hidroterápiáról, hogy többet tud önmagáról, mint amikor bejött. Ettől érzem magam hatékonynak, ez az én "drogom".
Ez is érdekelhet
Legjobban: