Néhány napja a köztársasági elnök elrendelte, hogy hirdessék ki a sokak által csak "homofób törvényként" emlegetett jogszabályt. A gyermekek védelmét szolgáló eredeti törvényjavaslat homofób kiegészítésekkel elfogadott változata nemzetközi botrányt keltett. Ezeknek az eseményeknek taglalását itt mellőzzük. Ellenben bemutatjuk annak a minap megjelent kutatásnak az eredményeit, amely 27 országban, köztük Magyarországon is vizsgálta az LMBT emberek arányát és helyzetét.
Ami a kutatásból azonnal látszik, hogy nem mindegyik, de a legtöbb országban működnek diszkrimináció ellenes törvények, valamint többségi támogatást élveznek az egyenlő házassági és örökbefogadási jogok.
Generációs és földrajzi különbségeket mutattak ki
Az Ipsos LMBT+ Pride 2021 ( ide kattintva letölthető ) globális felmérése a nemi identitásról és a szexuális vonzalomról kimutatott egy nagy generációs szakadékot is. A felmérésben résztvevő országokban (átlagosan) azok, akik magukat transzneműnek, nem binárisnak, nem konformnak, nemileg képlékenynek vagy nem férfinak/nőnek vallják a Z generáció (1997 óta születettek) tagjai között 4 százalékot képviselnek, szemben az összes felnőttel, akik között ez az arány 1 százalék. A fiatalabb felnőttek szintén jelentősen nagyobb valószínűséggel azonosítják magukat a heteroszexuálistól eltérően, és azt állítják, hogy mindkét nemhez egyformán vonzódnak.
A felmérést az Ipsos Global Advisor online platformján végezték több mint 19 ezer, 16 (vagy országtól függően 18) és 74 év közötti személy körében 2021. április 23. és május 7. között. A kutatás rávilágított, hogy az LMBT+ emberek expozíciója és az LMBT+ közösséghez való tartozás megítélése mennyire eltérő a világban. Brazíliában például 66 százalék számolt be arról, hogy van meleg vagy leszbikus rokona, barátja vagy kollégája, míg Japánban és Dél-Koreában csak 7 százalék.
Hasonlóképpen, a diszkriminációellenes törvényeket, valamint az LMBT emberek egyenlő házassági és örökbefogadási jogait a 27 ország többségében támogatják, de több országban hevesen ellenzik. A felmérés szerint az egyenlőséget előmozdító mozgalmi aktivizmusnak is sokkal több a támogatója, mint az ellenzője.
A legtöbb (de nem minden) országban a többség támogatja, hogy az LMBT emberek mindenki előtt nyíltan beszéljenek szexuális irányultságukról vagy nemi identitásukról. És általában több a támogatottsága, mint az ellenzése annak, hogy az LMBT emberek nyilvánosan mutassák ki szeretetüket, és több LMBT karaktert jelenítsenek meg a televízióban, a filmekben és a reklámokban.
A legtöbb országban nagymértékben támogatják, hogy a sportcsapatokban szereplő leszbikus, meleg és biszexuális sportolók nyíltan beszéljenek orientációjukról. Másrészt, amikor arról van szó, hogy a transznemű sportolóknak lehetővé kell tenni, hogy az általuk azonosított nemüknek megfelelően szerepeljenek, a közvélemény megosztott , és országonként igen eltérő ennek a megítélése.
A kutatásban használt minta körülbelül 1000 főből állt Ausztráliában, Belgiumban, Brazíliában, Kanadában, Kínában, Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Japánban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban, és 500 főből Argentínában, Chilében, Kolumbiában, Magyarországon, Indiában, Malajziában, Mexikóban, Hollandiában, Peruban, Lengyelországban, Oroszországban, Dél-Afrikában, Dél-Koreában, Svédországban és Törökországban.
Nemi identitás és szexuális irányultság
A 27 vizsgált országban átlagosan 4 százalék a Z generáció tagjai közül nem férfiként vagy nőként azonosítja magát, szemben az összes felnőtt 1 százalékával. Ezeknek az embereknek az aránya generációnként és országonként igen eltérő. A legmagasabb, 3 százalék Németországban és Svédországban, 2 százalék 10 országban, 1 százalék vagy kevesebb a többi 12 országban.
Világszerte átlagosan 80 százalék heteroszexuálisnak tartja magát, 3 százalék melegnek, leszbikusnak vagy homoszexuálisnak, 4 százalék biszexuálisnak, 1 százalék pánszexuálisnak vagy omniszexuálisnak, 1 százalék aszexuálisnak, 1 százalék pedig "egyébnek", 11 százalék nem tudja vagy akarja közölni a szexuális orientációját.
