Ha ki akarjuk rekeszteni a forgalom zaját, a kollégák hangját vagy a szomszéd szobában működő tévé átszűrődő hangjait, feltesszük a fejhallgatót, és hallgatunk valami tevékenységünkhöz passzoló zenét, amely lehetővé teszi, hogy egy szűkebbre vett világban maradjunk, ahol hatékonyabban koncentrálhatunk vagy relaxálhatunk. De ha túl nagy a külső zaj, és azt akarjuk elnyomni, olyan hangosra állíthatjuk a zenét, ami akár véglegesen károsíthatja a hallásunkat. Ráadásul a károsodás nem egyetlen pillanat műve, hanem a rendszeres behatás következménye - írja a Popular Science magazin.
A halláskárosodás amiatt következik be, hogy a hanghatásra a belső fülben lévő folyadék túl sokat mozog, ami viszont árt azoknak a szőrsejteknek, amelyek az agyba küldik a hangról szóló jeleket. Ez a hatás halmozódik, vagyis minél gyakrabban éri a fület nagy hangerő, annál nagyobb hatást gyakorol a hallásra. Egy hangos koncert után mindenki megtapasztalta már, hogy hallásküszöbünk megváltozik, fülünk nehezebben érzékel olyan hangokat, amelyekkel korábban könnyedén elboldogult. Ez az átmeneti küszöbérték-eltolódás állandóvá szilárdulhat az ismétlődő zaj hatására. Ezért olyan fontos a fül védelme, ha zajos helyen tartózkodunk. Nem csak egy zajos üzemcsarnokban, motoros fűkaszáláshoz vagy Forma 1-es versenyre kell füldugó, azaz védelem. A fülhallgatóval, zenével futás is veszélyes lehet.
Milyen hangos a túl hangos?
A fejhallgatók alapvetően nem veszélyesek. Évtizedek óta használjuk őket kiterjedten, és a statisztikák nem mutattak ki ilyen eszközökkel összefüggő komoly halláskárosodást, sőt a hallásromlás összességében csökkent az évek során. A veszély azonban nem múlt el. Ezért többek között az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is figyelmeztet, hogy a fül- és fejhallgatók hozzájárulhatnak a fiatalok körében a halláskárosodás növekedéséhez.
Az amerikai beszéd és hallástársaság (ASHA) szerint a 85 decibel (dB) erősségű hang (amely megfelel az erős forgalom vagy egy elhaladó motorkerékpár zajának) káros lehet, ha több mint 8 órán át éri a fület. Ez nem tűnik túl veszélyesnek, de ha figyelembe vesszük, hogy a zaj hangerejének növekedése exponenciálisan csökkenti a biztonságos hallgatás idejét, akkor láthatjuk, hogy a hanghatások nem is olyan veszélytelenek. A 91 dB-t elérő hangerőnek már csak 2 óra kell, hogy hallgatója a halláskárosodás határára jusson. Egy rockkoncert például sokszor e fölött jár. Persze, fülhallgatón ritkán toljuk fel úgy a potmétert, ahogy az élő előadások során szokás, de a lehetősége megvan. És különösen hajlamosakká válunk erre, ha a külső hatásokat akarjuk kizárni. Ha a zenével a forgalom zaját akarjuk túlüvöltetni, könnyen a veszélyes zónába csúszhatunk anélkül, hogy észlelnénk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szerencsére ma már képesek vagyunk az eszközeinken biztosítékokat beállítani, hogy megvédjük magunkat. Például a korszerű mobiltelefonok jelentős részén van hangerőlimitáló funkció. Azaz előre beállíthatjuk, hogy akkor se tudjuk feljebb tekerni a zenét, ha a külső hatások miatt hirtelen ez tűnne jó megoldásnak.
Hogyan szűrhető ki a túl hangos?
Könnyedén elvégezhetünk egy tesztet, ami segít megállapítani, hogy kifutottunk-e a biztonságos sávból. Csak pár kérdésre kell megfelelünk:
- Fel kell-e emelnem a hangom, hogy halljam magam?
- Hallom-e, amit nekem mondanak 1 méter távolságról?
- Ha leveszem a fejhallgatót nem vagy csak tompán hallom-e a körülöttem folyó beszélgetést?
- Hallok-e csengést , érzek-e fájdalmat a fülemben?
Ha sorrendben "igen, nem, igen, igen" válaszokat adunk, akkor jobban tesszük, ha csendesebb vizekre evezünk, és hagyjuk hallószervünket regenerálódni. Aki rendszeresen a fenti kérdésekkel behatárolható inzultusnak teszi ki a fülét,veszélyezteti, hogy fokozatosan elveszíti hallásának érzékenységét.
A halláscsökkenés nemcsak azért probléma, mert nem leszünk képesek érzékelni a zene finom részleteit, árnyalatait, de egyre jobban el is szigeteljük magunkat a körülöttünk lévő emberektől, ami nehézségeket okoz mind a munkában, mind a magánéletben. Azok a halláskárosodásban szenvedő emberek, akiket kezeltek, sokkal jobb kognitív eredményeket és kommunikációs képességet mutatnak azokhoz képest, akik nem kaptak kezelést. Ez is arra utal, hogy a hallás romlása nemcsak egy érzékszerv károsodását jelenti, hanem hozzájárulhat a szellemi teljesítmény romlásához is. Azaz bánjunk óvatosan a hangerővel!
