A magyar egészségügy átalakulóban van, az Ipsos piac- és közvéleménykutató cég pedig arra volt kíváncsi, hogy ezek a folyamatok merre tartanak. Különösen az érdekelte őket, hogy az állami és a magánszolgáltatások között milyen kontraszt van, mert ebből az is kiderülhet, hogy a magánegészségügy milyen irányban fejlődhet.
Az OEP 2016-ban összeállított egy tanulmányt , amelyből kiderült, hogy a biztosítottak közül 1,1 millió ember semmilyen egészségügyi szolgáltatást nem vett igénybe a felmérés előtti egy évben. Azaz rájuk az állam 0 forintot költött egészségi ellátás címén. Ugyanakkor a kiadások 88 százaléka a finanszírozottak 20 százalékára ment el.
Ezért felmerült a kérdés, hogy akik nem járnak az állami egészségügybe, gyakrabban vesznek-e igénybe magánegészségügyi szolgáltatást. Azaz párhuzamosan működik-e a kettő, vagy van egy réteg, amely csak magánegészségügybe jár. Azt találtuk, hogy egyelőre a párhuzamosság az alapvetően jellemző - mondta el a HáziPatikának Saly Miklós, az Ipsos egészségügyi kutatásokért felelős vezetője.
Persze, mindenkinek megvan a saját tapasztalata arról, hogy a magán- és az állami egészségügy nem válik el élesen. A magánműtétek jelentős részének például az előkészítése, a kivizsgálás, a laboranyagok levétele, a hotelszolgáltatás magánkeretek között zajlik (komfortosan berendezett szobákban), de a műtét maga OEP-kvótára és finanszírozással történik. Ez egy szürke zóna , ahol az állami kvóta és finanszírozás ellenére mindenki magánszolgáltatók ügyfeleként van jelen. Ez csak úgy működhet, ha az állami infrastruktúrát használják magánúton. Ezért nagyon nehéz besorolni az itteni tevékenységeket a magán- vagy az állami ellátásba - mutatott rá a szakember a hazai helyzet zavarosságára.
Hozzátette, hogy a fogyasztóktól nem lehet elvárni, hogy ezt megkülönböztessék, de tudtával állami kezdeményezés sincs a helyzet felszámolására. (A magán-egészségbiztosításokról szóló cikkünkben a biztosítási szakemberek is a szürke zóna meglétét tartották a magánszolgáltatások terjedése előtt álló egyik fő akadálynak.)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Alulról épülő magánszolgáltatások
Az OECD-adatokból látszik, hogy a GDP-arányos egészségügyi kiadások az elmúlt öt évben enyhén csökkenő tendenciát mutatnak, ami reálértéken egyértelmű csökkenést jelent. A kormány a financiális hátteret nem erősítette meg, miközben az ellátás színvonala folyamatosan kopik, az orvosok eltűnnek a rendszerből. Mindinkább úgy néz ki, hogy ezzel a felsőbb szintről érkező ellehetetlenítéssel a fizetőképes betegkört "kiutálják" az állami egészségügyi ellátásból. Ha valaki mostanában került kapcsolatba a fekvőbeteg-ellátással - és erről nem az intézmények tehetnek -, annál biztosan értelmet nyer a gondolat, hogy az egészségügyi ellátásra muszáj pénzt áldozni - állapította meg Saly Miklós.
Ebből aztán szerinte az következik, hogy alulról jövő magánegészségügy alakul ki, mert felülről elzárják a pénzcsapot, és aki teheti, magánegészségügyi ellátásokat keres. Akinek van rá pénze, nem sokat fog habozni, akinek pedig nincs, biztosításokat fog kötni. A többieknek, a leszakadóknak marad az állami ellátás.
A felmérésből kiderült, hogy 6 hónap alatt átlagosan 4,7 alkalommal keresünk fel bármilyen egészségügyi szolgáltatót. Ugyanakkor a lakosság 51 százaléka az elmúlt félévben 3-szor vagy kevesebbszer vett igénybe ilyen szolgáltatást, azaz járt orvosnál. Olyanok is voltak, akik 7 vagy több alkalommal létesítettek kapcsolatot az egészségüggyel, de arányuk csak 20 százalék volt. Az idősebbek nyilvánvalóan az átlagnál jóval többen vannak ebben az egyötödben.
A válaszadók 73 százaléka vett már magánegészségügyi szolgáltatást, közülük pedig 48 százalék az elmúlt 6 hónapban járt ilyen helyen (amely bármilyen része lehetett a privát szolgáltatásoknak, például fogászati ellátás is).
A legkeresettebb szolgáltatások toplistáján nincs semmi meglepetés, hiszen a fogászati ellátások, a nőgyógyászati vizsgálatok és a labordiagnosztika állnak a dobogón.
Nagyon nagy az átfedés az állami és a magánellátásban dolgozó orvosi gárdák között. Érdekes volna részletesen felmérni, hogy vajon hogyan teljesítenek az egyik és a másik környezetben - vette fel Saly Miklós. Nyilvánvalónak tűnik ugyanis, hogy ahol hatalmas terhelés mellett csak pár perc jut egy betegre, nem lehet olyan hatékonyan gyógyítani, mint amikor a szakember le tud ülni a beteggel, és alaposan kikérdezheti, megvizsgálhatja, elbeszélgethet és bizalmi kapcsolatot építhet ki vele. A gyógyításnak van egy edukációs szakasza, amely rendkívül fontos a betegek egészségértése szempontjából. Az orvos nagyon sokat tehet a gyógyulásért, ha megfelelően elmagyarázza, hogy milyen betegségről van szó, és hogyan szándékozik kezelni. Vannak kutatások, amelyek igazolják, hogy azok a betegek sokkal jobb gyógyulási mutatókat produkálnak, akikkel eleget foglalkoznak, és empátiát éreznek a szolgáltatásból (legyen ez állami vagy magánellátás).
Miért választanak magánszolgáltatást?
A kérdőíveken felsorolt 18 állami ellátás közül az emberek leggyakrabban a háziorvosi ellátást, a labordiagnosztikát és a szakorvosi ellátást veszik igénybe. A magánegészségügy kínálatából pedig a fogorvosi ellátás, a szemészet és az egynapos sebészet érdekelné őket leginkább. Utóbbi például 26 százaléknak volna érdekes.
Hogy miért választ valaki magánegészségügyi szolgáltatókat, abban semmilyen meglepő nincs az eredmények szerint. A jobb eszközpark bizalomgerjesztő, a szolgáltatás sokkal kényelmesebb, nem kell várakozni, időre lehet menni, és dolgozóbarát. Továbbá a várólista hiánya a magánoldalon és a sürgősségi ellátások hiánya az államin erősen tolja az embereket a magánegészségügy irányába. Ha valakinek fájdalma miatt azonnali, de legalábbis gyors diagnózisra van szüksége, akkor fizetni fog, ha képes rá, mert a fájdalom nagy úr - szögezte le az Ipsos szakterületi vezetője. Elmondta, hogy a jobb és részletesebb tájékoztatás, a kiszámítható és előrelátható költségek, illetve a hálapénz hiánya szintén fontos befolyásoló tényezők.
A válaszadók többsége úgy gondolja, hogy a magánegészségügy jelenleg nem képes kiváltani, helyettesíteni az állami ellátást. Illetve az állam feladata lenne egy olyan egészségügyi rendszer felépítése, amely elég jól működik ahhoz, hogy mellette ne legyen szükség a magánegészségügy igénybevételére. Vagy csak olyan területeken legyen magánszolgáltatás, amelyek tényleg extrákat nyújtanak. Ezzel a megközelítéssel 77 százalék egyetért. De az is beszédes, hogy a magánellátás dominánssá válását csak a válaszadók szűk negyede tartja reálisnak.
