Lehet, hogy meglepő, de a pulzust testünk több mint 12 helyén érezhetjük - ám ezek közül kettőn a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb a mérés. Az egyik az arteria radialis , azaz az orsócsontütőér, amely a hüvelyk aljától fut az végig az alkaron. A pulzusmérés legmegfelelőbb módja, hogy néhány percig leülünk, lazítunk, majd két ujjunkkal (de ne a hüvelykujjal, mivel annak saját impulzusa megzavarhatja a mérést) finoman összenyomjuk az artériát, és 15 másodpercen keresztül számoljuk az ütéseket. Ezt négyszer megszorozva megkapjuk a percenkénti szívverésszámot, azaz a ritmust.
A másik mérési pont a közös fejverőér vagy fő nyaki ütőér, a fejet és a nyakat oxigéndús vérrel ellátó artéria, mely a nyakon fut felfelé a fej irányába, és még a nyakban kettéágazik. Filmekben gyakran látni, hogy az orvosok az eszméletlen embereknél ezt igyekeznek kitapintani. Ha a nyaki ütőeret használjuk, akkor fontos, hogy csak egyszer ellenőrizzük az egyik oldalt, és ne masszírozzuk az artériát, mert ennek a területnek a stimulálását az agy úgy érzékelheti, hogy nem jut hozzá elég vérhez, ez pedig eszméletvesztéshez vezethet.
Persze, a pulzust elektronikus eszközökkel is lehet ellenőrizni. Egyrészt, mert a szív elektromos impulzusok révén működik, amelyeket elektrokardiográf (EKG) segítségével mérni lehet. Ez adja a legmegbízhatóbb eredményt - ezért olyan elterjedt ez az eszköz az orvosi alapellenőrzések esetében is. Az okosórák és társaik azonban inkább a fényt használják a pulzusszám megállapítására. Amikor ugyanis a karon futó verőerek telítődnek vérrel, akkor ez megváltoztatja, hogy az óra hátlapján kibocsátott fényből mennyi verődik vissza az óra kis érzékelőjére, amiből a szerkezet kiszámítja a szívverésszámot.
Mekkora a normális pulzusszám, és mi befolyásolja?
Köztudott, hogy nyugalmi állapotban egy felnőtt szívverése 72 körül van. De számos tényező befolyásolhatja, hogy éppen milyen sebességgel kalapál a szívünk, és adott szívverésszám mellett mekkora a kapacitása. Például a testedzés alaposan megnövelheti a teljesítményt. Nyugalmi állapotban - írja a Newsweek magazin - percenként a szív mintegy 5 liter vért pumpál át magán. De edzés közben ez az érték felmehet 20 literre is. A sportolóknál pedig a teljesítmény elérheti a 35 litert. Persze, a kávé, az energiaitalok, a stressz, a pajzsmirigy betegsége vagy különféle fertőzések is megemelhetik a pulzust.
A szapora szívveréstől meg kell különböztetni a szívritmuszavarokat A pitvari fibrilláció a leggyakoribb aritmia, ahol az impulzus szabálytalan, és olyan tüneteket okozhat, mint a szívdobogás, a légszomj és a kábultság. Az egyik legsúlyosabb szövődménye a stroke lehet. Előfordulhat azonban az is, hogy túl lassan ver a szív. A pulzus lassításához a pihenés és a relaxáció a legegyszerűbb út. De sok gyógyszer is lassíthatja a szívfrekvenciát (például a béta-blokkolók , az antidepresszánsok és az opioid típusú fájdalomcsillapítók). A gyakori edzés és a szív- és érrendszeri fittség is alacsonyabb nyugalmi pulzust eredményez, és egészen normális lehet, hogy a sportolók szíve csak 40-et ver nyugalmi helyzetben. A szívritmuszavar, az aritmia szintén lelassíthatja a szívet - ez szélsőséges esetben halálos is lehet. A pacemakerek többek között az ilyen állapot kialakulását akadályozzák meg, elektromos jelekkel stimulálva a szívizmokat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Milyen szívritmusra kell törekednünk?
Bár a "normális" 60-100-as szívritmus-tartomány nagyon széles, egyre több bizonyíték van rá, hogy az alacsony pulzusszám jobb a szervezet számára. A szívinfarktuson átesett betegeknél az alacsonyabb pulzusszám egyértelműen jobbnak tűnik, ezért írnak fel az orvosok gyakran olyan hatóanyagokat, amelyek lassítják a szívet.
Ez is érdekelhet
Sőt az is igaz, hogy a legtöbb ember számára a csúcsterheléskor mért pulzus nem lehet több, mint 220 mínusz az életévek száma. Például 190 a 30 éveseknél, 160 a 60 éveseknél. Ha a pulzusszám terhelés alatt legalább 10-20 ütéssel magasabb, mint az így kiszámított határ, akkor ez a szív rendellenes működése miatt következhet be. Fontos, hogy a pulzus fel tudjon kúszni, ha arra van szükség, és vissza is térjen az alacsonyabb tartományba, ha a szervezet igénybevétele csökken. Ha ez a rugalmasság hiányzik, akkor olyan betegség állhat a háttérben, amelyet érdemes szakemberrel kivizsgáltatni.
Legjobban: