Amikor betegként tekintünk az egészségügyben dolgozókra, eszünkbe sem jut, hogy hány tanulással töltött nap, mennyi tapasztalat állhat a munkájuk mögött. Érthető, hiszen egy panasszal érkező számára a legfontosabb, hogy minél gyorsabban és számára megfelelő módon átessen a vizsgálatokon. Elég egyetlen félresikerült mondat, és azonnal másképp látjuk a rendelőben velünk történteket.
Nem munka, hivatás
Krisztina, szinte napra pontosan emlékszik az első egészségügyben megtett lépcsőfokra: 39 és fél éve vizsgázott, mint szakképzett dolgozó. Az egészségügyi szakiskola után esti tagozaton érettségizett, miközben egy vidéki kórházban dolgozott reumatológiai asszisztensként. De a tanulásnak ezzel még korántsem volt vége, mert elvégezte a reumatológiai szakasszisztensi majd az ODM, vagyis csontsűrűség vizsgálat tanfolyamot is. 18 év után egy magánklinikára hívták Krisztinát, ahol rendelővezető is lett, ám a sors közbeszólt, és a klinika megszűnt. „Bevallom, egyetlen napot sem szerettem volna munkavégzés nélkül kihagyni, ezért szinte azonnal jelentkeztem a korábbi munkahelyemre. Sajnos asszisztensként nem tudtak újra felvenni, ezért raktárvezető lettem, mert megismerték a korábbi 18 év alatt a munkabírásomat. Bár nagyon hálás voltam, hogy lehetőséget kaptam, de így távol kerültem a betegektől, ami számomra elég fájdalmas tapasztalat volt. Igyekeztem helytállni a számomra új területen, de a betegek segítése a gyógyulási útjukon, mindenféle jó tanács, amivel tudom támogatni őket, ez nekem nagyon-nagyon hiányzott…”
„Lélekkel, együttérzéssel és becsülettel végzi a munkáját. Mindig segít, információt ad. Ha kérdés van vagy probléma, megoldja.” – írja jelölésében egy olvasónk.
Ekkor egy másik szakrendelőbe került, ahol a tüdőgyógyászaton, asszisztensként helyezkedett el. 13. éve dolgozott itt, amikor betörte az ajtót a COVID. A világjárvány ideje minden szempontból megváltoztatott mindent, amit addig gondolt. A pandémia alatt Krisztina – mint az egészségügyben dolgozó többi kollégája – éjt nappallá téve dolgozott. Nem csak az idejét, de az összes tudását is felhasználta, hogy segítsen a számolatlanul áradó embereknek. A saját tüdőgyógyászati munkája mellett, a kórház előtti konténerben irányította a betegeket, mentősöket, hogy épp melyik zónába indulhatnak el. „Megesett, hogy valaki éjszaka felhívott telefonon, hogy figyelj Krisztina, segíts, mert megfulladunk, az egész család beteg. Bementünk a sürgősségibe, és azt mondták, hogy 6-8 óra a várakozás, mert rengetegen vannak. Most mit csináljunk? Ilyenkor nem volt kérdés, hogy autóba ültem és segítettem, konkrétan a helyszínen. Hétvégén oltottunk, napközben és éjszaka, hol a munkakörömben, hol a konténerben dolgoztam. Rengeteg olyan élmény ért, amit valószínűleg sohasem fogok elfelejteni...” A COVID járvány lecsengése után Krisztina lelkiismeretes és kitartó munkájáért, a Kórházszövetségtől megkapta az „Év COVID dolgozója” elismerést.
A segítő szakmák két oldalát is megjárta
A pandémia alatti dinamikus és kimerítő időszak elmúltával egy rövidebb időszakot a szociális szférában dolgozott ápolásvezetőként egy idősek otthonában. „Kihívásként tekintettem erre a megtisztelő feladatra és igyekeztem a legtöbbet adni magamból. Nagyon megszerettem az ott lakókat, a kollégáimat és a vezetőséget is. A szociális munka egy nagyon más világ, szerintem teljesen eltérő kompetenciákatt kíván meg, mint az egészségügyi terület. Engem folyamatosan valami láthatatlan szál húz a betegek segítése felé. Visszagondolva az eddigi pályafutásomra, a magánéletemet is átszövi ez a fajta motiváció. Nem is tudom, talán ez egyfajta nyitottság és készenlét, hogy bárki, bármikor hozzám fordulhat.” Krisztina útja ezután a Semmelweis Egyetem Szakrendelő Intézetébe vezetett, ahol a Osteodenzitometrián vagy más néven DEXA laboratóriumban végez csontsűrűség-vizsgálatokat. „Bizony, feladtam a vezetői állásomat, a kötetlen munkaidőt, a több fizetést, hogy visszajöjjek szakasszisztensnek. Még mindig fantasztikus érzés, hogy pár kedves szóért, odafigyelésért milyen hálásak az emberek. Elmondják sokszor, hogy jól érezték magukat a beavatkozás alatt, milyen jókat beszélgettünk, és ezt szeretnék megköszönni. Ilyenkor mindig azt szoktam nekik mondani, hogy jó szívvel gondoljanak mindig rám, és vigyék a hírnevünket szerteszét az országba, mert nagyon jó szakrendeléseink vannak, kiválóan képzett orvosok, és szakasszisztensek dolgoznak itt.”
