Az igen értékes ajándékokkal megjelenő napkeleti bölcsek , név szerint Gáspár (Caspar), Menyhért (Melchior) és Boldizsár (Balthazar) valódi személye a mai napig sem tisztázott, habár egyes kutatások arra következtetnek, hogy perzsa főpapok lehettek. A Szentföldről származó állítólagos maradványaikat, ereklyéiket a kölni dómban őrzik, ahová 1164-ben I. Frigyes császár vitette azokat. A következőkben nem fogunk ezek valódisága, sem a bölcsek kibenléte után kutakodni, az ajándékokat vesszük inkább szemügyre. Ezek ugyan drága dolgok voltak, de valószínű, hogy nem az értékük számított elsősorban, hanem gyógyító erejük. (A szimbolikus jelentésükről is sokat lehet olvasni, de az egy másik szála ennek a történetnek.)
Az arany
Nem kétséges, hogy minden kisgyermekes családnak jól jön az anyagi támogatás, s a pénznek bizonyára jó helye volt Máriánál és Józsefnél is. József tisztes iparos, a hagyományok szerint ács volt, s az újtestamentumi szövegek újrafordításai nyomán azt valószínűsítik, hogy tanult ember lehetett. Azaz - ha lehet ilyet mondani - Jézus középosztálybeli családban született, ahol az aranyat nem csak gazdasági célból vehették számításba.
Gregory J. Higby, a University of Wisconsin orvosi karának kutatója szerint a klasszikus ókortól fogva napjainkig használják orvosi célokra a mágikus-vallási erejű aranyat. Azonban érdekes módon a régi időkben az arany szinte semmilyen szerepet nem játszott a racionális terápiában, kivéve az álkapocstörés Hippokratész által leírt kezelését, ahol aranyhuzalt használtak a csontok rögzítésére.
Csakhogy (az idősebb) Plinius , a Krisztus születése utáni első században élt híres történetíró lejegyezte az arany gyógyászati felhasználásának néhány módját. Szerinte az arany gyógyítja a fistulákat és a hasmenést. Marcus Varro , az egy évszázaddal korábban élt enciklopédista pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a szemölcsöket lehet eltüntetni arannyal való dörzsöléssel.
Pliniusnak természetesen aranyat tartalmazó mágikus receptjei is voltak: "Az arany sebesült férfiakra és kisgyermekekre fektetve megvédi őket a varázslatokkal szemben." Ma már tudjuk, hogy az aranynak antimikrobiális tulajdonságai vannak, s valóban használható gyógyászati célokra. Az ókorban a legnagyobb problémát az okozta, hogy különleges stabilitása miatt nem tudták feloldani, s gyógyszerként adagolni. Legfeljebb ráfektethették a gyógyítani kívánt testfelületre. Kleopátráról például feljegyezték, hogy színarany maszkban aludt, hogy megőrizze arcbőre hibátlanságát. Hogy a mikrobák támadását Plinius és a korabeli emberek varázslatnak gondolták-e, nem tudhatjuk, de az aranyat mindenesetre - ha hihetünk Pliniusnak - kisgyermekek védelmére is szokás volt felhasználni.
A tömjén
Ki ne hallotta volna a szólást, hogy "Fél, mint ördög a tömjénfüsttől". Nehéz megmondani, hogy mi volt előbb: a tömjénnek tulajdonított rontást megelőző hatás vagy az anyag szertartási használata, amelynek alapján kialakult az elképzelés, hogy a gonosz nem képes elviselni a tömjén füstjét. Nem akarunk elveszni a vallási hiedelmek és a babonák világában, így a tömjént létező valóságában szemléljük meg.
A tömjén egy növényi gyanta, amelyet a melegebb éghajlaton sokfelé elterjedt balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tartozó fák (Boswellia) adnak. Mellesleg ugyanebben a családban találhatók meg a mirha forrását jelentő fák (Commiphora) is. A füstölőgyantaként és illatszerek alapanyagaként használt tömjént elsősorban a Boswellia sacra fajból nyerik, amely az Arab-félszigeten (Ománban és Jemenben), illetve Északkelet-Afrikában (Szomália) őshonos. Ez a kis lombhullató fa 2-8 m magasságúra nő. A gyanta a kérgén ejtett bemetszéseken át szivárog ki, amely a megkeményedése után lekaparható. Esetenként egész kéregdarabokat távolítanak el a gyantamennyiség növelése érdekében.