Több országban a felnőttek nagy aránya nem tudja vagy nem akarja meghatározni szexuális irányultságát: Malajziában 39 százalék, Törökországban 33 százalék, Indiában 24 százalék, Oroszországban 19 százalék, Mexikóban 15 százalék.
A leszbikus/ meleg/homoszexuális identitás meghatározása a brazil, spanyol, ausztrál, kanadai és holland 5 százaléktól a magyar, perui, olasz, lengyel, japán, kínai és dél-koreai 1 százalékig terjed, illetve Oroszországban kevesebb mint 1 százalékig.
Világszerte a férfiak nagyobb valószínűséggel vallják magukat melegnek vagy homoszexuálisnak (4 százalék), mint a nők leszbikusnak vagy homoszexuálisnak (1 százalék). Hasonló vonatkozik a Z generációra (4 százalék), a milleniumiakra (3 százalék) és az X generációra (2 százalék) szemben a boomerekkel (1 százalék).
Az önmagukat biszexuálisnak vallók aránya az indiai 9 százalék, a brazil és mexikói 7 százalék, illetve a török, japán és dél-koreai 1 százalék között mozog. Globálisan a Z generáció tagjai sokkal nagyobb valószínűséggel vallják magukat biszexuálisnak (9 százalék), mint a milleniumiak (4 százalék), az X generációsok (3 százalék) és a boomerek (2 százalék). Az Egyesült Államok az egyetlen ország, ahol a pánszexuális/omniszexuálisok aránya eléri a 2 százalékot.
Svédországban a legmagasabb a magukat aszexuálisnak vallók aránya (3 százalék).
Törökországban (5 százalék) és Japánban (3 százalék) a legnagyobb a szexuális orientációjukat "egyéb" kategóriába soroló felnőttek aránya.
Globálisan 7 százalék mondja, hogy csak vagy többnyire az azonos neműekhez vonzódik, 4 százalék pedig mindkettőhöz egyaránt, 83 százalék csak az ellenkező neműekhez, 6 százalék pedig nem tudja vagy inkább nem mondja meg.
Azoknak az aránya, akik azt állítják, hogy csak/leginkább/egyformán vonzódnak az azonos neműekhez, globálisan alig változik nemek és iskolai végzettség szerint, de kor és földrajzi elhelyezkedés szerint nagyban különbözik:
- a Z generáció 18 százaléka, a milleniumiak 12 százaléka, az X generáció 9 százaléka, a boomerek 7 százaléka.
- több mint 15 százalék Ausztráliában, Brazíliában, Belgiumban és Indiában, míg Oroszországban csak 4 százalék.
A szexuális vonzalom és a bevallott orientáció többnyire, de nem tökéletesen esik egybe:
- az önmagukat heteroszexuálisnak vallók 80 százaléka csak az ellenkező nemhez vonzódik, 12 százalékuk pedig többnyire.
- az önmagukat leszbikusnak és melegnek vallók 60 százaléka azt állítja, hogy csak az azonos neműekhez vonzódik, 24 százalékuk pedig többnyire.
- az önmagukat biszexuálisnak vallók 48 százaléka állítja, hogy mindkét nemhez egyformán vonzódik, de többen mondják, hogy többnyire az ellenkező nemhez (28 százalék), mint az azonos nemhez (9 százalék).
Azok, akik a nemüket transzneműnek, nem binárisnak, nemi szempontból nem meghatározhatónak, képlékeny neműnek vagy egyébnek nevezik meg, sokféle orientációról számolnak be: 19 százalék heteroszexuálisnak, 19 százalék homoszexuálisnak, 17 százalék pán/omniszexuálisnak, 12 százalék aszexuálisnak, 9 százalék biszexuálisnak, 7 százalék egyébnek, 16 százalék pedig nem tudja vagy nem mondja meg.
E sokféleségbe elég könnyű belezavarodni. De figyelmesen olvasva az Ipsos adatait kiderül, hogy végül is nagyjából a felnőttek mintegy 10 százalék sorolható a "más" kategóriába. Ez igaz Magyarországon is, ahol a felnőttek közül csak a saját neméhez vonzódik 3 százalék, leginkább a saját neméhez vonzódik 2 százalék, egyformán vonzódik mindkét nemhez 2 százalék, főleg az ellenkező nemhez vonzódik 5 százalék, csak az ellenkező nemhez vonzódik 84 százalék, nem tudja 1 százalék, inkább nem mondja meg 4 százalék.