Néhány kedves szónál biztosan több: szakma és kommunikáció
„A mostani munkám során egy csodálatos kis csapatban van szerencsém dolgozni, ráadásul egy kiváló, támogató vezetőség segíti az összes általa felhasználható fizikai és szellemi segítséggel a munkánkat. Dr. Varga Péter az igazgató úr, és Bugarszkyné Sárközi Gizella igazgatóhelyettes asszony szakmailag és emberileg egyaránt kiállnak mellettünk.” Krisztina soha nem múló lelkesedése és pozitív energiái a napi betegekkel való munkán túlmutattak, ezért felkérték, hogy az intézménybe érkező egészségügyi tanulók számára gyakorlati oktatást is tartson. Hátteret is biztosítottak a feladathoz: a Semmelweis Egyetemen továbbképzésre is jár mindemellett, hiszen a szakmai gyakorlatvezetés komoly felelősséggel járó feladatkör.
„Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy a szakmai karrierem egyik csúcsa ez a mostani időszak. Ha az oktatás során felmerül egy innovatív megoldás megmutatása, és hiányzik hozzá az eszköz, hamar megérkezik. Például megesett, hogy egy véna szkennert szerettem volna, a vérvétel láthatóságának segítésére, és jelezve a problémát, azonnal kaptunk egyet. A mostani fiatalok teljesen más szemszögből közelítenek a tanuláshoz, mint amikor én tanultam. Igyekszem olyan inspiráló lenni, amennyire csak lehet, és felhasználom a technikai eszközöket is.
Videóra vesszük a gyakorlati oktatás egyes elemeit és ezekből építkezünk. Az órákon nincs telefonnyomkodás, hanem odafigyelnek, és érdeklődnek. Eljátsszuk a vérvételt, a vérnyomásmérést, az újraélesztést és a többi ápolási feladatot. A bizalom alapja a hitelesség is. Bár szakmailag maximumot kell nyújtanom, de meg kell világítani a munkánk emberi oldalait is.”
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
A munka számára nemcsak a pénz, inkább a szeretet, a törődés, odafigyelés. – írja egy másik olvasónk.
Krisztina számára a másokkal történő empatikus kommunikáció nagyon fontos. Nem csak a betegekkel, hanem a tanítás, vagy pályaválasztási előadások során is hitelesen tudja közvetíteni, miért is szerethető az egészségügyi terület. „Bevallom, engem feltölt és erőt ad, hogy átadhatom azt a sok tudást és tapasztalatot, amit az évek során összegyűjtöttem. A hetedik, nyolcadikos tanulókkal történő személyes beszélgetések is olyan meglepő és inspiráló gondolatokat adnak, amelyekkel egyre lelkesebb előadásokat, tréningeket tudok a későbbiekben majd tartani.”
Ez is érdekelhet
Segíthetek valamiben? Hogy telt a napja? Ezek alapvető, mégis sokszor hiányzó mondatok az egészségügyben.
Az igazán gyakorlati jellegű pályaorientáción nem csak a hagyományos
újraélesztéssel vagy vérnyomásméréssel találkozhatnak a gyerekek, hanem például
egy speciális „drogszemüveggel” is. Ha ezt felveszik, akkor olyan állapotba
kerülhetnek, mint aki drogot fogyasztott. „Látható,
hogy igyekszünk minél több olyan figyelemfelkeltő eszközt és módszert
használni, amelyek megmozdítanak bennük valamit. Az az igazság, hogy én nagyon
jó családban nőttem fel, igyekszem a családi mintát a munkám során is tovább vinni.
Ismertem a nagypapámat, nagymamámat, együtt éltünk vidéken, Zebegényben. A
szüleim, és a nagyszüleim is mindig arra tanítottak, hogy 'kislányom, te úgy viselkedj mindenkivel, mint
ahogy te is elvárod, és szeretnéd, hogy veled is így viselkedjenek'. Engem úgy neveltek, hogy kommunikálunk egymással, és például este mindig megbeszéltük,
kivel, mi történt aznap. A mai számítógépes, rohanó világban ezeket a gyerekeket
talán kevesebb ilyen inger éri. Ezért is tartom fontosnak, hogy az egészségügy
felé vezető úton úgy tanítsunk, hogy annak alapvető része legyen a megfelelő kommunikáció.”
Legjobban: