Magyarországon évente 30 ezernél is több ezer ember hal meg rákban. Ha igaz, amit egy amerikai tanulmány feltárt, akkor ebből tízezer életet megmenthetnénk megfelelő életmód követésével. Sőt lehet, hogy ennél is többet, ha a rák elleni rendelkezésre álló erőforrások felhasználását átgondolnánk. A JAMA Oncology folyóiratban közzétett tanulmányukban harvardi kutatók két nagy kohorsz vizsgálat - az ápolónők egészségügyi tanulmánya és az egészségügyi szakemberek nyomonkövetési tanulmánya - adatait felhasználva elemezték, hogy az életmódtényezők hogyan kapcsolódtak a rákkockázathoz. A résztvevőket négy ismert rákkockázati tényező (dohányzás, alkoholfogyasztás, testtömeg-index és a fizikai aktivitás) alapján alacsony és magas kockázatú csoportokba osztották - számolt be a Vox magazin .
Az alacsony kockázatú csoport olyan emberekből állt, akik soha nem, vagy csak néhány évig dohányoztak, és azokból, akik soha nem ittak alkoholt , vagy csak keveset (napi egy vagy kevesebb ital a nőknél, kettő vagy kevesebb a férfiaknál). Ide tartoztak azok is, akiknek BMI-je 18,5 és 27,5 között volt, valamint azok, akik hetente legalább 75 percig intenzív, vagy 150 percig mérsékelt testmozgást végeztek. A magas kockázatú csoportba pedig azok kerültek bele, akik nem feleltek meg ezeknek a kritériumoknak.
Tudni kell viselkedni
Az adatok szerint a rák minden megvizsgált típusánál a magas kockázatú csoportnak nagyobb esélye volt a rák diagnózisára, mint az alacsony kockázatú csoportban. Ez különösen igaz a dohányzáshoz és az iváshoz kapcsolódó betegségekre, például a tüdő-, nyelőcső- és mandulákat, illetve a nyelv tövét érintő orofaringeális rákokra. A viselkedésük, szokásaik miatt magas kockázattal élő embereknek általában rosszabb eredményeket mutattak a rák túlélésében is.
A kutatók megjegyezték, hogy a kutatás a fehér népességhez tartozó egészségügyi szakemberek körében történt, akik általában jobb életkörülmények között és egészségtudatosabban éltek, mint az amerikai lakosság átlaga. Ennek ellenére nagy vonalakban egyetértenek a korábbi epidemiológiai vizsgálatok megállapításával, hogy jelentős számú rákos megbetegedés és haláleset elkerülhető lenne az életmódbeli tényezők módosításával - mondta Mingyang Song a tanulmány vezető szerzője, a Harvard kutatója. A tanulmány azonban erőteljesen felhívja a figyelmet a környezeti tényezők fontosságára a rák kockázatában, s ezt is figyelembe véve a daganatos betegségek sok típusa valóban megelőzhető.
A rák kialakulásában azonban nem csak az említett tényezők játszhatnak fontos szerepet, hanem bármilyen hihetetlen, a balszerencse is. A Johns Hopkins orvosi egyetem két kutatója Bert Vogelstein és Cristian Tomasetti mutatta ki , hogy a véletlenszerű genetikai mutációk hogyan vezethetnek gyakran rákos megbetegedésekhez. A "balszerencsés" tanulmány szerzői elmondták a Voxnak, hogy a rák kialakulásában az őssejtek normális osztódása során bekövetkező elkerülhetetlen mutációk legalább annyira fontosak lehetnek, mint az örökletes és környezeti tényezők.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megelőzés vagy gyógyítás?
Arra is rámutattak, hogy az optimális életmódot folytató betegek - akik tehát rendszeresen mozognak, nem dohányoznak és nem isznak - szintén megbetegedhetnek rákban. Ez világít rá igazán, hogy mennyire fontos a rák felderítési módszereinek és kezelésének fejlesztése. "A megelőzés akkor optimális, ha alkalmazni lehet, de sok ráktípus esetében a korai felismerés és kezelés a kulcs a halálozás csökkentéséhez - írta Vogelstein és Tomasetti.
Az orvosok között régóta komoly vita folyik arról, hogy a rák ellen felhasznált forrásokat (különösen a közpénzeket) mely területekre kell elsősorban koncentrálni, a gyógyításra vagy a megelőzésre. A kérdést azért nehéz eldönteni, mert a rák sokféle betegség , amelyek egy része megfelelő életmóddal és megelőző programokkal féken tartható, míg más daganatos betegségeknél a megelőzés nem működik, és csak a gyógyítás mentheti meg a beteget.
Ez is érdekelhet
Ráadásul a megelőzés nem csak szűrőprogramokat és életviteli minták követését jelenti. Jelentős eredményeket csak a beavatkozások széles palettájával lehet elérni, többek között klinikai, egyéni, és közösségi szintű stratégiákkal, illetve a társadalom szintjén szabályozási változásokkal. Mindez magában foglalhatja például, hogy az orvosok kompenzációt kapnak azért, ha a betegeknek viselkedésmódosítási tanácsokat adnak, vagy az állam ösztönzi az egészségesebb étkezést a gyümölcs- és zöldségfélék támogatásával. Az állami finanszírozás valószínűleg nem döntheti el, hogy a megelőzés vagy a gyógyítás fontosabb-e, a küzdelem mindkét típusát támogatnia kell.
