Kezdjük néhány mellbevágó szív- és érrendszeri megbetegedésekről szóló statisztikai adattal, mielőtt bemutatnánk a költségeket! A betegségcsoportba tartozó kórok évente összesen 3,9 millió halálesetet okoznak egész Európában, és több mint 1,8 millió ember hal meg miattuk az Európai Unióban. E kórok felelősek az összes haláleset 45 százalékáért Európában és 37 százalékáért az EU-ban. Ez a fő halálok 12 európai országban a férfiak és 2-ben a nők között - a European Heart Network (Európai Szív Hálózat) 2017-es jelentése szerin t.
Az iszkémiás szívbetegség és a stroke halálozási rátája általában magasabb Közép- és Kelet-Európában, mint Észak-, Dél- és Nyugat-Európában. E halálozási arány szerencsére a legtöbb európai országban csökkenőben van, így térségünkben is. Kontinensünkön 2015-ben csaknem 11,3 millió, az EU-ban 6,1 millió új kardiovaszkuláris eset fordult elő, de abban az évben összesen több mint 85 millió ember élt ezzel a betegséggel Európában, 49 millió az EU-ban.
Nem csoda, ha mindenkinek van olyan ismerőse, aki szívbetegséggel küzd, fenyegeti ilyen betegség, vagy már át is esett valamilyen súlyosabb traumán, hiszen az elmúlt 25 évben a szív- és érrendszeri megbetegedések abszolút száma nőtt Európában és az EU-ban, és a legtöbb országban külön-külön is tapasztalható volt ez a tendencia.
Szerencsére az utóbbi időben a kardiovaszkuláris megbetegedések jelenléte a lakosság legtöbb korcsoportjában csökkent. A legnagyobb javulást az északi, a nyugati és a dél-európai országok érték el, és bár kiesebb mértékben, de térségünk is jobb helyzetbe került. De sehol sem lehet azt mondani, hogy jó volna a helyzet. A szükségesnél korábbi halálozások miatt elvesző életévek száma (angol statisztikai rövidítéssel DALY ) ugyan csökkent, de Európában így is több mint 64 millió (az összes szükségtelenül korán elveszett életév 23 százaléka), az EU-ban 26 millió DALY (az összes 19 százaléka) írható a szív- és érrendszeri betegségek számlájára. Ebben is Közép- és Kelet-Európa áll a legrosszabbul a kontinens régiói között.
Kockázati tényezők előfordulása
Legnagyobb mértékben a helytelen táplálkozás a járult hozzá a kardiovaszkuláris veszélyek emelkedéséhez és a DALY-k mennyiségének növekedéséhez Európában. Orvosi szempontból a magas szisztolés vérnyomás vezet a legnagyobb egészségügyi kockázatok kialakulásához.
Az elmúlt három évtizedben azonban a gyümölcsfogyasztás egész Európában és általában az EU-ban nőtt, míg a zöldségfogyasztás egészében enyhén nőtt Európában, és viszonylag stabil maradt az EU-ban. A zsírfogyasztás és az energiafelhasználás ugyanakkor az utóbbi két évtizedben megnövekedett Európában, amit főként a kelet-európai tendenciák erősítettek. Az EU-ban a zsír- és az energiafogyasztás viszonylag stabil maradt ebben az időszakban.
Mindeközben a dohányzás továbbra is kulcsfontosságú közegészségügyi probléma Európában. A dohányzók aránya a kontinens nagy részén csökkent, bár a visszaesés üteme lelassult, és egyes országokban az arányok stabilizálódtak vagy - különösen a nők körében - emelkednek. A posztszovjet országokban a legmagasabb a dohányzó férfiak aránya, míg a nők e térségben kevésbé füstölnek, szemben az észak- és nyugat-európai országokkal.
Hozzájárul a szóban forgó betegségek kialakulásához, hogy az európai országokban kevés felnőtt végez testedzést, és az inaktivitás gyakoribb a nők körében, mint a férfiaknál. Az elmúlt 30 évben az alkoholfogyasztás átlagos szintje nagyon fokozatosan, de csökkent Európában és az EU-ban.
Az életkori sajátosságokat is figyelembe vevő mérések szerint az átlagos koleszterinszint az elmúlt 30 évben szinte minden európai országban csökkent. Az elhízottság szintje egész Európában és az EU-ban mind a felnőttek, mind a gyermekek esetében magas, bár az országok közötti arány jelentősen eltér egymástól. A cukorbetegség előfordulása szintén magas és az elmúlt tíz évben sajnálatosan gyorsan nőtt, sok országban több mint 50 százalékkal.
Hatalmas kiadások
A kardiovaszkuláris betegségek miatt jelentkező kiadások - szakmai becslések szerint - az EU gazdaságát évente 210 milliárd euróval terhelik meg, amely nagyjából annyi, mint Írország éves GDP-je, és több, mint amennyit az egész Európai Unió katonai kiadásokra fordít egy esztendőben.
A teljes összegből a közvetlen egészségügyi költségek 53 százalékkal (111 milliárd euró) részesednek, a termelékenységi veszteségek (például a munkahelyi hiányzások) 26 százalékot (54 milliárd eurót) tesznek ki, és 21 százalék (45 milliárd euró) jut a betegek informális, rendszeren kívüli kezelési, ellátási költségeire.
Az iszkémiás szívbetegség az EU gazdaságának mintegy 59 milliárd eurójába kerül, ami a betegségcsoport összes kiadásának 28 százaléka. Ezen belül a közvetlen kiadások 19, a termelékenység vesztesége 20 és az informális kiadások mintegy 21 milliárd eurót tesznek ki.
A stroke miatti kiadások pedig hozzávetőleg évi 45 milliárd euróval terhelik meg az EU gazdaságát, ami a betegségcsoporton belül mintegy 20 százalékot képvisel. Ebből 20 milliárd eurót a közvetlen egészségügyi költségek, 9-et a termelékenységi veszteségek és 16 milliárdot az informális gondozás visz el.
Az EU polgárainak zsebéből a szív- és érrendszeri betegségek csak 2015-ben fejenként 218 eurót (hozzávetőleg 68 ezer forintot) húztak ki. Az említett 111 milliárd euró az EU egészségügyi kiadásainak 8 százalékának felel meg. Az összes kórházi kezelési költség több mint felét, 57 milliárd eurót kardiovaszkuláris betegségek miatt adták ki. Ehhez jön még az összes gyógyszerköltség 25 százaléka, 28 milliárd euró.
A szív- és érrendszeri betegségek ellátására fordított összeg jelentős különbségeket mutat az EU egyes országaiban. Az egy főre eső költségek 2015-ben a Bulgáriában feljegyzett 48 eurótól a Finnországban rájuk fordított 365 euróig tartanak. Az összes egészségügyi kiadásból a legkisebb százalékarányról Svédország (3%), a legmagasabbról pedig Magyarország (19%) számolt be.
Az EU-ban a szív- és érrendszeri betegségekre fordított egészségügyi kiadások közel ötöde (17%) az iszkémiás rendellenségekhez kapcsolódik, amely 2015-en 19 milliárd eurót tett ki. A kórházi ellátás 10 milliárd euróba, a gyógyszerek pedig 4 milliárd euróba kerültek.
A stroke költségei a betegségcsoporton belül 18 százalékot jelentettek, ami 20 milliárd eurós terhet rakott az EU egészségügyi ellátórendszerére 2015-ben. A fekvőbetegek ellátásának költségei körülbelül 14 milliárd euróba, a gyógyszerek 1 milliárd euróba kerültek.
Nem egészségügyi költségek
A kardiovaszkuláris betegségek egészségügyi költségei még messze nem adják ki a miattuk megjelenő teljes kiadást. A munkaképes korú emberek halálából és betegségéből származó termelési veszteségek és a betegek informális gondozásának ráfordításai jelentős mértékben hozzájárulnak a pénzügyi terhekhez. Az informális ellátás költségein a szakemberek azokat a veszteségeket értik, amelyek úgy keletkeznek, hogy a gondozók lemondanak más tevékenységről, csak hogy ápolhassák beteg családtagjukat, barátjukat, embertársukat, de nem kapnak érte fizetséget. A közgazdászok ezt alternatív költségnek (opportunity cost) nevezik.
Az uniós adatok legutóbbi összesítésének évében, 2015-ben a kardiovaszkuláris betegségek miatt megjelenő termelési veszteségek 54 milliárd eurót tettek ki, amelyből a halálozás valamivel több mint 31, a betegség pedig közel 23 milliárdot vitt el. Ebből az iszkémiás betegségek miatti halálozás 14, a betegség 6 milliárd eurót követelt. A stroke hasonló adatai a halálozásnál 5, a megbetegedéseknél 4 milliárd eurót mutattak. A kardiovaszkuláris betegségekben szenvedők informális ellátásának költsége az EU-ban 2015-ben elérte a 45 milliárd eurót, amelyből 21 milliárd az iszkémiás kóresetek, 16 pedig a stroke következménye volt.
Magyar adatok
Alábbi táblázatok euróban mutatják a magyar költségeket. Ha 2015-ös árfolyamon számolunk, akkor egy évben a kardiovaszkuláris megbetegedések több mint 640 milliárd forint kiadást okoztak, azaz fejenként mintegy 65 ezer forintot. Ez körülbelül annyi, amennyi pluszforrást a Magyar Orvosi Kamara szükségesnek tartana , hogy a magyar egészségügy GDP-arányos finanszírozása utolérje a visegrádi országok átlagát. Azaz ha jobban vigyáznánk a szívünkre, mi magunk is sokat tehetnénk a jobb egészségügyi ellátásért még változatlan feltételek mellett is.