Sokan úgy vélik, hogy akinek rendszeresen kell orvoshoz mennie, nyugodtan mehet magánellátásba. Ennek ellenére az emberek túlnyomó többsége az állami ellátásban látja a jövőt, nem a magánellátásában.
A válaszadók 68 százaléka mégis úgy véli, hogy a magánellátás jelentősége nőni fog a jövőben. Ha pedig valaki az elmúlt 6 hónapban vett igénybe magánszolgáltatást, akkor az arány már 77 százalékra emelkedik. Ez azt mutatja, hogy sokan ezen a csatornán keresztül találtak megoldást a problémájukra.
Mennyit költenének?
A szolgáltatás megléte csak egy dolog, a költségek a híresen árérzékeny magyar fogyasztókat jelentősen befolyásolják. Ezért fontos kérdés, hogy szükség esetén mennyit fordítanának magánegészségügyi szolgáltatásra. Ha a ténylegesen megtörtént kiadásokat nézzük, akkor a költések fele jellemzően 20 ezer forint alatti. De a fogászaton vagy a szemészeten jelentős azok aránya, akik akár 20 ezer forintnál is többet hajlandóak lennének kiadni egy-egy alkalommal. Ezt a hajlandóságot nyilván az elégedettség is komolyan befolyásolja.
Az elégedettséget a net promoter score mutatóval vizsgálták. Ha valaminek 77 %-os a promoter score-ja , akkor vagy minimális az elégedetlenek létszáma, vagy a középső traktusba szorult be 20 százalék, a maradék pedig maximálisan elégedett volt.
Az állami ellátás legjobban értékelt tagja, a gyermekorvosi ellátás 30 pontot ért el. De még ez is csak közel feleakkora, mint a top 5-ben a labordiagnosztika a magánszolgáltatásoknál. Hatalmas a kontraszt a kettő között - és nyilván csak azok tudnak reális értékítéletet mondani, akik mindkét ellátást igénybe vették. A kettő azonban nagy valószínűséggel kizárja egymást a legtöbb esetben. Aki magánfogászatra jár, nem fogja igénybe venni az államit ugyanabban az időintervallumban. A magánellátással kapcsolatos átlagos elégedettség 54,2-es értéket ért el, az állami pedig 11,5-est. Ez a közel ötszörös szorzó már komoly szakadék.
Ugyan ez csak feltételezés, de ott lehet nagy esélye a magánellátásnak, ahol átlag felett tud teljesíteni, miközben az állami csak átlag alatt. Ide tartozik például a szűrővizsgálat. A potenciál a szakorvosi ellátásokban van meg leginkább a magánegészségügy számára. Ám amíg nem lesz a magánszolgáltatásban minimálisan elvárt standard színvonal, addig a megítélés sem lehet általánosan jó. Mást nyújt ugyanis egy magánrendelő vagy egy szakklinika.
A magánszolgáltatásoknak fontos része a marketing. A szakorvosi ellátást is lehetne showbusiness-szerűen végezni. Ha a magánszolgáltatók a gyógyításban hasznosítható okoseszközöket be tudnák vonni saját terápiás eszközeik közé, akkor ez jelentős vonzerőt és megtartóképességet jelentene. Például egy olyan vércukormérő, amely képes a felhasználó okostelefonjával kommunikálni, és így a frissen mért adatot eljuttatni az orvoshoz komoly segítséget jelentene mind a gyógyításban, mind a megfelelő életmód követésében - állítja Saly Miklós. Szerinte ez az út az állami szolgáltatás előtt is nyitva áll, mert az ilyen fejlesztések nem kerülnek túl sokba. Továbbá az is fontos lépés lesz szerinte, ha végre sikerül a digitális technológiát használva (például az EESZT révén) az adminisztrációs terheket és az erre jutó időt csökkenteni a szolgáltatásokban.