A tömjén meglepően sokféle gyógyítási célra használható fel. Aromaterápiás alkalmazása során az olajos oldata akár párologtatva, akár fürdőolajként használva jelentősen csökkenti a stresszt . Valószínűleg illatának ez a tulajdonsága erősítheti az intuíciós képességet és a spirituális érzületet.
Természetes háztartási tisztítószerként is jól megállja a helyét, mert antiszeptikus hatású. Ha régen fertőtleníteni akartak egy területet, a tömjénfa ágait égették el rajta. Mivel elpusztítja a kórokozókat, a tömjénolaj szájhigiénés célra is használható. Segíthet megelőzni például a fogszuvasodást, a rossz leheletet és az orális fertőzéseket.
Hatásos öregedés elleni és ránctalanító szer. A tömjén illóolaja ugyanis erősen védi a bőrsejteket, segítségével csökkenthetők az akne foltok, a nagy pórusok megjelenése, sőt megelőzi a ráncok kialakulását, mivel hozzájárul a bőr feszességének megtartásához.
A tömjén illóolaja komoly segítség az emésztési zavarok megszüntetésében is. A puffadás, a székrekedés, a gyomorfájás, az irritábilis bél szindróma vagy a görcsök is enyhíthetők az alkalmazásával. Az emésztőenzimekhez hasonlóan segíti az emésztés gyorsítását. Hatásos sérülések, sebek, horzsolások és a pattanások nyomainak kezelésére is. A tömjénolaj segíthet a sebgyógyulásban, valamint csökkentheti a hegek megjelenését. Természetes gyógyszere a megfázásnak és az influenzának, mert működik az antiszeptikus hatása, miközben megkönnyíti a váladék felköhögését. S persze segít a gyulladások megszüntetésében és a fájdalom mérséklésében is. Különösen az izom- és ízületi fájdalmak csökkentésében hatásos.
A tömjén tehát rendkívül univerzális természetes gyógyszer, aminek az ókorban fokozott jelentősége volt, hiszen kevesebb orvosság állt rendelkezésre, mint manapság.
A mirha
A mirhát a szomáliai balzsamfa (Commiphora myrrha) szolgáltatja. Ez a növényfaj a szappanfavirágúak rendjébe, a balzsamfafélék családjába tartozik. A főleg Szaúd-Arábiában, Ománban, Jemenben, Szomáliában, Eritreában és Etiópia keleti részén előforduló, 10 méteresre megnövő fa gyantáját a tömjénhez hasonlóan csapolják le.
A mirhának fertőtlenítő, antiszeptikus hatása van. Különösen a szájnyálkahártya és a gége betegségeinek kezelésében használható hatékonyan. Jól szolgál a sebgyógyulás elősegítésére és a sebek fertőtlenítésre is. Az illóolajában gyulladásgátló és fájdalomcsillapító anyagok vannak. A mirhagyantát az orvosi gyakorlatban emésztési zavarok, fekélyek, megfázások, köhögés, asztma, ízületi fájdalmak, sőt újabban a rák kezelésében is alkalmazzák. Az ókorban pedig a halottak balzsamozására is használták.
Láthatóan nagyon hasonló célokra lehet igénybe venni a hatóanyagait, mint a tömjénnek. Ami nem is csoda, hiszen a forrásukként szolgáló fafajok rokonai egymásnak. Ráadásul arról a területről származnak, amelyek Jézus szülőhelyéhez, Betlehemhez viszonylag közel estek. Ha lehet mondani, a napkeleti bölcsek természetes, hasznos és értékes ajándékot vittek a jászolhoz. Egy állatok számára épített menedékben a higiénia szintjének emelésére minden bizonnyal szükség is volt.