A legfrissebb statisztikai adatok szerint a világ lakosságának csaknem fele már legalább az első adagot megkapta valamelyik koronavírus elleni vakcinából. Ám az átoltottság aránya országonként hatalmas eltérést mutat: míg az alacsony jövedelmű, elmaradott országokban, például Tanzániában, Nigériában vagy Etiópiában az egy százalékot sem éri el a teljesen beoltottak száma, és azok sincsenek sokkal többen, akik egy részoltáson vannak túl, addig az Egyesült Arab Emírségekben például már a lakosság 82 százaléka teljesen oltott.
A bhutáni sikertörténet
A körülbelül 750-800 ezres lakosú Bhután annak ellenére élen jár az átoltottságot illetően, hogy a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik, ráadásul elszigetelt, nehezen megközelíthető, és az országban nagyon kevés, mindössze 376 orvos van. Július végéig mégis sikerült a felnőttek 90 százalékát teljesen beoltani, ami figyelemreméltó teljesítmény. Hogy ehhez milyen erőfeszítésekre volt szükség, arról részletesen ír témával foglalkozó cikkében a Conversation.
Bhután - amely államformáját tekintve alkotmányos monarchia - egészségügyi minisztere, Dechen Wangmo az oltási kampány sikerét a szolidaritásnak, az ország kis alapterületének - feleakkora, mint Magyarország - és a tudományos alapokon nyugvó politikai döntéshozatalnak tulajdonítja. Ám ennél azért jóval több tényezőnek kellett passzolnia: Bhutánban a tömeges immunizáció nem valósulhatott volna meg nemzetközi és belföldi együttműködés nélkül.
Az első vakcinaszállítmányt India adományozta: márciusban 450 ezer adag Covishield, vagyis az AstraZeneca-vakcina Indiában gyártott változata érkezett Bhutánba. Ez nagyjából arra volt elég, hogy minden oltásra jogosult felnőtt megkapja az első dózist. A második részoltások beszerzése már nehézkesebb volt, mert Indiában a delta variánsnak köszönhetően berobbant a járvány második hulláma, ezért a vakcinaexport helyett India saját lakosságának beoltását tekintette prioritásnak. Végül az oltóanyagok igazságos elosztását végző Covax-program segítségével 500 ezer adag Moderna-vakcina érkezett az Egyesült Államokból, Dániától pedig 250 ezer adag AstraZenecát kaptak, de Pfizer- és Sinopharm-oltóanyag is került az országba.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A logisztikai és ellátási problémák leküzdése
Bhután elszigetelt ország, szárazföldi megközelítése nehézkes, ezért a vakcinaszállítmányok légi úton érkeztek (az 5 ezer méteres hegycsúcsok miatt a parói nemzetközi repülőtéren van a világ egyik legnehezebb leszállópályája). Mivel a belföldi közlekedés is problémás - közúton ugyanis nem minden terület érhető el -, az egészségügyi minisztériumnak gondosan meg kellett terveznie az oltási kampány minden egyes állomását. Az iskolákat, kolostorokat és más középületeket használták oltóközpontként, a vakcinák megfelelő tárolására és az elosztás koordinálására pedig körzeti központokat hoztak létre. Kialakítottak egy jól működő digitális platformot is, amelynek segítségével az oltásra jogosultak előzetesen, online regisztrálhattak. Mivel az országban csak 376 orvos dolgozik, tengerentúlon tanuló, regisztrált orvosokat is visszahívtak.
A korrekt, tudományos tájékoztatás elengedhetetlen
Azonban még ez sem nem lett volna elég a sikerhez. Arra is szükség volt, hogy az ország politikai vezetése kellően informálja és támogassa a lakosságot. Bhutánban eleve nagy a bizalom az ország demokratikusan választott politikai vezetői iránt. Az oltási kampány előtt felmérés készült a lakosság aggályairól, és ezekre a bhutáni kormány válaszolt is, főképp a tudományos ismeretek közlésére összpontosítva. A lakosság támogatásában kulcsfontosságúnak bizonyult a kulturális érzékenység: mivel az itt élők többsége buddhista, buddhista szerzetesek tanácsolták a vakcina bevezetésének legmegfelelőbb időpontját.
Bhután helyzete rávilágít arra, hogy az alacsony jövedelmű országokban is lehetséges az oltóanyagok gyors és méltányos bevezetése, a vakcinákkal kapcsolatos ellenérzések eloszlatása, valamint a szállítással, elosztással és beadással járó logisztikai és egyéb kihívások leküzdése. A történet emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az adományok mennyire fontosak egy kevésbé fejlett gazdaságú és infrastruktúrájú ország számára.
